A bécsi magyar nyelvoktatás egyik megkerülhetetlen alakja, közel harminc éve vezeti a Bécsi Magyar Iskolaegyesületet (BMIE), emellett pedig a Magyar Népcsoporttanács elnökhelyettese. A BMIE első éveiről, jelenlegi működéséről, a Népcsoporttanácsban végzett munkájáról és az Ausztriában elismert népcsoportok közös kétnyelvű iskolájának tervéről kérdeztük Király Andreát.
Király Andrea 1973-ban született Budapesten. 18 éves korától a Pécsi Tudományegyetem magyar–német szakán tanult, többször járt ösztöndíjjal a Bécsi Egyetem magyar–német szakán, illetve finnugor–német szakán, majd végül 1996 szeptemberében költözött az osztrák fővárosba. Magyart mint idegen nyelvet tanított egy akkor még angol tulajdonban lévő nyelviskolában, és 1997 augusztusában csatlakozott a Collegium Hungaricum nyelviskolájához. Akkoriban még a CH égisze alatt működött a nyelvoktatás, és csak 1998-ban vált külön az Iskolaegyesület. Andrea ekkor vette át a nyelvtanfolyamok szervezését és a Bécsi Magyar Iskolaegyesület irányítását.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Fiatal pályakezdőként mondhatjuk, hogy beleugrott a közepébe?
Király Andrea: Igen, mondták, hogy nincs semmi pénz, vállalom-e, és mondtam, hogy persze. Fiatalon, úgy, hogy volt mellette más jövedelmem, elvállaltam. Csak a megszállottság vezérelt, és igazából nagyon élveztem. Pont az az időszak volt, amikor a vasfüggöny lehullása után nagyon sokan szerettek volna magyart mint idegen nyelvet tanulni, úgyhogy ez egy nagyon mozgalmas időszak volt. Volt olyan félév, amikor több mint hatvan kezdő diákunk volt.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Osztrákok magyar kötődéssel?
Király Andrea: Akkor mindenkinek hirtelen lett magyar kötődése, mert vagy vett fillérekért egy házat Magyarország nyugati határánál, vagy ő lett az XY cég biztosítóbankjának, építőipari cégének, élelmiszeripari láncának magyarországi vezetője, fiókvezetője stb. Ez egy nagyon fontos momentum volt mindenki számára. Egészen extrém dolgokat is csináltunk attól függően, hogy kinek mennyire gyorsan volt szüksége a magyartudásra. A heti másfél órás nyelvórák mellett nagyon sokszor volt, hogy heti kétszer három órában, tehát heti hat órában tanultak azok, akiknek sürgősebb volt, akinek pedig nagyon sürgős volt, az heti negyven órában egy külön tanárral tanult. Ez utólag visszagondolva “gyilkos” dolog volt, de három hónapot kapott, hogy felkészüljön arra, hogy megtanuljon magyarul, és ezt csak így tudtuk megvalósítani. És igen, az osztrákokat így ismerjük, vannak közöttük olyan elvetemültek, hogy ha három hónapjuk van megtanulni egy nyelvet, akkor megtanulják.
Rólunk.at/Horváth Nóra: A célirányos nyelvórák sokszor különböző szakterületet is érintettek?
Király Andrea: A legeslegérdekesebb számunkra, tanárok számára az volt, hogy nagyon sokszor olyan területeken dolgozó embereket tanítottunk, amely szakterületeket mi magunk egyáltalán nem ismertünk, így mindig tanultunk valami újat. Mindent megtudtunk a bankokról, a biztosításokról, a bútoráruházakról, vagy például arról, hogyan kell berendezni egy kiállított szobát egy bútoráruházban. Azokat a részeket tanultuk velük, amelyek nekik fontosak voltak. Ahelyett, hogy ledaráltunk volna egy akármilyen nyelvkönyvet elejétől végéig, inkább mondjuk a biztosításra vonatkozó kifejezéseket tanultuk velük. Ha kenyérgyár volt, akkor a kovászra vonatkozó kusza információkat ismertük meg.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Ez a hullám meddig tartott?
