1848. március 13-án Bécsben a Habsburg elnyomás ellen tüntetők Metternich kancellár menesztését követelték. Az első bécsi forradalom hulláma két nap alatt ért le a Dunán és hatására március 15-én Budapesten a Pilvax Kávéház falai között Petőfi Sándor Nemzeti dalának hívószavára kirobbant az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. A történelmi események váratlan hirtelensége és napjaink húsbavágó valósága a 2022-es megemlékezést rendhagyó megvilágításba helyezte. A Collegium Hungaricum dísztermében hatalmas érdeklődéstől kísérve teltház előtt adta át Magyarország Bécsi Nagykövetségének díszoklevelét dr. Nagy Andor, Magyarország ausztriai nagykövete.
A 2022. március 15-én Bécsben tartott 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharcra való megemlékező programsorozat a Weghuber parkban található Bessenyei György testőríró mellszobrának megkoszorúzásával kezdődött. Az eseményen Szemerédy Tibor, a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom elnöke mondott rövid köszöntőbeszédet, majd elhangzott Magyarország himnusza és a Szózat is. Wurst Erzsébet, a bécsi Kaláka Club elnöke többek kíséretében koszorút helyezett el a mellszobornál. Ezt követően 18:00 órától a Collegium Hungaricum épületében gyülekeztek a meghívott vendégek az 1848–49-es forradalom és szabadságharcra való megemlékező estre.
Mag. Hollós József megnyitóbeszédében kihangsúlyozta, hogy a megemlékezés a bécsi magyarok közös rendezvénye. A Központi Szövetségen kívül a jelen lévő egyesületek képviselőit, és külön kiemelve a díszvendégeket is üdvözölte, majd a pódiumhoz szólította Magyarország ausztriai nagykövetét, dr. Nagy Andor urat. Őexcellenciája az idei megemlékezést rendhagyónak nevezte, és köszöntőbeszédben kihangsúlyozta, hogy a jelenlegi háborús helyzetre való tekintettel a történelmi események mellett a mai eseményekkel is foglalkoznunk kell.
Dr. Nagy Andor nagykövet ünnepi beszédének első felében többek között a következők hangzottak el: “Egy évvel ezelőtt, amikor március 15-ét ünnepeltük senki nem gondolta volna, hogy a mai napon is fegyverek ropognak tőlünk nem is olyan messze, egy Magyarországgal szomszédos országban: Ukrajnában. Emberemlékezet óta nem ünnepeltük úgy március 15-ét, hogy a velünk szomszédos országban háború van. Sajnos ez megtörtént. A háború borzalmas dolog, talán van köztünk olyan, akinek erről személyes élménye is van még. A háború sosem hoz megoldást, igazából győztese sincs, csak vesztesei. Ártatlan emberek tömegei halnak meg vagy hagyják el otthonaikat, mert azt szétrombolták. A háború véget vet a hétköznapok biztonságérzetének és megfoszt bennünket attól, hogy kiszámíthatóvá váljon a holnap meg a jövő, és ettől az egésznek még a pszichózisa is rossz. Mi, idézőjelben mondom, valahogy mégiscsak szerencsésebbek vagyunk, mert legalább nem kell harcolnunk, nem kell fegyverrel a kezünkben, mint az ukránoknak az oroszokkal szembeszállni. Ezt ’56-ban megtették azok, akinek ezt annak idején megkellett. Nekünk a háború következményeivel kell megküzdenünk. Ez sem kis feladat. Gondoljanak a menekültáradatra, vagy gondoljanak azokra az Oroszország elleni szankciókra, melynek a hatásait nem fogjuk tudni mi sem megúszni. Már 3 millió menekült elhagyta Ukrajnát. 2 millióan vannak Lengyelországban, és nálunk Magyarországon is meghaladta a 200.000-et az Ukrajnából érkezett menekültek száma. Becslések szerint 4-5 millió ember, sőt a pesszimisták azt mondják, hogy lehet, hogy 8 millió ember is el fogja hagyni Ukrajnát. Gondoljanak bele, ez 20%-a az ukrán lakosságnak. Ezek az emberek Nyugat-Európába, az Európai Unióba jönnek, és mi be fogjuk őket fogadni. Befogadjuk őket, mert egy háború sújtotta területről jönnek az életüket féltve, otthagyva az otthonaikat és talán egyszer megadatik nekik, hogy visszatérjenek, de erre sajnos jelenleg még gondolni sem lehet. Nem tudjuk, hogy ennek a háborúnak mikor lesz vége, és azt sem tudjuk, hogy a front hol áll meg. Ukrajnában van, de ne felejtsük el, hogy Kárpátalján magyarok is élnek. Nem is kevesen. Több mint 100.000 magyar él Kárpátalján és ők, ha most még nem is, de később veszélynek, életveszélynek lehetnek kitéve. Mi mindenki előtt kinyitjuk a kaput, aki Ukrajnából jön. Legyen az magyar származású, vagy érkezzék Kelet-Ukrajnából, mert segítenünk kell. Abban a helyzetben vagyok, hogy az elmúlt vasárnap jártam három településen is, a magyar-ukrán határnál, mert meg akartam nézni a saját két szememmel, hogy mi a helyzet. Láttam, ahogy a határon a kis bőröndjeikkel, motyóikkal jönnek, a legtöbben gyalog menekülve a szülőföldjükről. Gyerek