Idén először tartotta meg az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet az adventi hétvégéjét a burgenlandi Tarcsafürdőn. A karácsony közeledtével a gyülekezet grazi lektorával, Szeitl-Eibinger Zitával beszélgettünk, akit ez év májusában iktattak be kibővült lektori szolgálatába. A jéghideg decemberi reggelen a gyülekezetben végzett szolgálatán kívül az is szóba került, hogyan került fiatalon Grazba, vagy hogy ő hogyan szeret a karácsonyra hangolódni.
Rólunk: Még a beszélgetésünk elején megjegyezted, hogy jó, hogy először általánosabb témák kerültek szóba, mert úgy érzed, bele kell jönnöd a magyarul beszélésbe. Nem használod eleget az anyanyelvedet?
Szeitl Zita: Ezt a választékos beszédre értettem. Bár a hatéves kislányommal csak magyarul beszélek, mégis néha érzem, hogy kis idő kell, mire bizonyos fordulatok megint természetesen jönnek a számra. Mi tagadás, 18 éve itt élek, a munkámban napi szinten 8 órát a németet használom, és a férjemmel is németül beszélünk egymással.
Rólunk: A férjed egyébként megtanult valamennyire magyarul?
Szeitl Zita: Már a megismerkedésünktől kezdve érdekelte a magyar nyelv, és 3 évig nyelvtanfolyamra is járt. Nagyon jó passzív nyelvtudása van, sok mindent megért, így nem kell a lányommal vagy a szüleimmel a jelenlétében németre váltani, ami nagyon nagy könnyebbség.
Rólunk: Te hogy kerültél Grazba?
Szeitl Zita: Budapesten a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolába jártam zongora és orgona szakra. Utána mindkettőt szerettem volna párhuzamosan végezni a felsőoktatásban is, de ez akkor Magyarországon az osztott bachelor-master képzés bevezetése miatt egy ideig nehézségekbe ütközött. Bécsben és Grazban viszont lehetséges volt, így mivel már valamennyire tudtam németül, mindkét városba elmentem előjátszani, és végül a tanárok miatt döntöttem a grazi Zeneművészeti Egyetem mellett.
Rólunk: Nem tervezted, hogy hazatérsz Magyarországra?
Szeitl Zita: De, eredetileg igen, de aztán egy mondhatni klasszikus okból kifolyólag mégis itt maradtam: megismertem a férjemet, aki az Orvosi Egyetem mellett orgona szakra is járt, és elég gyorsan el is döntöttük, hogy közös életet szeretnénk.
Rólunk: A tanulmányaid befejezése után magad is zenetanítással kezdtél foglalkozni: a Graz környéki fernitz-mellachi zeneiskolában oktatsz zongorát és orgonát. Emellett viszont egyre felelősségteljesebb szolgálatot teljesítesz az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezetben is: te vagy a gyülekezet grazi lektora. Milyen út vezetett idáig?
Szeitl Zita: Már gyerekkoromtól fogva evangélikus gyülekezetekbe jártam, így amikor idekerültem, rögtön csatlakoztam a grazi közösséghez is. Először orgonista lettem, aztán presbiter, majd 2017-ben kezdtem el lektorként is tevékenykedni. Mindig is nagyon elhivatottnak éreztem magam, hiszem, hogy Istent minden megadatott tehetségemmel szolgálnom kell, legyen az zene, vagy az igehirdetés, ami sokrétű feladat: meg kell tudni fogalmazni a gondolatokat, kellenek bizonyos szónoki képességek, és bátorság, hogy ki merj állni mások elé.
Rólunk: Mit csinál pontosan egy lektor?
Szeitl Zita: A szolgálatnak több fázisa van, ahogy az ember halad előre a tanulmányaival, úgy bővül a feladatok köre is. Először a szó eredeti jelentésének értelmében imádságot, igét olvashattam fel az istentiszteleti liturgiában, majd idén májustól tarthatok saját, általam fogalmazott igehirdetést, prédikációt, és végezhetek úrvacsorai szolgálatot is. Nagy öröm számomra, hogy május 22-én Wagner Szilárd, az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet vezető lelkésze iktatott be a kibővült szolgálatomba, és az iktatáson Dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke is megáldott.
Rólunk: Hol végzed a lektori tanulmányaidat? Még mennyi van hátra belőlük?
Szeitl Zita: A kurzusokat az Ausztriai Evangélikus Egyház szervezi, és nekem már csak egy van hátra. Ha azt is elvégzem, kazuális szolgálatot is végezhetek, ami a keresztelést, esketést és a temetést jelenti.
Rólunk: Az iktatásod óta Wagner Szilárddal felosztjátok egymás között a feladatokat? Vagy még mindig rendszeresen jár Grazba?
