Aranybarnára sült kalácsok, ízletes diós- és mákos kiflik és legalább ötféle kenyér közül válogathatnak azok, akik a Schwabhof farmon szerzik be a reggelijükhöz vagy a vacsorájukhoz a péksüteményeket. Érdemes is előre rendelni, különben nem biztos, hogy jut a legfinomabb falatokból. A házigazdák, Janet és Michael Weber lelkesen viszik tovább a családi gazdaságot, és az olyan újításoktól sem riadnak vissza, mint egy 40 férőhelyes marhaistálló építése a koronajárvány idején. Náluk jártunk vendégségben.
Amikor a magyar származású Janet 15 évvel ezelőtt megismerte a férjét, Michaelt, pontosan tudta, milyen élet vár rá, ha vele marad, ő pedig ennek kifejezetten örült. Michael ugyanis már a sorban a negyedik generációhoz tartozik a Weber családban, aki a szülei nyomán tovább viszi a gazdaságot a Schwabhof nevű farmon a Graztól délre található Zettlingben. Mivel Janet maga is gyerekkora nagy részét egy farmon töltötte a kelet-stájerországi Wenigzellben, ahol a szülei a gazdáktól béreltek lakást, nem volt számára ismeretlen a földek és az istállók világa, ahol a hét minden napján, reggeltől estig akad tennivaló.
A farmon Michael szülei eredetileg búzát, rozst, kukoricát és – Stájerországban már-már kötelező módon – sütőtököt termesztettek, valamint nyulakat és tyúkokat tartottak. A házuk aljában egy kis pékséget rendeztek be, ahol Michael édesanyja kisebb mennyiségben kenyeret, kalácsot és más péksüteményeket sütött, valamint tojást és saját készítésű tökmagolajat is lehetett náluk vásárolni. Az új generáció megjelenése persze gyakorta újításokat is jelent a gazdaságban, és ez Janet és Michael esetében sem volt másképp.
Janet kilenc évvel ezelőtt vette át a pékséget anyósától, akinek már nehéz volt azt egyedül üzemeltetnie, és négy éve pedig részmunkaidős állását is feladta egy közeli boltban, hogy minden idejét a Schwabhofnak tudja szentelni. Úgy gondolta, hogy a kapacitás növeléséhez elkerülhetetlen egy tudatos marketingstratégia, így hozzá is látott a farm szakszerű népszerűsítéséhez: a Schwabhofnak hamar lett napra kész információkat tartalmazó Facebook oldala, plakátok, prospektusok, ajándéktárgyak készültek, a vevőkörük pedig annyira kibővült, hogy mára már fel kellett vennie maga mellé egy segítőt a pékségbe. Pékáru-választék pedig van bőven: rendszeresen sütnek nagyobb mennyiségben kalácsot, fehér-, rozs-, teljes kiőrlésű és magos kenyeret, diós- és mákos kiflit, túrós táskát és diós bagettet.
„Különösen annak örülök, amikor olyan árukért is hozzánk jönnek, amelyeket bármelyik szupermarketben meg tudnának venni, ebből látszik, hogy értékelik a munkánkat, és azt, hogy a gabonától a kész kenyérig vagy kifliig mi állítjuk elő a termékeinket”
– fogalmaz Janet.
Külön kihívást jelentenek az ünnepek, amikor a szokottnál is több fogy a kalácsból, ráadásul a kalács minden ünnepi időszakban más-más recept szerint készül. A húsvéti „stájer kenyér” például kerek, nem olyan édes, mint a hagyományos kalács, és van benne mazsola. Karácsonykor természetesen a kínálat kibővül, megjelenik a bejglire emlékeztető diós és mákos sütemény is. Arra a kérdésre, hogy próbált-e magyar recept alapján diós vagy mákos bejglit készíteni, vagy hogy bármi más újításában megjelenik-e a magyar hatás, Janet válasza felemás. Egyrészt ő Ausztriában nőtt fel, ezért az ő életében se játszottak nagy szerepet a magyar hagyományok, másrészt a magyar diós vagy mákos bejgliből nem fogyott olyan sok, hogy megérje nagyobb mennyiségben elkészíteni. „Amit a paraszt nem ismer, azt nem eszi.” – idézi ezzel kapcsolatban a népi bölcsességet Janet. Ő egyébként még mindig nagyon szereti a magyar népmeséket, és annak ellenére, hogy csak ritkán találkozik a magyarországi rokonaival, a nyelvet pedig csak a szüleivel használja, kifejezetten jól ki tudja fejezni magát magyarul.
Egy másik fontos újítás Janet részéről az egyre népszerűbb gyerekprogramok bevezetése volt. Először a Schwabhofra látogató gyerekek tojásokat kereshettek a tyúkól körül, és megnézhették, hogyan élnek a nyulak, majd ezt követte az ötlet, hogy a kalácssütés folyamatába is be lehetne vonni őket. A fiatalok 6-7-es csoportokban jelentkezhetnek kalácssütésre, de Janet kitétele, hogy a szüleiknek is el kell kísérniük őket. Ennek az a magyarázata, hogy a kérdések nagy része éppen a szülőktől származik. A legtöbben nem tudják, hogy pontosan hogy készül a kenyér, vagy mit eszik egy tyúk, Janet pedig szívesen elmagyarázza nekik az egész munkafolyamatot.
Janet és Michael legmerészebb vállalása azonban a 40 állat befogadására alkalmas marhaistálló megépítése volt. Mivel a birtokukhoz egy kis erdő is tartozik, ahonnan rendszeresen tudnak építkezésekhez fát értékesíteni, az istállót saját faanyagukból építtették, ahova idén meg is érkeztek a szarvasmarhák. A tervek szerint a Schwabhofon jövőre már a nyúlhús mellett marhahúst is lehet majd kapni. Elmondása szerint Janet már gyerekkorában is a farm állatai körül sertepertélt, így nagyon várta már a szarvasmarhákat, és ma is fontos kikapcsolódást jelent számára az istállóban, az állatok között eltöltött idő.
Ha a szabadidő eltöltéséről kérdezzük, lemondóan mosolyog. Férjével az istálló megépülése óta nem voltak egy-egy napnál hosszabb ideig nyaralni, hiszen az állatok gondozása állandó jelenlétet kíván. „Amikor este befekszem az ágyba, még kb. öt percig tudok felfogni valamit abból, amit mondanak nekem, és tíz perc után már alszom is.” – meséli nevetve. Ha mégis van egy kis ideje, főleg a téli hónapokban, akkor szívesen varr, vagy egyszerűen csak bemegy pár órára Grazba, és bolyong a városban, ami segít neki kiszakadni a mindennapokból, de ebből általában elég is neki az a pár óra.
Ami a jövőbeli terveket illeti, Janet és Michael egyelőre nem terveznek további beruházásokat. A termőföldjeik és a legelőik tápanyagtartalmának hosszútávú fenntartása nem is lenne lehetséges, ha túl gyorsan bővítenék a gazdaságot. Bár a környéken sokan inkább felhagynak a sok lemondással járó mezőgazdasággal, ők kifejezetten elégedettek azzal, amit eddig elértek, és egy pillanatra sem bánták meg, hogy ezt az életmódot választották.
Fotók: Schwabhof
Akár ez is tetszhet
