Találnunk kell egy közös nevezőt

Magyar adást vezet minden vasárnap a linzi RadioFRO-ban. Nemzetközi kulturális gyerekprogramjaival tavaly elnyerte a város Stadt der Vielfalt díját, a kicsiknek Manóházat szervezett Welsben és Linzben, a nagyokat pedig egy izgalmas nyári táborba várja Seewalchenbe, az Attersee partjára. Emellett a RadioFRO programkoordinátora, eredetileg drámapedagógus, és szívügye a nyitottság, az elfogadás és az integráció. Ecser Verával, a linzi HungaroMedia Egyesület elnökével beszélgettünk.

Bár a linzi Mariendomot még a bécsi Stephansdom mintájára építették, Linz a kulturális életben mára már nem Bécset szeretné másolni, hanem önálló útra lépett. Korábban a Voest ipari komplexum határozta meg a város arculatát, ez azonban már a múlté:   „az Ars Electronica egy nagyon vagány múzeum, a Nordicoban „What the Fem*?” címmel egy kifejezetten innovatív kiállítást láthatunk most a feminizmusról, kétévente schäxpir-színházfesztivált tartanak a fiatal közönségnek, és itt van a Lentos modern művészeti múzeum is” – vázolja a kínálatot Ecser Vera, az egyetlen linzi székhelyű magyar egyesület, a HungaroMedia elnöke.

A kulturális paletta bővülésével párhuzamosan a város lakossága is egyre sokszínűbb lett. Vera önkéntes munka keretében, többek között szerb, lengyel, kínai és török kollégáival együtt vesz részt a Linzi Migrációs és Integrációs Tanács munkájában, így testközelből szembesül a különböző nemzetiségek együttélésének kihívásaival.  Azt vallja, hogy „bár más országokból jöttünk, különböző nyelveket beszélünk, az mégis összeköt bennünket, hogy most Linzben élünk, és ezt a közös életet kell megpróbálni minél kellemesebbé és élvezhetőbbé tenni.” Bizonyos szociálpolitikai problémák, például a nők és férfiak keresete közötti tendenciózus különbségek egyformán érintenek osztrákokat és nem osztrákokat, de vannak olyan kihívások is, amelyekkel kifejezetten az újonnan érkezők szembesülnek, például nem mindig sikerül elfogadtatni a más országban szerzett diplomájukat, és a német nyelv helyi változataival sem mindig könnyű megbirkózniuk. Vera azonban úgy véli, hogy a sikeres integrációhoz a befogadó társadalom nyitottsága is szükséges lenne. „Az osztrák barátaim jórészt olyanok közül kerülnek ki, akik maguk is éltek külföldön, és ezért át tudják érezni ezt a helyzetet, de ha kimegyünk Linzből, vidéken még mindig gyakran találkozunk kemény előítéletekkel és bezárkózással” – meséli.

A kérdésre, hogy mégis hogy lehet ebben az esetben változást elérni, Vera válasza egyértelmű: találkozni kell egymással, és meg kell próbálni megérteni a másik szempontjait. Ezért szervezte meg IKiKu (internationale Kinderkultur) című programsorozatát, amelyben nemzetközi kulturális gyerekprogramokat hoztak el Linzbe, és osztrák gyerekeket is meghívtak rá. A program tavaly elnyerte a város Stadt der Vielfalt díját, és ma már a linzi Kuddelmuddel gyerekszínház ad teret a rendezvényeknek. Eljött többek közt egy lengyel énekes duó, egy horvát táncszínház, és egy szlovák utcaszínház is, de egy ghánai gyerekkönyvíró is tartott felolvasást németül a városban. Az előadók gyakran a saját nyelvükön mutatják be produkciójukat, aminek több előnye is van: egyrészt a kisebbségi nyelveket beszélő gyerekeket megerősíti abban a tudatban, hogy Linz egy sokszínű város, ahol az ő nyelvük is elfogadott, másrészt a német anyanyelvű gyerekeknek segít átérezni azt a helyzetet, amikor a képi világ segítségével sokat megértenek ugyan egy színdarabból, de az adott nyelvet mégsem ismerik. Például a szlovák nyelvű előadás után egy osztrák kislány szomorúan fordult az apukájához, hogy nagyon szerette volna jobban érteni, hogy mi is történt a királylánnyal a darabban, de így most már el tudja képzelni, miért is olyan nehéz a két ukrán kislánynak az iskolai osztályában.