Király Andrea: Nagyjából a 2000-es évek közepéig. Az Iskolaegyesületet mínuszos kasszával vettük át és amikor elindult a rengeteg tanfolyam, a nyelvoktatásból befolyó viszonylag nagy összeget teljes egészében visszaforgattuk az iskolába. Alkalmunk nyílt felszerelni a tantermeket. Vettünk táblákat, fénymásolót, megfelelő taneszközöket. Akkor még villamosokon és nagy plakátokon is hirdettünk, hogy a lehető legtöbb embert tudjuk megszólítani. 2003-ra értük el azt, hogy a nyelvoktatásból befolyó nyereségből átvállaljuk a magyar anyanyelvi oktatásban addig önkéntességből tanító oktatók fizetését. Az az anyanyelvi oktatás, amelyet annak idején átvettünk, elsősorban a diplomaták gyerekeinek szólt. Ők tudták, hogy vissza kell térniük Magyarországra, és szerették volna elkerülni, hogy a gyerekek ne tudjanak levizsgázni magyarból az osztályozó vizsgákon. Így nem kellett éveket veszíteniük a magyar iskolarendszerben amiatt, hogy nem tudnak megfelelő magyar jegyeket produkálni.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Hogyan jutottunk el oda, hogy mostanra számos nyelviskolában, népfőiskolán tanulható a magyar mint idegen nyelv, illetve Bécsben három egyesület is foglalkozik a magyar diákok anyanyelvi oktatásával?
Király Andrea: Nagyon sok fejlesztést igényelt és nyilván az is fontos volt, hogy az egész átstrukturálódjon, és megfelelő elismerést kapjanak azok a kollégák, akik korábban önkéntesen végezték az anyanyelvi oktatást. Legtöbben maguk is tanárok voltak, de akadtak lelkes anyukák is, akik vállalták, hogy egy-egy osztály vezetését fél évre vagy egy tanévre elvállalják. Ehhez azonban elengedhetetlen volt, hogy létrejöjjön egy olyan intézményes háttér, amely megfelelő irányítással biztosítja a foglalkozások hatékony működését. Ez nemcsak nálunk, az Iskolaegyesületben valósult meg, hanem ugyanúgy az AMAPED-ben és a Bécsi Magyar Iskolában is.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Napjainkban milyen rendszerben és kik számára biztosít magyar nyelvtanulási lehetőséget az Iskolaegyesület?
Király Andrea: Nálunk a magyar anyanyelvi oktatás hétköznap délutánonként zajlik, míg hétvégén inkább különböző workshopokat szervezünk, például néptáncot vagy versműhelyt. Más városokban és egyéb helyszíneken nincsenek kihelyezett csoportjaink. Tavaly a résztvevők száma így is meghaladta a hatszáz főt.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Mi az alsó és a felső korhatár?
Király Andrea: A tavalyi tanévben volt a legfiatalabb kisbabánk, aki mindössze ötnapos volt, amikor először részt vett a foglalkozásokon – a testvére már járt Kerekítőre, így amikor megszületett, ő is csatlakozott azonnal. A legkisebbek számára szervezzük a Kerekítőt, a három és hat év közötti gyermekeknek pedig óvodai programokat biztosítunk. Amikor iskolába mennek, már osztályokra bontva tanulhatnak nálunk magyarul. Van külön első, második, harmadik osztály stb. Az alsó tagozatosok hétfőnként négy különböző teremben, 16:00 és 17:30 között tanulnak. Tízéves kortól az órák időpontjai változnak, mert figyelembe kellett vennünk, hogy a testvérek esetében a szülők egyszerre hozhassák a gyerekeket a foglalkozásokra.
