Európa-szerte szeptember 26-án ünneplik a Nyelvek Európai Napját, amelyhez már több mint tíz éve a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Reálgimnázium is csatlakozik. Minden évben négy nyelvtanár és diákcsapata vállalja, hogy az adott ország standjánál vendégül látja az iskola tanulóit és oktatóit egy Nyelvi Reggelire. Vajon mit reggeliztek az ókori rómaiak? Van olyan tipikus magyar reggeli, amit Ausztriában nem ismernek? A gimnáziumban reggeliztünk mi is.
„A „latin reggeliből”, ami grízkása volt almaszósszal, ötször is ettem, olyan finom volt, természetesen voltam a horvát asztalnál is, de a legjobban mégis a magyar ízlett. Ez egy pár virsli volt zsemlével és ketchuppal, jól is laktam vele” – mesél az aznap reggeli menüről Markus, a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Reálgimnázium tanulója. Az iskolában már több mint 10 éve rendezik meg a Nyelvek Európai Napja (szeptember 26.) alkalmából a Nyelvi Reggelit, ahol a gimnáziumban oktatott nyelvek kultúrájához kapcsolódóan mindig négyféle reggeli közül válogathatnak a diákok. Ezek a német, a magyar és a horvát oktatási nyelvek, valamint az angol, a francia, a spanyol és a latin, amelyeket idegen nyelvként tanítanak.
A tipikus reggeli kérdése egyébként nem csak a latin esetében jelent kihívást. „Első évben rétest vittünk, de az nagyon macerás volt, a pogácsa Burgenlandban is ismert, és a töpörtyűset egyébként sem eszik meg a diákok, csakúgy mint a zsíroskenyeret lilahagymával, a bundáskenyeret nem tudjuk helyben kisütni, ezért marad a virsli, amiből több, mint 100 párat főztünk idén. Persze a rétes sem csak magyar étel, és a németesek is általában virslit szoktak kínálni, mint tipikus osztrák reggeli” – foglalja össze a dilemmáit Seper Marianne, a gimnázium magyar és történelem szakos tanára, aki a magyar reggeli felelőse is.
Az iskolába belépve azonnal érezhető, hogy a nyelvi és kulturális sokszínűség áthatja a mindennapokat, és nem csak ezen a napon áll a középpontban. Markus Burgenlandban született, a szülei magyar anyanyelvűek, a németet ezért az óvodában sajátította el. A gimnáziumot nagyon szereti, sok barátja van, és az oktatással is nagyon elégedett. Hasonló véleménnyel van az iskoláról Samuel, aki hároméves kora óta él Burgenlandban: „örülök, hogy itt mindkét nyelvet tudom használni, és közben angolul is jól megtanultam. A nyelvtudás számomra mindenekelőtt páratlan lehetőségeket és szabadságot jelent: bárhova megyek, tudok beszélgetni, és kisegítem magam, ha elakadok”. Olyan diák is akad, aki német anyanyelvűként sajátítja el érettségiig magas szinten a magyart: „A dédszüleim dunai svábok voltak, a nagymamám még érti, de már nem nagyon beszéli a magyart. Amikor a népiskolában az angol és a magyar között lehetett választani, én a magyart választottam, talán mert különlegesebb, mint az angol, és utána a gimnáziumban is szerettem volna folytatni, ha már előtte ennyi energiát belefektettem.”
Seper Marianne Alsóőrött született, burgenlandi magyar édesapjával és budapesti édesanyjával természetes volt, hogy otthon magyarul beszélnek. Németül ő is az óvodában tanult meg, ahova németciklényi/Eisenzicken gyerekek is jártak, akik nem tudtak magyarul. A népiskolában még volt magyaroktatás, 14 éves kora után azonban pár társával délutánonként egy alsóőri tanárnőhöz jártak külön magyarórára, így végül magyarból is tudott érettségizni. Életét áthatja a többnyelvűség, aminek az előnyeihez szerinte nem fér kétség: „a többnyelvűség fejleszti a gondolkodásmódot, a lényeglátást és a problémamegoldó-készséget, valamint nagyban megkönnyíti a további nyelvek elsajátítását is. Természetesen nem árt, ha mindenki tud angolul, de hány spanyol cég van jelen itt, Burgenlandban? Hány francia munkatársunk lesz? Azzal viszont biztosan kiemelkedhetünk a mezőnyből a munkaerőpiacon, ha beszéljük a szomszédos ország nyelvét. Sokan átjárnak Ausztriába dolgozni, egészen más lesz a munkahelyi légkör, ha az anyanyelvükön szólunk a kollégáinkhoz, és nem csak elvárjuk, hogy mások beszéljenek németül” – hangsúlyozza.
„Örülnék, ha az osztrák társadalomban minél nagyobb nyitottság lenne a többnyelvűség iránt, hiszen nem kell attól megijedni, ha a gyerekek más nyelve(ke)n is beszélnek, sőt, ugyanúgy, ahogy német iskolai oktatását sem hagyjuk abba 10 vagy 14 évesen, a gyerekek anyanyelvi tudását is egészen az érettségiig kéne fejleszteni” – húzza alá Zsótér Írisz, a gimnázium igazgatónője, horvát- és magyar nyelvtanára is. Megfigyelte, hogy a 10-14 éves kor fontos fejlődési ablakot jelent a nyelvtudás stabilizálásában: ha ilyenkor nem hagyjuk abba a nyelvtanulást, beleértve a helyesírás, a szövegalkotás és szövegértés fejlesztését, akkor a diák már később sem fogja elfelejteni a nyelvet, ha viszont ez kimarad, behozhatatlan hátrányokat szenvedhet a nyelvtudása. A gimnáziumban a mindennapi életben általában kevesebbet használt magyar és horvát könnyebb elsajátítása érdekében bevezették az immerzív oktatást, vagyis a „nyelvi fürdést”, amelynek során egy egész héten át csak magyarul vagy horvátul tanították a diákokat. Az iskola azonban nem csak a diákok megfelelő nyelvtudását tartja szem előtt. A következő, „Egészséges Iskola” nevű projektben az Osztrák Egészségbiztosítási Pénztárral (ÖGK) együttműködve több sportolási lehetőséget biztosítanak a diákoknak, és a mentális egészségükre is odafigyelnek majd.
Fotók: Gazdik Anna
Akár ez is tetszhet