Az ukrán gyerekek példája természetesen nem egyedi eset. Vera gyerekeinek osztályában már 30-40 százalék a többnyelvű gyerekek aránya, ám még mindig nem minden pedagógust könnyű meggyőzni arról, ami szakmai berkekben már megkérdőjelezhetetlennek számít, hogy a többnyelvűség valójában egy érték, és a némettudás csak a biztos anyanyelvi tudásra tud ráépülni. Ezért, ha bátorítjuk a gyerekeket, hogy használják az anyanyelvüket, azzal közvetett módon a német nyelv elsajátítását is elősegítjük.

Vera a kezdetektől fogva támogatja ezt az elképzelést. Linz előtt sokáig Bécsben élt, ahol angolt és finnugrisztikát hallgatott, és a Délibáb táncegyesületben is táncolt, majd családjával először Welsbe költöztek. Gyerekei akkor még kicsik voltak, és rácsodálkoztak arra, hogy az utcán nem azon a nyelven beszélnek az emberek, mint ők otthon. Mivel a Welsi Magyar Iskolába akkor még csak hat éves kortól járhattak a gyerekek, Vera létrehozta a Manóházat, ahol kisgyerekes magyar családok találkoztak rendszeresen, mondókáztak, beszélgettek, és azt érezték, nincsenek egyedül. Miután Veráék Linzbe költöztek, ott is alakult egy Manóház, ahol Horváth Diána tartja a foglalkozásokat, a welsit pedig Schneider Rita vette át.

Vera ma a linzi szabad civil rádió, a RadioFRO programkoordinátora, és 2021 novemberében választották a HungaroMedia Egyesület elnökévé, amelynek egyik fő tevékenysége éppen a HungaroStudio, azaz a RadioFRO vasárnap reggeli magyar adásának szerkesztése. Az előkelő időpontban sugározott magyar nyelvű műsor vasárnap reggel 7-kor kezdődik magyar zenével, 8 órától gyerek hanganyagokkal és mesékkel folytatódik, majd 9-től beszélgetésekkel zárul.

Ilyenkor hallhatjuk például a „Milyenek vagyunk?” – felső-ausztriai magyarokkal foglalkozó sorozatot, vagy a „Mesterségem címere” nevű műsort, ahol eddig már bemutatkozott egy magyar nőgyógyász, egy pszichológus, egy fodrász és egy fordító is. Verának szívügye volt a „Meseország mindenkié” című, Magyarországon nagy port kavart könyv bemutatása is, így a „Linzbőlmese” műsor keretében mindig felolvastak egy mesét a könyvből, és körbejárták az adott témát.

Arra a kérdésre viszont, hogy sikerül-e valódi közösséget formálni a felső-ausztriai magyarokból, Vera felemás választ ad. „Csakúgy mint otthon, itt is nagyon különbözőek vagyunk, és pusztán azért, mert valaki magyar, még nem feltétlenül leszünk barátok, főleg ha valakinek esetleg rossz tapasztalata is volt a hivatalos kereteknél olcsóbban felajánlott, ám nem szakszerű segítséggel” – kezdi a negatívumokkal. Ettől függetlenül úgy látja, hogy főleg a kultúra területén mégis lehet találni olyan közös nevezőket, amelyek minőséget kínálnak és elgondolkodtatnak. Ilyen volt tavaly Varró Dániel és Parti Nagy Lajos felolvasó estje, vagy a rövidfilmfesztivál, amelyen Bíró Melinda „Papa úszni tanít” című filmjét is bemutatták, és utána Bíró Melinda rendezőt is meghívták egy beszélgetésre.

A HungaroMediánál nyáron sem áll meg az élet. Egy izgalmas anyanyelvi táborba várják a kamaszokat augusztusban Seewalchenbe, az Attersee partjára, ahol három drámapedagógus és egy kreatív zenetanár tart majd személyiségfejlesztő foglalkozásokat a fiataloknak. Verát elhallgatva a tábort mindenkinek csak ajánlani tudjuk.