Magyar, mint idegen nyelv Burgenlandban

A nezsideri Volksschule am Tabor-ban a gyerekek akár heti 4 órában vehetnek részt magyartanításon. A nyelvoktatási ajánlatot szívesen fogadják, és az iskola igazgatója is kimondottan ajánlja. A magyar nyelv népszerűsége a nagyon motivált és a gyerekek által kedvelt tanárnőnek, Drum-Bicskei Brigittának köszönhető, akivel a tanítási koncepciójáról és magyartanárként szerzett tapasztalatairól beszélgettünk.

Ausztria legfiatalabb tartományában, az idén 100 éves fennállását ünneplő  Őrvidéken van olyan település, ahol a magyart, mint idegen nyelvet tanulhatják a gyerekek. Ilyen a nezsideri (Neusiedl am See) népiskola, másnéven a Volksschule Am Tabor. Bár a település a magyar határtól csupán 30 km-re található, mára mégis kevés olyan család van, ahol otthon magyarul beszélnének a gyermekeikkel. Ebben segít Drum-Bicskei Brigitta tanárnő, aki azt tanítja a gyerekeknek: „Az anyanyelvünk a szívünk nyelve, ami az anyukád, apukád szívének a nyelve, és ami fontos nekik, az legyen neked is fontos.“

Nezsider, amely 1921-ig Moson vármegye része volt, egy közel 10.000 lakosú város Ausztriában, Burgenlandban. A település mai magyar neve a német Neusiedl am See városnévből származik. Azonban úgy, ahogy hajdanán a magyar királyi közigazgatásban, ugyanúgy ma is, Ausztriában a nezsideri járás székhelye. Drum-Bicskei Brigitta, az itt található Volksschule Am Tabor-ban tanít magyart, mint idegen nyelvet. Minden tanévben májusban van tájékoztatás a szülőknek, valamint novemberben a nyílt napon is megismerhetik a leendő iskolások és szüleik, hogy miként is folyik az iskolában a nyelvoktatás. A tanórák a rendes tanrendben szerepelnek – ha felveszik a magyar szakot a kezdő iskolások, négy éven keresztül heti három órában kapnak osztályzatot a tantárgyból. Emellett azonban szakkör jelleggel is van lehetősége a gyerekeknek ismerkedni a magyar nyelvvel a délutáni „Unverbindliche Übung Ungarisch” keretében – a magyar anyanyelvű gyerekek számára ezen felül létre hoztak egy külön délutáni magyarórát.

Miért tanuljanak a gyerekek az iskolában magyarul?

Drum-Bicskei Brigitta tanárnő szerint a magyar nyelv tanításával kapcsolatban él egy tévhit, miszerint ez egy nagyon komplikált nyelv, emiatt mindenki tart tőle. Valójában azonban egy nagyon logikus nyelv, és egyáltalán nem nehéz tanítani, csak javarészt, rossz irányból közelítik meg. Amikor felkérték a burgenlandi iskolában a nyelvtanításra, arra gondolt, hogy ez azt jelenti majd, mint más diaszpóra területeken – akár Vajdaságban, Erdélyben, vagy Felvidéken – hogy mindenki tud magyarul, hisz otthonról hozzák a gyerekek a nyelvismeretet magukkal. Ezzel szemben kiderült, hogy bár sokan valóban magyar származásúak, ennek ellenére azonban egyáltalán nem tudnak magyarul, vagy talán sok mindent megértenek, de beszélni nem igazán tudnak. Így valóban, mint idegen nyelvet kell megközelíteni a tanítás során a magyar nyelvet. Míg 2003-ban 1-2 magyar gyerek volt az osztályokban, ma átlagosan 3-5 gyerek van egy 20 fő feletti osztálylétszámnál. De ez még mindig nagyon alacsony létszámnak számít, ha figyelembe vesszük, hogy Burgenlandban mennyien rendelkeznek magyar gyökerekkel.

A gyerekek az iskolában lehetőséget kapnak arra, hogy játékos keretek között kezdjenek el ismerkedni a magyar nyelvvel, ahol főként a gyakorlati oktatáson van a hangsúly. Azt azonban nem lehet elvárni, hogy négy év alatt – amíg jelenleg biztosított a magyar oktatás –, a gyerekek olyan szinten megtanulják a nyelvet, hogy például, ha Magyarországra mennek, akkor ott folyékonyan tudjanak beszélgetni, illetve bevásárlás vagy nyaralások alkalmával a szüleiknek fordítani. Viszont kapnak egy biztos alapot, amire a későbbiekben építeni tudnak.

