Ez a rovat olyan Ausztriában élő, ismert és elismert embereket szólaltat meg, akiknek közük van a magyarsághoz, hiszen anyanyelvük, netán második nyelvük, a gyerekkorukat juttatja eszükbe, a jelenüket és a jövőjüket jelenti, akik olykor magyarul álmodnak, ébrednek. Ezúttal Horvath Günther válaszolt kérdéseinkre.
– Fontos-e, hogy őrizze magyarságát?
– Igen, fontos. Alsóőri vagyok, szüleim, nagyszüleim innen származnak, imádom ezt a helyet, ezt a nyelvet, amit itt beszélnek. Mindent elkövetek azért, hogy ápoljam az alsóőri nyelvet, őrizzem ezt a tudást, továbbadjam itt, a településen, Burgenlandban.
– Megéli-e az összetartozást Ausztriában?
– Mindig megéri összetartani, alap emberi igény. Úgy gondolom, nem éri meg széthúzni, csak akkor tudunk erősek lenni, ha egy irányba megyünk, erős magyarságot képviselünk. Úgy érzem, hogy az elmúlt évtizedek során sokat tettem azért, hogy Alsóőrött, Burgenlandban egységes legyen a magyarság. Európában élünk, közösen kell gondolkodnunk, annak ellenére, hogy több ország kapcsolódik, mégis európainak kell lenni, nem egymás számára „külföldinek”.
– A magyar identitás (kultúra, nyelv, történelem, vallás, hagyomány, iskoláztatás, stb.) mennyire határozza meg mindennapjait munkájában, családjában, barátaival?
– Alsóőrben is az egyház fogta össze a kultúrát, terjesztette, vitte a magyarság hírét, ápolta hagyományait, identitását. A vallás, az etika a piramis csúcsa, mindent ennek rendelünk alá, a napi munkánkat, létezésünket. Az, hogy keresztények vagyunk, napi küldetés, ennek szenteljük életünket. Nem mindig sikerül, de igyekszünk. Sokszor gondolok arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hogyan működött, hiszen egy ország volt két nemzet, miként jöttek ki egymással a „sógorok”. Ahogy visszaemlékszem, gyermekkoromban az új osztrák kancellár első útja mindig Magyarországra vezetett, és a magyar miniszerelnök első látogatásának színhelye is mindig Ausztria volt, ezt hiányolom. Mára már elveszett ez a partnerség. Az akkori jó kapcsolat a két ország között most jól jönne a mai Európában.
– Anyanyelvünk a legfontosabb identitásképző tényező, hol és mikor használja a magyar nyelvet?
– Magyarul beszélek, amikor például itt vagyok az UMIZ-ban, olvasom a csodaszép, új kiadványainkat. Alsóőrben mindig, Szombathelyen szintén, ha találkozom magyar barátokkal, szerencsére sok van. Ha a balatoni nyaralómba utazom, Ábrahámhegyre, ha a magyar híradásokat nézem, a weboldalakat böngészem, a Real Madrid-meccset például csakis magyar kommentátorral nézem. Számos alkalmam akad magyarul megszólalni.
– Mikor érzi magát magyarnak?
– Az előző kérdésben szinte megválaszoltam. Mindig magyar vagyok, amikor az édesanyámra, az édesapámra gondolok, eszembe jut a nagymamám, a nagybátyám, magyar vagyok, amikor a múltam kerül elő: tudom, hol vannak a gyökereim.
Horváth Günther, az alsóőri Magyar Média és Információs Központ (UMIZ) elnöke. Szülei, nagyszülei Alsóőrről származnak, ott született ő is. Elmondása szerint gyönyörű gyermekkora volt, szép emlékei vannak életének arról az időszakáról. Szerinte mindennek az alapja, hogy az ember miként nő fel, az határozza meg a későbbieket. Szeretetben, békében, biztonságban cseperedett fel, a család számára ma is a legfontosabb, életének mindent meghatározó része.
Amikor gyerekként Magyarországra, Szombathelyre látogatott édesanyjával, szinte minden alkalommal betért a Claudia cukrászdába, és szinte minden esetben kóstolt egy felejthetetlen somlói galuskát, továbbá elolvasta a megyei napilapot, a Vas Népe-t. Tulajdonképpen így tanult meg olvasni magyarul.
Felsőőrön futballozott, odajárt népiskolába, Felsőlövőn érettségizett, majd a Bécsi Egyetem gazdasági szakán tanult. Mödlingben tanított, az ottani sportiskola egyik alapítója. Sikeres, fantasztikus korszaka volt, a sport mindig hangsúlyos szerepet töltött be életében, akár űzte, akár tanította. Büszke, hogy a mai napig több, külföldre szerződött élsportoló köszönheti a karrierjét a mödlingi iskolának. Egykori futballista növendékeivel világbajnokságot is nyert, öröm, hogy tehetségekkel dolgozhatott együtt. A sport megtanította arra is, hogy ha belekezd valamibe, azt csakis professzionálisan, minőségi szinten csinálja, középút nem létezik számára: maximalista. Úgy véli, sokszor nehéz így élni, de visszanézve sosem bánta meg, hogy a csúcsra törekedett, megdolgozott a célért, elérte a sikert.
Egyik hobbija az UMIZ. Az egyesület létrehozásakor az volt a motivációja, hogy ily módon köszönje meg, adja vissza mindazt, amit szülőföldjétől kapott. Ha az elmúlt 22 évre visszatekint, elégedett: sokan dolgoznak az alsóőri közösségben, mindenkinek elismerés jár, hiszen mindenki teszi a dolgát, mindenki jól teszi a dolgát. Büszke erre.
Akár ez is tetszhet