A felsősök esetében a COVID utáni időszak nagy változást hozott. Kihasználva, hogy mindenki megtanult online tanulni és tanítani, úgy döntöttünk, hogy a tíz év feletti diákok hétközben online órákon vesznek részt, és havonta egyszer pénteken találkozunk velük személyesen az Iskolaegyesületben. Erre azért volt szükség, mert a nagyobb diákok délutáni iskolai elfoglaltságai miatt nehéz lett volna egy mindenki számára megfelelő időpontot találni. Az online órák izgalmasak, tele kihívásokkal és folyamatosan változó feladatokkal. Az óra menetét nem úgy kell elképzelni, hogy a diákok a számítógép előtt ülve együtt elolvassák a János vitézt. Ehelyett például huszonöt különböző online játszható játékot találnak ki, és ha ezeknek az elemeit végigjátszották – mondjuk sikerült kijutniuk egy online szabadulószobából az összes feladat teljesítésével –, akkor észrevétlenül mégis feldolgozták a János vitézt. Ebben óriási szerepe van a kolléganőim hihetetlen energiájának és kreativitásának, amelyek nélkül ez az élményalapú tanítás nem működhetne – de szerencsére nagyon jól működik! Ez most a második év, hogy így működik a rendszer, és idén először szervezünk a nagyobbaknak külön nyári tábort is, hogy legyen lehetőségük személyesen is több időt együtt tölteni.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Van esetleg saját szerkesztésű tankönyv is az órákhoz?
Király Andrea: A tanárok dönthetnek arról, hogy a NAT (Nemzeti Alap Tanterv) által elfogadott tankönyvekből vagy más kiadók anyagaiból tanítanak. Az online tanítás egyik előnye, hogy bár heti másfél órában lehetetlen a teljes magyarországi tananyagot átadni – ami egyébként Magyarországon több mint négy órát jelentene hetente –, a NAT-os tankönyvek online formában is elérhetők, így a tanárok ezekből is szemezgethetnek. A tananyagot mindig úgy válogatják össze, hogy az elengedhetetlen tartalmak mellett a diákok számára szórakoztatóbb, érdekesebb és könnyebben feldolgozható anyagok is szerepeljenek benne. Fontos figyelembe venni, hogy az itt felnövő gyerekek számára bizonyos nyelvi rétegek – például az archaikusabb nyelvezet – nehezebben befogadhatók. Egy Toldi például nagyobb kihívást jelent számukra, mint egy 20. századi Örkény novella.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Több mint harminc éve ezzel foglalkozik. Mi az, ami még motiválja, mit szeret a leginkább csinálni az iskolában?
Király Andrea: Amit a legjobban szeretek, az a magyar mint idegen nyelv tanítása – ez az, amit a legszívesebben csinálok. Sajnos azonban erre marad a legkevesebb idő, mert az Iskolaegyesület egyre nagyobb lett, egyre több a diák, és minden új tanév új kihívások elé állít minket. A feladataim nagy részét ma már szervezési, vagy koordinációs folyamatok teszik ki. 2014-ben zárult az a programozási periódus az Európai Unióban, amikor hozzánk hasonló kis egyesületeket támogattak. Onnantól más forrásokat kerestünk, ahol pályázni tudtunk, hogy előteremtsük a pénzt a magyar anyanyelvi oktatásra.
Rólunk.at/Horváth Nóra: Magyar vagy osztrák támogatásokat?
Király Andrea: Ezek elsősorban osztrák források, vagy egész Ausztriára kiterjedő támogatások. Például a Kancellári Hivatal, az Oktatási Minisztérium, Bécs városa és annak különböző alintézményei is finanszíroznak olyan tevékenységeket, mint a miénk.
Rólunk.at/Horváth Nóra: A Népcsoporttanács elnökhelyetteseként végzett munkája segíti ezt a folyamatot?
Király Andrea: Nem, sőt, rengeteg időt és energiát vesz el az itteni feladataimból. Ettől függetlenül mégis nagyon fontos, mert a fő cél az, hogy Bécsben legyen valódi kétnyelvű oktatás, ne csak az általános iskolákban, mint a Bunte Schule-ban, hanem gimnáziumi szinten is.
Az elismert ausztriai népcsoportokkal összefogva egy olyan középiskolai intézmény megteremtése a cél, ahol az érettségiig biztosított a kétnyelvű oktatás, nem csupán a heti másfél órás kiegészítő tanórák formájában, amelyeket jelenleg az egyesületek kínálnak.