Nagy problémát jelent azonban, hogy a népiskola 4 évfolyama után a gimnáziumokban és középiskolákban alig van folytatása a magyar nyelv oktatásának. Bár körülbelül 10 éve volt egy kezdeményezés a nezsideri gimnáziumban, hogy legyen egy délutáni magyar óra is, sajnos azonban a késői időpont miatt kevés volt az érdeklődő, és rövid időn belül abbamaradt az oktatás. Azóta a gimnáziumban nincs magyartanítás. Pedig Drum-Bicskei Brigitta arról is tájékoztatott, hogy az EU szorgalmazza a kisebbségi nyelveket, így a gimnáziumnak és a középiskoláknak továbbra is fel kellene ajánlania a magyar nyelv oktatását. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon évfolyamonként mindössze 5 jelentkezőre lenne szükség. A szülők nagy része viszont nem is tud arról, hogy lehetőségük lenne a magyar tanítás igénylésére a középiskolákban. Ehhez arra lenne szükség, hogy megfelelő tájékoztatást kapjanak az érintettek, illetve a szülőknek is össze kellene fogniuk, hogy együtt léphessenek fel annak érdekében, hogy a magyartanítást a felsőbb évfolyamokban is „visszaállítsák”.

Sikeres és átfogó oktatási koncepció: zene, dráma és rajz

Azonban ha egy tanár elhivatott, akkor egy ilyen helyzetben sem adja fel, ezért a tanárnő úgy döntött, hogy új módszerekkel teszi érdekessé és vonzóvá a magyar oktatást. A nyelvtanítást így összekötötte a zenetanulással – segítségül hívva a magyar Kodály módszert –, a drámapedagógiával, a rajztanítással és a tánccal. Egy magyar óra így a Volksschule Am Tabor-ban nagyon változatos. Az oktatást 15 perc hangképzéssel kezdik, ahol a gyerekek megtanulnak énekelni, szolmizálni. Az énekeket is magyar nyelven tanulják, hisz ez nagymértékben fejleszti a kiejtést, és ezt később aztán átveszik a beszélt nyelv használata során is. A második osztályban kezdik el csak tanulni a magyar abc-t. Itt bővülnek a korábbi évben tanult dalok, versek listái. A harmadik osztályosoknak a szövegértésnél a rajzolásnak is fontos szerep jut, ezt a módszert használják ugyanis arra, hogy egy adott szöveget –amelyet magyarul ismernek meg a gyerekek – gyakorlatilag „németre” fordítsanak, hisz a hallottakat meg kell érteniük ahhoz, hogy azt le is tudják rajzolni. Ez a „fordítási módszer” természetesen sokkal szórakoztatóbb a gyerekeknek, mint a hagyományos, szóban elmondott fordítás magyarról németre. A drámapedagógiát, mint szerepjátékot kell elképzelnünk a nyelvtanítás során. A szavak monoton, esetenként unalmasnak tűnő bemagolása helyett ugyanis jeleneteket tanulnak meg és játszanak el a gyerekek, amelyekben új kifejezéseket ismernek meg és sajátítanak el. A szókincsbővítés mellett azonban ennek még egy fontos pozitív hatása is van. A szerepléssel ugyanis a gyerekek magabiztosságot szereznek, amellyel fejlődik a kiállásuk, bátrabban lépnek fel, amely más órákon is az előnyükre válik, akárcsak az iskolai vagy egyéb fellépések során.

A megújult nyelvtanításnak köszönhetően az elmúlt három évben egyre nagyobb létszámúak a magyar osztályok, így már nem csak fél osztálynyi létszámmal működnek az évfolyamokban a magyar csoportok. De akik nem feltétlenül szeretnének tanórai keretek között tanulni magyart, nekik is biztosítanak lehetőséget heti 1 órában a délutáni, úgynevezett „Unverbindliche Übung” során, mintegy szakkörben, hogy játékos formában kapjanak egy első benyomást a gyerekek a magyar nyelvről. Emellett a magyar anyanyelvű gyerekek számára külön foglalkozási lehetőség is van, ahol a súlypont a szókincsfejlesztésen van. Itt az órák oktatási nyelve is a magyar, és a résztvevő diákok megismerkednek a magyar mesevilággal, de akár novellákat is olvasnak. Benedek Elek, Zelk Zoltán írásai, de Petőfi Sándor versei is egyre kedveltebbek lettek a gyerekek körében. A délutáni magyar oktatáson, ha a körülmények lehetővé teszik, színdarabokat tanulnak a gyerekekkel, amelyet a korábbi években aztán egy karácsonyi ünnepségen mutattak be az iskola előtt.

