Ez a rovat olyan Ausztriában élő, ismert és elismert embereket szólaltat meg, akiknek közük van a magyarsághoz, hiszen anyanyelvük, netán második nyelvük, a gyerekkorukat juttatja eszükbe, a jelenüket és a jövőjüket jelenti, akik olykor magyarul álmodnak, ébrednek. Ezúttal Regina Pabar válaszolt kérdéseinkre.
Fontos-e, hogy nemzeti hovatartozását vállalja, őrizze magyarságát?
Sokáig nem gondoltam a gyökereimre. 1991-ben, amikor Ausztriába költöztem, és egy teljesen új nyelvet kellett megtanulnom, hosszú évekre eltűnt a gondolat, hogy honnan jöttem. Az anyanyelvemet is feladtam, mert a családom nem ápolta. Csak a fiam születése után éreztem a vágyat, hogy visszatérjek a gyökereimhez, az eredeti nyelvemhez, így újra elkezdtem aktivizálni azt.
Megéli-e az összetartozást Ausztriában?
Szakmailag többször tapasztaltam, hogy különösen az idősebb generáció idegengyűlölő kijelentéseket tett. Amikor külföldiként – nevezetesen magyarként – mutatkozom be, a válasz mindig ugyanaz: Ó, az más. Ugyanazok vagyunk!
A magyar identitás (kultúra, nyelv, történelem, vallás, hagyomány, iskoláztatás, stb.) mennyire határozza meg mindennapjait munkájában, családjában, barátaival?
Majdnem kilenc éve beszélek minden nap magyarul, rájöttem, hogy nagyon büszke vagyok arra, hogy ismerem, használom ezt a – mint egyesek állítják – nehéz nyelvet, de még inkább arra, hogy tovább tudom adni. Kiváltságosnak érzem magam, hogy képes vagyok beszélni. Sajnos nincsenek magyar barátaim Bécsben, de minden alkalommal, amikor magyar szót hallok az utcán, örülök, és gyakran – különösen az idősebb emberekkel -, szívesen kezdek el csevegni.
Anyanyelvünk a legfontosabb identitásképző tényező, hol és mikor használja a magyar nyelvet?
Az anyanyelvem megőrzése valószínűleg az egyik legnagyobb kihívás. Sokat olvasok magyarul a fiammal, de rájöttem, hogy kevés a szókincsem. Sajnos, az elmúlt másfél évben az otthoni, digitális oktatás miatt a magyar kommunikációból sokat veszítettünk, hiszen németül kellett segítenem az iskolai feladatok megoldásában. Kevés a kapcsolat a családdal, így ez egy kicsit nehéz.
Mikor érzi magát magyarnak?
Érdekes kérdés! Nem érzem magam sem osztráknak, sem magyarnak. Mindkettő keveréke vagyok, de a világon mindenhol jól érzem magam. Utazásaim során számos kultúrát megismerhettem. A temperamentumom egyértelműen magyar, de tudok bécsi módjára is panaszkodni. Szeretem hangsúlyozni, hogy Magyarországon születtem, de harminc év után a környezet nyomot hagyott rajtam.
Mindig azt mondom, hogy a szívemben magyar vagyok, papíron osztrák.
Regina Pabar finnugorisztikát tanult a bécsi egyetemen, majd hosszú szakmai kirándulást tett a gasztronómiába, később gyógymasszőrnek képezte magát: szenvedélyét hivatásává tette. Bécsben él fiával, aki általános iskolába jár. Rendszeresen kényezteti magát magyar lángossal a Práterben.
Akár ez is tetszhet
