A magyar népcsoport fontos részét képezik a különböző vallási közösségek. Ebben a sorozatban e gyülekezetek méltóságai felváltva osztják meg velünk gondolataikat. A márciusi cikket Karvansky Mónika, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat lelkipásztora írta nekünk.
Böjt idején – Jézussal a megdicsőülés hegyén
2022 tavaszán, jelenünk bajtól és félelemtől terhes világába a böjt időszaka köszöntött ránk. De van-e, és ha igen, milyen jelentősége van a böjtnek a 21. század embere számára? Egy újságban olvastam: „A böjtnek valamikor vallási értelme volt és vallási gyökere van.” Majd a cikk írója különböző fogyókúrás és tisztítókúrás lehetőségeket ajánlott a böjti hetekre. A szekularizált világ mára – az üdvtörténeti ünnepek mellett: karácsony, húsvét – a böjtben is profitot lát. Az emberek az egészséges életmód szabályainak betartására koncentrálnak. A másik oldalon, az egyházi életben és a hívők tudatában a böjt időszaka általában lemondással, önmegtartóztatással, kötelező bűnvalló alkalmakkal párosul.
Mindezek hátterében egy bibliai történeten keresztül szeretnék a böjt jelentőségére és aktualitására rávilágítani. Ezen az íráson keresztül a megdicsőülés hegyére kalauzolom el az olvasót (Jézus megdicsőülése – Lukács evangéliuma 9,28-36) és a böjtöt, mint lehetőséget szeretném bemutatni, nem pedig, mint a lemondás vagy a komorság időszakát.
Lélekben menjünk el Cézárea Filippi környékére, annak hegyes-dombos vidékére, ahol Jézus három tanítványa kíséretében felfelé indult a megdicsőülés hegyére, és ott az este leszálltával csend, nyugalom és magány fogadta őket a hosszú és mozgalmas napok után. Jézus elvonult a zajos világból, az imádság szent és csendes légkörére vágyott tanítványai társaságában. Jézus földi életének szerves része volt, hogy feladatai, csodái, gyógyításai, tanításai után időről időre félrevonult egyedül vagy éppen a szűk tanítványi körével, hogy imádságos párbeszédben legyen az Atyával, erőt kérjen és kapjon tőle. Ez példa lehet előttünk is: a böjti csendesség, a félrevonulás a világ zajától, az Isten közelségének a keresése, az imádság erejének a megtapasztalása, a lelki töltekezés. Ha Jézusnak, az Isten Fiának létszükséglet volt ez az imádságos csendesség, mennyivel inkább az a mi számunkra, akár most, a böjti hetekben.
Fenn a hegyen a tanítványok, akik Jézussal imádkoztak, elaludtak. Arra ébredtek, hogy Jézus arca elváltozott, ruhája tündöklött és a dicsőség fénye áradt rajta keresztül. Az örökkévalóság hajolt az idő folyásába, az idő határa is eltűnt, amikor a régmúlt prófétáit látták a tanítványok Jézus társaságában: Mózest és Illést. Mindezek mellett a csodálattól és döbbenettől szinte megbénult tanítványok mennyei szózatot hallottak: „Ez az én fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!” (Lukács 9,35) Akkor földre borultak és egyszeriben felfogták, hogy Isten dicsősége van jelen a hegyen és az Ő hangját hallják. Majd a megdicsőülés, a mennyei jelenés és a mennyei szózat után Jézus maradt velük, abban az emberi formában, melyet érettünk vett fel: minden dicsfény és ragyogás nélkül.
Amit a tanítványok ekkor átélhettek és megtapasztalhattak, az olyan jóleső, biztonságot, békességet jelentő állapot volt, aminek hatása alatt maradtak volna tovább, akár örökre, fenn a hegyen. Sőt, nem is vágytak vissza a földi élet és a mindennapi harcok taposómalmába, küzdelmei közé. De Jézus visszaparancsolta őket, le a hegyről, vissza a völgybe! Vissza oda, ahol feladat, szolgálat, misszió vár rájuk.