Ezt a folyamatot csak olyan pozícióból lehet előmozdítani, mint például a Népcsoporttanács. Így tehát mégsem elvesztegetett idő, hanem rendkívül fontos, hogy ott vagyok, bár jelentősen megnehezíti a mindennapjaimat. Burgenlandban most indul egy magyar ház jellegű kezdeményezés (Népcsoportok Háza – szerk.), ami pozitív példaként szolgálhatna Bécs számára is. Ugyanakkor Bécsben egy ilyen létesítmény létrejötte tartományi döntés kérdése, és jelenleg nem látok rá esélyt. A népcsoportok középiskolájának, gimnáziumának megvalósítása hosszú évek óta küzdelmet jelent számunkra. Egyetlen lehetséges út jelenleg a magániskolai forma, amelyet a város a pénzügyi feltételek mellett talán engedélyez majd a jövőben. A cél, hogy a diákok első osztálytól érettségiig tanulhassanak magyarul, illetve más népcsoportnyelveken, például horvátul, szlovénul vagy csehül, természetesen kétnyelvű rendszerben.
Rólunk.at/Horváth Nóra: A szakértők és a statisztikák egybehangzó állítása, hogy egy stabil első nyelv nélkül a második nyelv elsajátítása is nehezebb, tehát ez közös érdekünk. Mégis miért ilyen nehéz a döntéshozókat meggyőzni?
Király Andrea: A legnagyobb kihívás az, hogy megértessük a döntéshozókkal, mit jelent valójában a kétnyelvű oktatás. Sokáig az volt a hozzáállásuk, hogy „ott van az Unterstufe, tartsanak heti két óra magyart, és kész”. Végül nemrég, egy közös látogatás alkalmával a cseh Komenský Iskolaegyesület magániskolájában sikerült bemutatnunk nekik, hogy miről is beszélünk. Most, hogy már értik a koncepciónkat, újult erővel folytathatjuk a munkát. Ez bizakodásra ad okot, hiszen az első lépés az, hogy felismerjék a problémát és a lehetséges megoldást.
Gyakorló szülőként mindannyian tapasztaljuk, hogy bár otthon igyekszünk a gyerekeinkkel magyarul beszélni, az oktatás nyelve mindig dominánsabb marad. Egyszerűen nem tudunk olyan intenzitással és rendszerességgel beszélgetni, olvasni velük, mint amennyit az iskolában kapnak az adott nyelven.
Ezért elengedhetetlen, hogy a valódi kétnyelvűség elérése érdekében a gyerekek mindkét nyelven tanulhassanak. Az igény egyértelműen megvan. Ha most indulna el egy ilyen iskola, valószínűleg azonnal több ezer gyerek jelentkezne. Jelenleg a legfontosabb kérdés, hogy az Oktatási Minisztérium rábólint-e a tervre. Ha igen, akkor el lehet kezdeni egy olyan népcsoportiskola felépítését, amely valódi kétnyelvű oktatást biztosít. Ezt azonban teljesen a nulláról kell elindítani. Ha más népcsoportokkal közösen szeretnénk megvalósítani, akkor már az általános iskola első osztályától kezdve kell kialakítani a rendszert. Az osztrák oktatási rendszerrel szemben kizárólag akkor lehet eredményt elérni, ha mind a hat érintett népcsoport együtt lép fel, nem csak a magyarok. A másik lehetséges út egy magyarországi támogatással létrehozott gimnázium, amely az osztrák gimnázium budapesti mintájára működne. Ebben az esetben viszont a teljes anyagi hátteret Magyarországnak kellene biztosítania. Ebben nagy segítséget nyújt a jelenlegi nagykövetasszony, Szilágyiné Bátorfi Edit, aki aktívan támogatja és előremozdítja ezt a kezdeményezést. Reméljük, hogy végül mindkét elképzelés megvalósulhat!
Fotók: Horváth Nóra
Akár ez is tetszhet
