Diaszpóra, népcsoport, menekültek, migráció és transznacionalitás. Az ausztriai magyar egyesületek önképe – mint az a 17. Kufstein-konferencia címéből is kiderül, sokféleképpen lehet magyarnak lenni ma Ausztriában. A konferencia több szempontból is rendhagyónak számított idén: most először a Központi Szövetség székhelyén, Bécsben rendezték meg, és nem a világ magyarságát látták vendégül, hanem az ernyőszervezet alá tartozó tagegyesületeket. Vajon hasonló kihívásokkal küzdenek az egyesületek Vorarlbergtől Burgenlandig? Lehet találni közös pontokat, amelyek mentén együtt tudnak működni? A konferencián jártunk.
Köszöntőjében Dr. Seidler Andrea, a Központi Szövetség elnöke hangsúlyozta, hogy az ausztriai magyarság rendkívül sokszínű: beletartozik a határmódosítás következtében Ausztriához került burgenlandi autochton népcsoport, az 56-os menekültek és leszármazottaik, akiket Bécsben szintén népcsoportként ismertek el, valamint a diaszpóra, azaz azok a magyarok, akik jórészt a kétezres években költöztek Ausztriába. Közös mindannyiukban, hogy a többségi társadalomtól eltérő nyelvi, kulturális és történelmi gyökerekkel rendelkeznek, és az új országba való beilleszkedés során hibrid identitásokat alakítottak ki. Mivel a Központi Szövetség több mint 30 tagegyesülete tükrözi ezt a sokszínűséget, és az utóbbi időben sok új egyesület is csatlakozott a szervezethez, éppen itt volt az ideje egy bemutatkozásnak és eszmecserének. A Bécsi Magyar Nagykövetség képviseletében Hanzséros Andrea üdvözölte az egybegyűlteket.
A konferencia tudományos előadásokkal kezdődött, amelyek igyekeztek kontextusba helyezni ezeket a dilemmákat. A nyitó előadáson Dr. Németh Ádám, az Osztrák Tudományos Akadémia munkatársa mutatta be a MIGWELL projekt eredményeit. A projekt az ausztriában élő magyarok szubjektív jóllétét vizsgálta, és összességében arra az eredményre jutott, hogy ők általában jobb anyagi körülmények között élnek ugyan, mint a magyar átlag, de az osztrák átlagot többnyire nem érik el. Az anyagi biztonság gyakran jár együtt a szociális életük jelentős ellaposodásával, de a kiszámíthatóbb jövőkép miatt mégis kevesen döntenek a visszaköltözés mellett. Helyette inkább úgynevezett transznacionális identitásokat alakítanak ki, azaz gyakran „haza”járnak, és mindkét országban és kultúrában megpróbálják otthon érezni magukat.
Csire Márta, a Bécsi Egyetem Finnugor tanszékének oktatója kollégájával, Szabó Veronikával az olyan diákok magyartudását vizsgálta, akik származási nyelvként, természetes úton, a családban sajátították el a magyart, de kevés alkalmuk volt intézményi keretek között is fejleszteni a nyelvtudásukat. Ők azok a kétnyelvű beszélők, akiknek nyelvhasználata eltér mind az anyanyelvi (elsőnyelvi) beszélőkétől, mind pedig azoktól, akik nyelvórákon, idegen nyelvként tanultak magyarul. Írott szövegeikben tetten érhető a német nyelv hatása, például a rövid és hosszú magánhangzók vagy a szórend terén, de Márta arra figyelmeztet, hogy ebben ne hiányos vagy hibás nyelvtudást, hanem az általuk ismert nyelvek összefonódását és kreatív használatát lássuk.