Szeitl Zita: Természetesen még mindig Wagner Szilárd evangélikus lelkész vezeti a gyülekezetet. Bár május óta hivatalosan már rám bízható a teljes istentisztelet, mégis úgy döntöttünk, hogy együtt szolgálunk a grazi istentiszteleteken. Havonta egyszer eljön Grazba, ilyenkor felosztjuk a liturgiát, megbeszéljük, hogy ki tartja az úrvacsorát és ki prédikál. De másban is segítem a munkáját, például a gyülekezet honlapját szerkesztem, vagy a „Másokért Együtt” című kiadványunkat is együtt állítjuk össze.
Rólunk: Ausztriában egyébként mióta létezik Magyar Evangélikus Gyülekezet?
Szeitl Zita: A gyülekezet létrejötte az 1956-os menekülthullámhoz köthető: tulajdonképpen egy lelkigondozói segélyszolgálatként indult, aminek keretében Szépfalusi István lelkész egész Ausztriát járva segítette a menekülteket. Egy hosszabb szünet után 2004-ben nyerte el a gyülekezeti státuszt. Bár több városban is élnek magyar nyelvű evangélikusok, istentiszteleti hely egyelőre csak Bécsben és Grazban van. A salzburgiakkal vagy a klagenfurtiakkal a Facebook oldalunkon és a már említett kiadványunkon keresztül tartjuk a kapcsolatot. A grazi istentiszteletek prédikációit mindig felvesszük, aztán elérhetővé tesszük a honlapunkon, ami például a pandémia alatt sokaknak jelentett fontos kapcsolódást a közösségünkhöz. Wagner Szilárd pedig hetente egy új írással jelentkezik az „Istennel nehéz időkön át” című sorozatban, ami a honlapunkon is megtalálható.
Rólunk: Ha már a pandémiát említed, sokan érezhetik úgy mostanában, hogy igencsak van okuk a kétségbeesésre. Menekülthullám menekülthullámot követ, a szomszédban háború dúl, és a klímaválságról még nem is beszéltünk. Mi a ti válaszotok ezekre? Tudtok kapaszkodót nyújtani a hozzátok fordulóknak?
Szeitl Zita: Igen, mi hiszünk a közösség és a közös imádság erejében, bízunk Istenben és az ő tervében. Azt gondolom, hogy a nehézségek is formálják az embert, ezért fontos lehet meglátni bennük a jót is, illetve észrevenni, hogy milyen új utakat nyitnak számunkra. Sokat lendíthet rajtunk a tudat, hogy átjutottunk egy válságos élethelyzeten. De kézzel foghatóbban is próbálunk segíteni a bajba jutottaknak: egyházunk gyűjtéseket szervez, illetve adományozunk.
Rólunk: Beszéljünk pozitívabb témákról. Közeledik a karácsony, és ti először rendeztétek meg az adventi gyülekezeti hétvégéteket a burgenlandi Tarcsafürdőn (Bad Tatzmannsdorf). Jól sikerült a közös várakozás és készülődés?
Szeitl Zita: Igen, már régi tervünk volt, hogy az adventi időszak elején közösen elutazunk egy hétvégére, ahol megpróbáljuk kizárni a hétköznapokat, és elcsendesedünk. Idén ezt a hétvégét az osztrák Kancellári Hivatal is támogatta. Azért esett Tarcsafürdőre a választásunk, mert félúton helyezkedik el Bécs és Graz között, így mindkét városból könnyen megközelíthető. A karácsonyra hangolódás pedig nagyon jól sikerült. Wagner Szilárddal tartottunk reggeli és esti áhítatot és úrvacsorás istentiszteletet, de a „krízis” természetéről vagy az „idegen” fogalmáról is beszélgettünk a Biblia kontextusában.
Rólunk: A gyerekek is élvezték a közös hétvégét?
Szeitl Zita: Én úgy láttam, hogy igen. Nekik egy külön foglalkozást tartottam, aminek során elolvastuk a karácsonyi történetet magyarul, aztán el is játszottuk, majd pedig lerajzoltuk, hogy milyen volt Jézus karácsonya, aki egy jászolban született, és milyen most, amikor egy fényes karácsonyfa emeli az ünnep hangulatát. De elvittük őket az Avita Termálfürdőbe is, és természetesen a Spiegel csokoládégyárat sem hagyhattuk ki.
Rólunk: Hogyan telik számodra az adventi időszak? Te hogy készülsz a családoddal a karácsonyra?
Szeitl Zita: A zeneiskolában mindig van karácsonyi koncert, ami egy nagyon szép zenei élmény, és segít ráhangolódni az ünnepre. De egyébként a személyes életemben is igyekszem kerülni a túlzott ajándékvásárlást, törekszem arra, hogy tompítsuk a média és a bevásárlóközpontok nagy zaját, és tényleg egymásra, illetve az ünnep legfontosabb üzenetére figyeljünk. December 24-én a kislányunk a nagymamájával szokta feldíszíteni a fát, amíg én a gyülekezetben orgonálok, majd utána együtt elolvassuk a karácsonyi történetet, közösen imádkozunk és karácsonyi dalokat énekelünk németül és magyarul. Nekem az együtt töltött idő a legnagyobb érték.
Fotók: Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet
Akár ez is tetszhet
Válaszolj