A magyar órák tanrendjét azonban bármikor felülírhatja az is, ha észreveszi a tanárnő, hogy van valami feszültség a gyerekek között. Számára éppoly fontos a szociális nevelés, mint az oktatás. Így ha kell, akkor beszélgető kört hoz létre a gyerekekkel, és tisztázzák a félreértéseket. Arra is megtanítja a kisgyerekeket, hogy ne csak a másik hibáját vegyék észre, hanem figyeljenek egymásra, és értékeljék a másik jó tulajdonságait. Hogy képesek legyenek kimondani, hogy kit miért kedvelnek, amivel aztán az adott gyermeknek is nőhet az önbizalma, és valóban megtanulják elfogadni egymást az iskolatársak. Ily módon Drum-Bicskei is hozzájárul ahhoz az általános pozitív iskolai légkörhöz, amelyről a nezsideri népiskola ismert a régióban.

Minden nyelv értékes, de az anyanyelv különösen az

Drum-Bicskei Brigitta kihangsúlyozta, hogy szerinte nagyon fontos lenne, hogy a magyar származású szülők ne felejtsék el, hogy mennyire fontos az anyanyelv ápolása, „továbbörökítése”. A magyar szülőknek határozottan azt tanácsolja, hogy otthon magyarul beszéljenek a gyermekeikkel, mivel azt a legtöbb esetben sehol máshol nem hallhatják, míg a német nyelvet úgyis tanulják majd az óvodában, iskolában, egyéb közösségekben. Példának hozta még azt is, hogy míg más országokban, például Svájcban, a határ mellett élőknek teljesen természetes, hogy a német és angol mellett beszélnek franciául is, itt, a magyar határ közelsége ellenére alig tanulnak az osztrákok magyarul. Megszokták, sőt elvárják, hogy aki ide jön, az megtanuljon németül, de nagyon elenyésző azok száma, annak ellenére, hogy magyar munkások dolgoznak a házban, vagy a ház körül – bármilyen keveset is, de tanuljanak magyarul.

Gyakran a magyar anyanyelvű szülők nem látják az anyanyelv fontosságát, ha más nyelvközegben élnek és nevelik a gyerekeiket. Aki viszont nem tudja az anyanyelvét, annak nincs mire építenie a következő nyelv megtanulásánál. Ezért nagyon fontos, hogy amellett, hogy a szülők otthon beszélnek a gyerekekkel magyarul, ezt iskolai keretek között is tanulják. Egy nyelv – emeli ki a nezsideri iskola magyar tanára –, amelyet kevesen beszélnek, óriási kincset jelenthet. Egy olyan nyelvet, mint az angolt, ma már akárhol meg tud tanulni a gyermek – filmeken, zenén keresztül is –,míg a magyart elsősorban a családon belül szokták elsajátítani. Az iskolában a tanítás során a magyar órákat viszont összekötik például a környezetismerettel vagy más témákkal is. Így még azok a gyerekek is, akik a családban már beszélnek magyarul, új tartalmakat tanulnak és továbbfejlesztik a szókincsüket.

Drum-Bicskei Brigitta Magyarországon, Budapesten végzett és szerzett diplomát ének-zene szakos tanítóként. Később a férjével Németországba költöztek, és 8 évig éltek Münchenben, majd onnan jöttek Ausztriába, ahol először Bécsben éltek, majd idővel áttelepültek Burgenlandba. Eleinte óvodában dolgozott, mivel ezen a területen is van képesítése, majd napközis tanárként kapott állást. Eközben elindította a diplomája elfogadtatását is. Ez idő tájt keresték meg azzal a kérdéssel Burgenlandból, hogy vállalná-e a magyar, mint idegen nyelv tanítását a tartományi iskolákban. Bár elsőként félelemmel tekintett erre a feladatra, azonban mára már el sem tudja képzelni, hogy ne ezt tegye.