A magyar népcsoport fontos részét képezik a különböző vallási közösségek. Ebben a sorozatban e gyülekezetek méltóságai és képviselői felváltva osztják meg velünk gondolataikat. A februári bejegyzés szerzője Gáspár Adalbert alsóőri lelkipásztor.
Mit üzen egy világosan látó ember az V-Vl. századból?
Benedek, azaz Áldott, így nevezték azt az 5. század végén született férfit, aki nagy vallási és kulturális hatással volt saját kortársaira. Az áldott kifejezésnek a héberben a Baruch, a latinban a Benedictus a megfelelője. Ezek a hagyomány alapján, egyúttal személynevek is, a héber egy bibliai próféta személyé, aki Báruch könyvének a szerzője, a latin pedig a Nursiában született (*480), és Monte Cassinóban (+547) nyugvó Benedictus/Benedek apáté, akit a katolikus és a keleti egyházak szentként tisztelnek. Benedek a szerzetes közösségének, a monostori életet szabályozó Regulát-Szabályzatot állított össze, melyben sokrétű, az emberi élet egészét átfogó, mind a testi úgy a lelki/spirituális oldalát próbálja harmonizálni, oly módon, hogy az a krisztusi tanításhoz szervesen kapcsolódjon. A körülötte lévő világ, a nagy és erős Római birodalom széthulló félben volt, amelyből ő menekülni kívánt, nem a félelem vagy gyávaság miatt, ezzel Benedeket biztosan nem lehet vádolni, ellenkezőleg ebben a teljes bizonytalanságban bátran lépett rá egy új, ismeretlen ösvényre. Egy új, alapjaiban megújuló világ víziójának a követe lett, ami Jézus evangéliumának újragondolása és megélése volt ez, amely nem az erőn, a hatalmon, a befolyásoláson, megvesztegetésen alapult, hanem a krisztusi tanításon, azaz az ember tiszteletén, bárhonnan is érkezzen. Erre jó példa a jelentkezők felvételéről szóló 59. fejezet, legyen nemes vagy szegény, egyforma elbírálás alá esik, sőt a gazdagnak le kell mondania, tehetős családja által biztosított előnyökről, mert csak az igazi szabadsággal ajándékozza meg az őt követőt. A szabályzat, amelyet összeállított egy Prológusból és 73 fejezetből áll, melyekből néhány jó tanács, rövid tanítás nem csak önmagát vallásosnak, hívőnek tartóhoz szól, hanem minden olyan emberhez, aki az emberi méltóságot, az emberi értékeket, a másik ember tiszteletét fontosnak tartja. Benedek Regulája univerzális jellege miatt már egy ideje keresett útmutatója lett a többek között egyáltalán nem a hiten illetve vallási alapon szerveződő közönségnek, a különféle céges és csoportdinamikai tréningek vezetői részére.
A 32. fejezetből néhány mondat, útmutatás: Tisztelj minden embert. (Pét 2,17) Senkit se gyűlölj. Ne legyen benned féltékenység. Ne légy irigy. Íme ezek, a lelki élet mesterségeinek eszközei! A mai világ sem különbözik nagyon Benedek világától, hiszen a világjárvány két éve markánsan éreztette a káoszt, a bizonytalanságot, a tervezhetetlenséget, és azt, hogy az emberekben a spirituális támasz nélkül gyorsan kimerülnek a tolerancia, a türelem, az elfogadás, az ok nélküli szeretet tartalékai. A másik ember tisztelete, mint a másik személynek a hovatartozásától független elfogadása, a gyűlölet, a féltékenység és az irigység megzabolázása a közösségi élet megkerülhetetlen alapkövei. Ezen törekvések nélkül, nem lesz erős és autonóm sem a család, sem a kisebb, nagyobb közösség, melyek irányíthatnák a nagy közösséget: a társadalmat. A hétköznapi munkaeszközökhöz fűződő viszony is tanulható a korai középkorból származó műből. Benedek egész egyszerűen az oltár szent edényeihez hasonlítja a monostor felszerelését és minden vagyontárgyát, amivel a lehető legmagasabbra teszi a nekik kijáró tiszteletet. „A monostor minden fölszerelését és minden vagyonát úgy tekintse, mint az oltár szent edényét” (32,10).
A “földi paradicsom”, ott ahol jó érezhetnénk magunkat, talán néha ezeken az apró részleteken múlik, talán néha gyorsan bagatellizáljuk, hogy a konkrét pillanatnak, a jelennek van döntő szerepe, hogyan alakul a személyes jövőnk, falunk-városunk jövője. A keresztény felekezetek számára, legyenek azok ortodoxok vagy protestánsok a bencés közösségek, monostorok mindig nyitottak, készek a testvéri imádságra, együttlétre. Benedek szemlélete alkalmassá tette és teszi a jelenben is az ő tanítványait arra, hogy mindenkivel szóba tudjanak állni, szót tudjanak érteni, mint igazi testvérek, legyenek hívők vagy nem hívők. Egy lényeges közös nevezőnek mindig lennie kell, amit nevezhetünk szeretetnek vagy tiszteletnek. Ezt bizonyos értelemben tekinthetjük taktikai megfontolásból meghozott döntésnek, hogy ezen párbeszéd által kevesebb felülete marad azok számára, akik a különbözőséget használják fel negatív érzelmek gerjesztésére, hogy így akár gazdasági, akár politikai céljaikat elérjék.
Gáspár Adalbert vagyok és a tihanyi bencés szerzetesközösséghez tartozom. Öt és fél éve vagyok alsóőri lelkipásztor. Felvidékekről, Bodrogközből származom. Első alkalommal 2009-2010 között voltam Máriacellben lelkipásztori szolgálatban.
A képen Abuna Schenuda Assad kopt atyával vagyok az alsőőri templom védőszentjének, Alexandria Szt. Katalin ikonja előtt, a templom felépülésének 250. évfordulóján 2019-ben.