Őrvidéki hagyomány szerint írókával díszítettek tojást az érdeklődők az alsóőri Öreg Iskolában: a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Virgonc Néptánccsoportjának tagjai évtizedek óta szervezik a szokásos ünnepváró programot. Az Ausztriában egyedülálló tojásíró technika segítségével a helyi motívumok sem vesznek feledésbe, hiszen évről évre felkerülnek a színes tojásokra.
Olvasztott méhviasz kellemes illata lengte be nagyszombat délutánján az Öreg Iskola egykori tantermét: kicsik, nagyok, öregek, fiatalok kézműveskedtek az asztaloknál az alsóőri Öreg Iskolában, Dél-Burgenlandban. Seper Mariann, a Virgonc Néptánccsoport vezetője, a tojásfestő program felelőse, őriszigeti asszonyoktól tanulta a tojásíró technikát jó pár évvel ezelőtt. Rokonainál járt, amikor rábukkant erre a speciális eljárásra. Egy idős, őriszigeti hölgytől kapta első két írókáját, amelyeket azóta is nagy becsben tart, mint értékes kultúrtörténeti ereklyéket őrzi azokat otthonában.
Mariann akkoriban, hogy ez a fontos tudás ne vesszen el, – ápolják a burgenlandi magyarság hagyományait -, Csoknyai Vilmával, a Felsőőri Magyar Katolikusok Körének egykori vezetőjével, a Nagykarácsony éccakáján című pásztorjáték főszervezőjével járt utána a motívumok eredetének. Azóta minden évben ezzel a rendezvénnyel készülődnek, hangolódnak a húsvét ünnepére.
Seper Mariann szerint ebben a mai, rohanó világban néha meg kell állni, számot kell vetni, hol tartunk, honnan jöttünk, hol vannak a gyökereink. – Ez a délután minden évben vidáman, jó hangulatban ad lehetőséget erre. A gyerekek, mikor megérkeznek talán még nem tudják, hogy mi fog itt történni, hogyan készül ez a fajta tojásdekorálás, de itt választ kapnak rá. Az írókázás az egész Kárpát-medencére jellemző, Ausztriában azonban egyedülálló, csupán itt, Burgenlandban használjuk, örömmel tölt el, hogy megismerhettem – fejtette ki Mariann.
„A tojásírás élő hagyománya Magyarországon” 2019. óta szerepel a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékén, azaz az UNESCO-listán
„A Kárpát-medencében a 19. század elejétől jól ismert húsvéti tojásdíszítési technika a tojásírás, azonban a tojás díszítésének szokása korábbi időkre nyúlik vissza. A hímes tojás a kereszténység legnagyobb ünnepéhez kötődő szokástárgy, a feltámadás, a termékenység, az újjászületés egyetemes szimbóluma, egyben rituális funkciót is betölt.
A tojásírás jellemzően női tevékenység, a specialistáknak köszönhetően bizonyos földrajzi régiókban különösen gazdag és egyedülálló hagyománya alakult ki Magyarországon és a határon túli magyarlakta területeken.
Manapság néhány helyi hagyományt fenntartó népművész mellett elsősorban népművészeti körök, érdeklődő magánemberek, népi iparművészek a tojásírás örökségének fenntartói.” (Forrás: szellemikulturalisorokseg.hu)
A folyamat egyszerűnek tűnik, de figyelmet igényel, elrontani viszont nem lehet: írókával felvisszük a forró viaszt, amely szinte azonnal megdermed, majd befestjük a tojást, végül száradás után leolvasztjuk a fennmaradt viaszt, a helyén ottmarad a rajzolat. A horvát népcsoport tagjai például karcolásos technikával díszítenek, megfőzik vagy kifújják a tojást, megfestik, végül karcolják. Nálunk éppen fordított sorrendben történik, a megfőzött vagy kifújt tojásra írunk a viasszal, csak utána színezzük meg – ismertette Seper Mariann a részleteket.
Az őrvidéki mintákat elsősorban a mindennapi élet és a természet ihlette. Mind közül az egyik legismertebb az úgynevezett “gatyás”, amely a parasztok által viselt bőnadrág bojtját utánozza. Létezik virágra, levélre, fenyőágra hasonlító díszítés, az „uborkás” például az ismert zöldséget jelöli.
Egy-egy őrvidéki motívum szinte családi kincsnek számított, amely generációról generációra öröklődött tovább. Gondosan vigyáztak rájuk, nem osztották meg azokat idegenekkel, így az egyes famíliák saját, jellegzetes ornamentumokkal rendelkeztek, felismerhető volt, hogy az adott húsvéti alkotást melyik családban készítették. Szokásban volt ezen a vidéken az is, hogy húsvét vasárnapján a mívesen elkészített hímeseket keresztanyák adták keresztgyermekeiknek, sokszor névre szólóan címezve meg a gondosan megfestett, viasszal megírt tojásokat.
Sulyok-Nagy Alexandra, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület munkatársa, a program szervezője elmondta: – Az egyesület küldetése a magyar hagyományok őrzése, ápolása. Kedves kötelezettségünk eleget tenni ennek a feladatnak évről évre. Idén is sokan jelentkeztek, vegyes társaság gyűlt össze, magyar ajkúak és osztrákok is érkeztek szép számmal.
Prascsaics Carmen, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület irodavezetője gyermekkora óta ismeri ezt a népszokást, ezzel a tudással nőtt fel, gyakorolja azóta is. – A burgenlandi magyarság identitásának fontos eleme a tojásírás. Feladatunk, hogy továbbadjuk a következő nemzedéknek, és esetleg megismertessük azokkal is, akik nem ápolják magyar gyökereiket. A maihoz hasonló programokkal tudjuk a mindennapokba is belevinni népi kultúránkat, úgy tűnik, hogy ez sikerül is, hiszen mindig sokan érdeklődnek, látogatnak el a közös tojásfestésre. A résztvevők az alkotási folyamat közben beszélgetnek, jól érzik magukat, jó a hangulat, közös élménnyel, és saját maguk által, egyénileg díszített tojásokkal gazdagodnak. Idén sem történt másképp: rengeteg szép, színes, őrségi mintával viaszolt tojás került ki az ügyes kezek közül.
(Fotó, videó: Gombás Mónika)
Akár ez is tetszhet
