A magyar népcsoport fontos részét képezik a különböző vallási közösségek. Ebben a sorozatban e gyülekezetek méltóságai és képviselői felváltva osztják meg velünk gondolataikat. Az új év első hozzájárulását Kádas Richárd Lázsló, a Felsőőri Református Egyházközség lelkésze küldte.
Időtlen időkig?
A naptári évben való váltás nem része az egyházi év ünnepeinek. A keresztyén egyházi év az adventtel kezdődik, mégis számos gyülekezetben találkozunk óévi és újévi Istentisztelettel ill. misével. Az évváltás persze alkalmat adhat sok mindenre.
Számos fogadkozás kíséri az időszakot, azonban ebben a rövidke írásban, inkább az időhöz próbálok nyúlni, s azt vizsgálni.
A biblikus értelemben időről beszélni többféle módon lehet, hiszen az Ószövetség és Újszövetség eredeti nyelvei (héber ill. arám, ógörög) mögött az adott nyelvek gondolkodási rendszere nagyban befolyásolja azt, hogy miként tekintettek az időre.
Az idő a héber gondolkodásban a teremtés alkotó része. De persze beszél a héber ünnepi időkről, tartalommal megtöltött időkről, mint aratási, esős, szükség ideje stb. Ilyen értelemben különösen fontosak azok a kereteket szabó időszakok, melyeket számmal is jelöl, pl. 4, 12, 30, 40, de különösen is a 7. nap, vagy év. A bibliai idő fogalma folyamatosan bővül, a babiloni fogság elhozza a mérhető időt, mert a fejlett csillagászattal bíró nép tudása beépül a zsidóság fogalmaiba is. S a profetikus irodalomban aztán a végidőket is megjeleníti az Ószövetség, nehéz időszakok, de reményteli jövendő koncepcióban. Azonban elmondhatjuk, hogy alapvetően megkülönböztethető egy a véges időt átölelő megfoghatatlan távoli idő az Ótestamentumban. [1]
Ezt a fonalat veszi fel az Újszövetség is, hiszen szervesen összefügg az első testamentummal, még ha a hellenizmus és görög filozófiai irányzatok erősen hatottak is rá. De a második testamentumban az elsőhöz némileg hasonlóan az idő, mint emberi módon megtapasztalható, mint Isten teremtő akarata által adott, és „profetikus kijelentés által betöltött” jelenik meg.[2]
Összességében elmondható, hogy a keresztyénség hitrendszerében Isten az idő felett áll, hiszen jelenléte nem kötött a mi mai lineáris időértelmezésünkhöz és nincs ebbe bezárva. Ami persze magával hozza azt a problematikát, hogy az időtlen Isten egy idői keretek között élő világot hoz létre. Ez a cikk azonban nem ad lehetőséget arra, hogy ezt a máig nyúló problémát kibontsuk. Lássunk inkább két példát a különböző időértelmezésekről egy Ó- és Újszövetségi idézet formájában:
„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!…
Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk….
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!…
Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!”[3]
„Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.”[4]
Természetesen joggal kérdezhetné az olvasó, hogy mégis mit is kezdjünk ezzel?
Az ószövetségi idézet a 90. zsoltárból szól, melyben a szerző a mérhető idő kereteiben gondolja végig saját és népe viszonyát Istennel. S valóban nagy kérdés, hogy a mérhető időnk, amely adatik ebben az életben, az vajon miként telik? Mire használjuk fel, mire áldozunk időt? S erre irányul a kérés is, hogy bölcsen tudja felhasználni az idejét az ember. Mindig aktuális üzenet és gondolat: Értelmesen használni az időt. Bölcsen.
Amint pedig korábban említettük, a keresztyénség biblikusságon alapuló egy másik időfogalmat is ismer, ami segít kilépni a folyamatos időkényszerből, az időpontok, határidők nyomásából. S ez a fajta időkép jelenik meg a második idézetben, mely a Jelenések könyvében olvasható. Azaz, hogy másfajta idő is van, mint az a kronosz, melyet mérünk, s mely oly sok mindent befolyásol életünkben.
S ha rátekinthetünk az idő ilyen jellegű értelmezésére, akkor talán a tér, az idő, s az élet is másabb színezetet nyerhet. Ilyen látást kívánok mindannyiunknak.
Kádas Richárd László, református lelkész. Kelet-Magyarországi születésű, iskoláit szülőfalvában Tyukodon, majd Debrecenben a Kollégiumban, ill. Wuppertalban, s Heidelbergben végezte s végzi. A Felsőőri Református Egyházközség (Oberwart) lelkésze 2019 szeptembere óta.
[1] Klaus Koch: “Zeit/Zeitvorstellungen II/1 Altes Testament ”, in: Religion in Geschichte und Gegenwart. Consulted online on 16 December 2021 <http://dx.doi.org.ubproxy.ub.uni-heidelberg.de/10.1163/2405-8262_rgg4_COM_025442>
[2] Jörg Frey: “Zeit/Zeitvorstellungen II/2 Neues Testament in: U.o.
[3] Zsolt 90,1-2; 4;10; 12; 17 https://www.abibliamindenkie.hu/uj/PSA/90
Akár ez is tetszhet
