A hírhedt Vas vármegyei betyárt, Sobri Jóskát, Kossuth Lajost, Petőfi Sándort, II. Rákóczi Ferencet, és jópár, híres magyar történelmi személyt mintázott meg fából Maurer Rezső burgenlandi művész, aki készített fokost, székelykaput, turulmadarat ábrázoló szobrot is. A faragott alkotások azon az emlékkiállításon láthatóak, amely nemrég nyílt meg a Középburgenlandi Magyar Kultúregyesület szervezésében Felsőpulyán.
A burgenlandi magyar művész 1909. június 4-én született Felsőpulyán. Már az iskolában kitűnt rajzkészségével, ügyességével, kreativitásával. A második világháború idején beiratkozott a Drezdai Művészeti Akadémiára, azonban a fennálló hadi helyzet miatt abbahagyta tanulmányait. Később autodidakta módon sajátított el többféle technikát: rajzolt, festett, faragott, a kerámiázásban is jeleskedett. A második világégés után, miután a többéves szibériai hadifogságból hazatérhetett, szobafestőként dolgozott, de sokáig ténykedett a borostyánkői (Bernstein) csiszolóüzemben is, ahol a környéken fellelhető ásványt, a szerpentint munkálta meg. Műhelyében töltötte minden szabad idejét, a többféle művészeti ág közül leginkább a magyar népi fafaragás állt szívéhez a legközelebb: csaknem ötezer, főleg hárs-, és bükkfából aprólékosan kidolgozott tárgy került ki még időskorában is „teljesen nyugodt kezei, begyakorolt ujjai” közül.

Kedvelt témája volt a magyar puszta, számos faragványán látható a pásztorok állandó élőhelye. Az ősi állattartó mesterség magyar képviselői nem létezhettek fokos nélkül. A baltára hasonlító, ám annál kisebb méretű szerszám olykor fegyverként is funkcionált, de sétabotnak is használták a juhászok, hétköznapi és ünnepi viseletük egyaránt nélkülözhetetlen eleme volt. Maurer Rezső fából örökítette meg. A most megnyílt bemutatón a látogatók felfedezhetik másik szeretett területét, a turulmadarat is, amely a magyar eredetmondák mitologikus állata, az ősi, magyar hitvilág szimbóluma. A gazdag gyűjteményben fellelhető többek között a székelykapu, a kulacs és különféle, híres magyarról faragott portré.
Maurer Rezső első kiállítását 1975-ben Felsőpulya várossá avatása alkalmából rendezte. Művei berlini, párizsi, Wels-i, Steyr-i tárlatokra is eljutottak, egyik mozaikképe, a település címere például a a felsőpulyai városházán látható.
Születésének századik évfordulója alkalmából 2009-ben már rendezett emlékkiállítást a Középburgenlandi Magyar Kultúregyesület, ezúttal a másodikon vehettek részt az érdeklődők. A jeles eseményen tiszteletét tette a művész idén kilencvenéves rokona, a szintén Maurer Rezső nevet viselő unokaöcs.
Marinov-Klein Henrietta, a helyi HAK (Bundeshandelsakademie und Bundeshandelsschule Oberpullendorf) magyartanárnője volt diákjaival az egyik főszervező. – Hallottuk, hogy léteznek ezek a műtárgyak, és szeretnének összehozni egy kiállítást. Felkértek, hogy besegítenék-e a szervezésben a tanulókkal. Gondoltuk, hogy remek ötlet, természetesen elvállaltuk. Tavaly első alkalommal működtünk együtt a kultúregyesülettel, akkor egy fotókiállítást rendeztünk közösen, ezúttal ezt a bemutatkozást. Öröm számomra, hogy részesei lehettünk.

Dominkovits Miklós, Felsőpulya alpolgármestere visszaemlékezett köszöntőjében:
“Gyerekként ismerhettem Rezső bácsit. Mivel nagyon kíváncsi természetű voltam, folyton belógtam a műhelyébe, ahol festett, vésett, faragott, mindig dolgozott valamin, figyeltem, ahogy ténykedik. A helyiség tele volt szerszámokkal, izgalmas kaland volt betérni oda.”
A város elöljárója úgy véli, azért is fontos többek között ez a most nyílt kiállítás, mert a fiatal, felnövekvő generációnak is érdemes Maurer Rezső pályafutását, munkásságát megismerni, hiszen a burgenlandi magyarság egyik értéke egy ilyen nagyra becsült, elismerésre méltó életút.

Karazman Sándor történész, a Középburgenlandi Magyar Kultúregyesület (MBUKV) elnökségi tagja a felső és középpulyai magyarság históriáját kutatja. Elmondta:
“Egy nagyon szorgalmas, tevékeny népművész volt több, mint ötezer alkotást készített – festett, rajzolt, faragott. Hársfát és bükkfát használt. Előszeretettel készített kulacsot, fokost. A magyar sámánizmust látom munkáiban.”

Krayler Klára fiatalon még ismerte Rezső bácsit. Szüleitől tudta, hogy szép tárgyakat faragott. – Úgy örülünk, hogy léteznek ilyen események, lehetőségek, amelyek a magyar nyelvet őrzik, megmarad nekünk. Igaz, kicsit másképpen beszélünk, mint a magyarok, itt a „pulai” magyar nyelvet használjuk, megértjük egymást, büszkén őrizzük ezt a kincset.
Maurer Rezső beszélt oroszul, csehül, lengyelül, olaszul, németül. Társasági ember volt, szerette a labdarúgást, a magyar népzenét. Családot nem alapított, viszont 1956-ban örökbefogadta a 13 éves menekült fiút, Kaposi Károlyt. Nála élt haláláig, 1996-ban Felsőpulyán hunyt el.
(Fotó/Videó: Szerző)