Dr. Jankó Ferenc, az ELTE és a Soproni Egyetem munkatársa Burgenland megítélését, identitásának változását vette górcső alá a Monarchiától a második világháborút követő időszakig. A kiegyezés után még pozitívumként beállított etnikai sokszínűség a Monarchia felbomlásakor inkább eltérő nézőpontok kidomborításához és konfliktusokhoz vezetett: mind a németajkú lakosság, mint pedig a magyarok saját magukat tekintették kultúrahordozónak a térségben. Az 1920-as években Burgenlandra mint a németség délkeleti bástyájára tekintettek, a tartomány magyar és horvát szigetei ritkán kerültek előtérbe. A térség gyakran már a bécsieknek is egy ismeretlen, elmaradott, egzotikus vidéknek tűnt, amelyet a turisztikai kiadványokban meg is próbáltak romantikus falusi idillként eladni nekik. Bár a vasfüggöny időszakában Burgenland két világrendszer határára került, fokozatosan a helyi magyar örökség is elkezdett turisztikai vonzerőt gyakorolni, és a magyar kulturális élet is fellendült.
Előadásában Dr. Deák Ernő történész, a Bécsi Napló főszerkesztője a bécsi magyar népcsoport történetével foglalkozott: ők eredetileg menekültek voltak, akik 1945 és 1957 között érkeztek Magyarországról, de ide tartoznak azok is, akik 1968-ban hagyták el Csehszlovákiát, vagy a 80-as évek végén a falurombolás következtében Romániát. Először a gyökértelenség és az elszigetelődés jellemezte őket, majd idővel osztrák állampolgárok lettek, és vegyes házasságok révén is egyre inkább integrálódtak a helyi társadalomba. Magyar identitásuk megőrzéséhez nagyban támaszkodtak az egyházra és az egyesületekre, és 1992-ben hivatalosan a magyar népcsoport részeként ismerték el a bécsi magyarokat is. Ennek a folyománya lett például magának a Központi Szövetségnek és a Bécsi Magyar Iskolának a megalakulása. Természetesen jelentős számú 56-os menekült telepedett le Ausztria más tartományaiban is, például Tirolban, Stájerországban, Felső-Ausztriában és Salzburgban, ők azonban mindmáig nem esnek a Népcsoporttörvény hatálya alá.
Az előadások után a résztvevők praktikus tanácsokat kaphattak az egyesületi munkához: Bánhalmi Norbert, a Központi Szövetség marketingese, a digitalizáció, például az online jegyértékesítés és a megfelelően elkészített honlap szerepét hangsúlyozta, míg Hierholcz Anna, a Központi Szövetség könyvelője a pályázati lehetőségeket foglalta össze.
Ezt követte a résztvevő tagegyesületek bemutatkozása. Vannak köztük régóta fennálló szervezetek, mint például a Közép-Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, a Felső-Ausztriai Magyarok Kultúregyesülete, a Napraforgók, a Bornemisza Péter Társaság, vagy a 72. sz. Széchenyi István csekészcsapat, és az utóbbi években létrejött egyesületek, mint a SVUNG Bécsi Magyar Színház, a vorarlbergi Mi Magyarok Egymásért, vagy a FemConnect Graz. Az egyesületek célközönsége és tevékenységi köre nagyon eltérő lehet: míg Vorarlbergben nemrég indították el a magyar elsőnyelvi oktatást, és most inkább nyitnának a kulturális események felé, a felső-ausztriai kultúregyesületnek az online jelenlét lenne egy fontos következő lépés. A SVUNG 10 év után saját játszóhelyet szeretne, a Közép-Burgenlandi Magyar Kultúregyesület pedig ingyen magyartanfolyamok segítségével próbálja megőrizni a nyelvet a térségben. Általánosságban viszont mégis elmondható, hogy a helyi körülményeikhez alkalmazkodva minden egyesület célja a közösségépítés és ennek összetartása, valamint a magyar nyelv és kultúra megélése és megőrzése.
Az esemény lezárásaként a SVUNG Impró-színházi előadása szórakoztatta a résztvevőket. A BüféMI csapatának köszönhető kávészünetekben és az esti fogadásokon további ismeretségek kötődtek és együttműködések is szerveződtek a különböző egyesületek között. Az Impró-SVUNG már meghívást is kapott Grazba, Felső-Ausztriába és Vorarlbergbe.
Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének honlapja.
Kiemelt kép: Fessel Brigitta
Akár ez is tetszhet