a nagyszüleikkel vagy az édesanyjukkal. Apákat nem láttam, mert a férfiak nem jöhetnek el. A 18 és 60 év közöttiek hadkötelesek és ők nem léphetik át a határt. Láttam a kétségbeesést meg a szenvedést ezeknek az embereknek az arcán és, hogy milyen az élet, azt is láttam, ahogy a gyerekek vigasztalják a nagyszüleiket, szüleiket. Nem tudják, hogy mi vár rájuk, a szerencsésebbekre vártak a határnál rokonaik, értük jöttek barátok, és ismerősök és elvitték őket Portugáliába is ahogy hallottam, Spanyolországba, Olaszországba, Németországba vagy éppen ide, Ausztriába. A többségük nem tudja, hogy hova menjen, nekik gyűjtőpontokat, melegedőket rendeztünk be. Három ilyen melegedőben is láttam, hogy az oda érkezők legalább biztonságban megpihenhettek, ha akartak, aludtak egyet, kaptak élelmet, vagy ha szükség volt rá, akkor orvosi vizsgálatot és egy-két nap után a legtöbben vonattal Záhonyból, néhányan pedig autóval vagy busszal útnak indultak Budapestre vagy még távolabb. Azért mesélem ezt el, mert én is a hatása alatt vagyok annak, amit láttam, és ahogy mondtam Önöknek, nem lehet tudni, hogy ennek az egész borzalomnak mikor lesz vége. Lehet, hogy csak az elején vagyunk, és azt gondoltam, hogy szenteljünk egy pár percet itt közösen ennek a helyzetnek, és mondjuk ki egy emberként, hogy mi magyarok, akik itt élünk Ausztriában azt kívánjuk az ukrán és az orosz népnek is, hogy legyen béke! Fejeződjön be minél hamarabb a vérontás, mert ez nem vezet sehova! Mi azt kívánjuk innen a Collegium Hungaricumból valamennyien, hogy érjen véget minél hamarabb ez a vérontás! Az is nagyon fontos dolog, hogy mi magyarok ebből próbáljunk meg kimaradni. Sajnos meg kellett tanulnunk a történelem során, hogy ha az ember belesodródik egy háborúba, abból jó dolog sosem sülhet ki. “ A nagykövet úr beszédének második felében Orbán Viktor miniszterelnök Kárpát-medencei, illetve a külhoni magyarsághoz szóló levelét olvasta fel. A levél ITT érhető el.
A megemlékezés díszoklevelek átadásával folytatódott. Dr. Nagy Andor nagykövet hangsúlyozta, hogy a hagyományteremtés jegyében adja át azokat a nagyköveti díszokleveleket, amelyekkel az ausztriai magyarság boldogulásáért legtöbbet aktívan segítő személyek munkáját ismeri el.
A kitüntetett népcsoporti tagok közül az eseten személyesen a következők vehették át díszokleveleiket:
– ANDORKA RUDOLF Dipl. Ing. Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet Presbitériuma
– Dr BIRTALAN IVÁN Semmelweis Orvosegyesület
– GRUBER KÁROLY Gráci Magyar Egyesület
– HALÁSZ FERENC Szt István Egylet
– KANCSÁR LÁSZLÓ Ausztriai Független Magyar Kultúregyesületek Csúcsszervezete – Bécsi Magyar Munkás Egyesület
– KATONA ÁGNES Europa Club, Internationale Donauphilharmonie,
– KIRÁLY ANDREA Bécsi Magyar Iskolaegyesület
– KÖVI LÁSZLÓ Szt István Egylet
– SÁGI ZSUZSANNA Amaped – Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete
– SAS LÁSZLÓ Dipl. Ing. Európa Club
– VAS GÁBOR Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat
Magyarország ausztriai nagykövetének Díszoklevelét kapták még:
– CSERNAY ROBERTA Innsbrucki Magyar Ifjúsági és Kultúregyesület és a 79. sz.Dr Kozma György SJ cserkészcsapat
– DR. VADON MÁRIA Forum Hungaricum Grác
– DR. SCHENK JÓZSEF Innsbrucki Magyar Ifjúsági és Kultúregyesület és a 79. sz.Dr Kozma György SJ cserkészcsapat
– HAUSMANN-FARKAS ELIZABETH Burgenlandi Magyar Kultúregyesület
– KAROLINE STEIP Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület
– MÜHLMANN ZSUZSANNA Salzburgi Magyar Egyesület
– SAS LÁSZLÓ Dipl. Ing. Európa Club
– SZABÓ ERNŐ (BMKE) Burgenlandi Magyar Kultúregyesület
– SZABÓ ERNŐ (FAMKE) Felsőausztriai Magyarok Kultúregyesülete
– UGRI INGRID Magyar Egyetemisták és Öregdiákok Klubja (MEÖK) Grác
A “Napraforgók” Bécsi Magyar Néptáncegyüttes ünnepi előadását Orbán-Németh Zsuzsanna művészeti vezető közreműködésével adták elő hatalmas sikerrel.
Az estén színpadra lépett még Steger Endre csellóművész, hallhattuk Onodi Charlotte dalait Reh Marielis cselló, – és Duics Laci zongora játékának kíséretében. Mag.Tánczos Kinga Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét és Bölcske-Molnár Dávid a Nemzetidalt szavalta el.
A Bécsi Magyar Iskola növendékei és óvodásai rövid videóban emlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeire.
Mag. Hollós József, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének elnöke záróbeszédében szintén kitért a békés együttélés fontosságra, majd a teltházas színházterem közönségét felkérte, hogy egy perces néma csenddel tisztelegjen az ukrajnai háborúban áldozatai előtt.
Akár ez is tetszhet