Mit kezdhetünk mi, 21. századi emberként a böjt idejében ezzel a történettel és a tanítványok megtapasztalásával? Nekünk is van lehetőségünk lélekben felmenni a megdicsőülés hegyére! A mozgalmas mindennapok után bizonyára mindenki szeretne csendes magányban megnyugodni, a lélek viharait csillapítani, a test fáradtságát megpihentetni, a zakatoló gondolatokat békés imádsággá formálni Isten előtt. Erre a böjt időszaka jó alkalom, hogy lélekben felmenjünk Jézussal a hegyre, kicsit kivonuljunk a mindennapok forgatagából, fárasztó vagy éppen félelmet keltő történéseiből. Bár nem tudjuk, hogy mi fog történni, mi vár ránk, de mehetünk vele, mehetünk hozzá, mert ő hív és vár mindnyájunkat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11,28) Aki elfogadja a hívást, követi Jézust fel a hegyre, az a csodák magaslatain járhat, erősödhet hitben és lélekben.
A böjti csendesség megélése ilyen formában lehetőség számunkra is, ahol Jézus vezet minket: fel a hegyre és le a hegyről. A zajos hétköznapok világából a békesség dicsőséges hegyén olyan hittapasztalás lehet osztályrészünk, mely talán marasztalna, de mégsem maradhatunk. Vissza kell térni a feladatok, a próbák, a nehézségek, a farkastörvények világába – de már azzal a megtapasztalással, amiben a tanítványoknak is részük volt. Már azzal a bizonyossággal, hogy az az Úr hív, vezet, bátorít, erősít, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Azzal a hitbizonyossággal, hogy Ő kísér, Ő társunk életútjainkon: amikor böjti csendességünkben a dicsőség hegyein járunk és akkor is, amikor a mindennapok olykor lélektelen völgyében kell helyt állnunk, életküzdelmeinket kell megvívnunk.
Isten a böjtben nem megrabolni, megszomorítani, komorrá tenni, kiéheztetni, legyengíteni szeretne minket. Éppen ellenkezőleg, megajándékozni annak a dicsőségnek a megtapasztalásával, ami az örökkévalóságban ránk is vár. Ennek a dicsőségnek életmentő állomásai pedig a közelgő ünnepeink: a nagypénteki golgotai kereszt és a húsvéti üres sír, megváltásunk és feltámadásunk záloga. Az Isten dicsőségének hegyein járva, az imádság csendességében megerősödve várjuk a böjti időszak végén ránk köszöntő húsvéti ünnepet! Így teljesedhet ki igazán a böjt ideje, így gyógyulhatnak az életsebek, így szűnhetnek meg félelmeink, mert annak közelében lehetünk, aki féltő atyai szeretettel és áldásával kísér mindvégig. Áldott böjti hegyen járást és ünnepi célba érkezést kívánok a kedves olvasóknak!
Karvansky Mónika a felvidéki Révkomáromban született, Bátorkeszin nőtt fel, iskoláit az alapoktól egészen az egyetemig magyar nyelven végezte. A komáromi Calvin János Teológiai Akadémián hitoktatói oklevelet szerzett, majd a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán lelkészi szakon diplomázott, majd doktorált. Gyakorlati és tudományos téren is szakterülete a külhoni szórványmisszió. Az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat keretében elkötelezetten pásztorolja a szórványban élőket, tudományos téren pedig lelkesen kutatja az ausztriai magyar református egyházi élet múltját. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház missziós lelkésze, a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének elnöke. Hiszi és vallja, hogy az emberi élet mélységeiben és magasságaiban is hitbeli kapaszkodót jelen Isten örök érvényű üzenete: “Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőkben.” (1Kor 2,9)
Kiemelt Fotó © Mina-Marie Michell
Akár ez is tetszhet
