Dél-Burgenland egyik legrégebbi, 1784-ben épült árkádos házáról elnevezett ünnepen, az Árkádfesztiválon a kedvezőtlen, hideg és szeles időjárás ellenére is sokan vettek részt szeptember 15-én. A Felsőőri Református Egyházközség évtizedek óta megrendezett hagyományos, őszindító eseményére nem csupán az egyházközség tagjai, hanem más településen élők is ellátogattak, köztük a Rólunk.at újságírója is. Vendégségben jártunk a felsőőri reformátusoknál.
A felsőőri reformátusok 2023-ban a templom fennállásának 250. évfordulóját ünnepelték. Az egész év során számos jeles rendezvényen emlékeztek a jubileumra, így a tavalyi Árkádünnep is hosszabb, több szereplőt felvonultató fesztivál volt. Idén az időjárás sem kedvezett, de a szervezők megoldották: a színházterem adott otthont a fesztelen, oldott hangulatú közös beszélgetéseknek, a gasztronómiai élményeknek, a gyermekfoglalkozás és a könyvárusítás sem maradt el, a régi paplakban egykori könyvtári kiadványokból válogathattak, vásárolhattak az érdeklődők. A reggel úrvacsorával egybekötött istentisztelettel kezdődött.
Kádas Richárd László, a Felsőőri Református Egyházközség lelkésze a tradicionális őszkezdő ünnep küldetéséről beszélt: “Úgy vélem, hogy a kötöttebb alkalmak feszesebb menetet hoznak. Régebben az emberek sokat töltötték együtt az idejüket munkavégzéskor, például földművelés közben, vagy amikor közösen gondozták a temetőben a sírokat, utána együtt nótáztak, társalogtak, megittak egy-egy pohár italt. Azt gondolom, kell, hogy legyenek olyan alkalmak is, amelyek lehetőségek adnak a kötetlenebb, lazább együttlétre. Az istentisztelet alatti időnek keretei vannak, ott nincs csevegés, itt viszont erre adódik mód, így tartjuk meg a közösséget. Az Árkádünnep túlmutat a gyülekezeti szinten, mert nem csak saját tagjaink látogatnak el, hanem érkeztek Alsóőrből is, a római katolikusok is jelezték, hogy részt vesznek, az evangélikusok is megjelentek, mindig ott vagyunk mi is, megtiszteljük egymás programjait. Az Árkádfesztivál alapvető célja a kapcsolatápolás gyülekezeten belül és kívül.”
Az Árkádünnep a találkozást, a párbeszédet, az együtt töltött időt jelenti az őrvidékieknek vallástól, nyelvtől függetlenül, továbbá a burgenlandi magyar népcsoport nélkülözhetetlen lehetősége a magyar hagyományok, értékek ápolására, megőrzésére.
Szabó Joachim, Alsóőr alpolgármestere is ellátogatott a népszerű, őszindító ünnepre. Elmondta, hogy alsóőri bencés plébánosuk, Gáspár Adalbert és a házigazda, a felsőőri református lelkész, Kádas Richárd jó barátságban van egymással, ez is erősíti a két település közötti szoros köteléket.
“Létfontosságú a barátság nálunk, mert a magyar csoportunk mindig kisebb lesz. Azok az ausztriai magyarok, akik itt vagyunk, itt élünk, tartsanak össze, rendkívül fontos a kapcsolattartás.“
Gúthy László, a Felsőőri Református Ifjúsági Olvasókör színjátszó körének elnöke szerint az évről évre hagyományosan megrendezett ünnep metszéspont a hívők életében. “Előfordul, hogy az évben valakivel csupán ezen a rendezvényen sikerül találkozni, beszélgetni egy jót, de az élmény feltölt, impulzust ad a továbbiakra. Olyan emberrel találkoztam ma, akit 1992. szeptember 27-én, az én beiktatásomkor, az akkori Árkádfesztiválon ismertem meg, ott láttam először. Egymás mellett ültünk akkor is, és ma is. Nem győzünk egymásnak örülni, annak, hogy megint itt lehetünk együtt, fantasztikus érzés.” – árulta el a korábbi lelkész, aki csaknem három évtizeden át vezette a felsőőri reformátusokat.
Kádas Richárd értékelte az előző, jubileumi évet és beszámolt a jövő terveiről is: “2023 jól sikerült, rendezvényeink látogatottak voltak, bár nem minden programunk látogatottsága hozta a vártat, széles spektrumon mozgott az érdeklődés. Volt teológiai előadásunk magyarul, német nyelven, szerveztünk egyházi zenei előadást, operettestet, és színre vittük a szokásos színházi darabot is. Így utólag azt gondolom, hogy talán kicsit erőn felül vállaltuk be az ünnepi évet, de meg akartuk adni annak méltóságát, rangját. Ezévben, a közelmúltban – augusztus 25-én – volt egy televíziós istentiszteletünk az ORF-en, amely nekem mintegy négyhónapos felkészülést jelentett, a kórus is rengeteget dolgozott. Ezúton köszönöm közreműködését Cséfalvay Dániel énekkar-vezetőnek, továbbá mindenkinek, aki segített, támogatott.
A folytatásban tervezünk idén is előadást, operett, illetve operaénekessel már felvettük a kapcsolatot, talán adventkor lesz, de ha akkor nem, jövő tavasszal biztosan sor kerül rá. Meghívunk egy egyháztörténetben jártas professzort, aki Bécsben, az egyetemen, az evangélikus fakultáción volt tanárom. Ő írt egy recenziót rólunk, továbbá a jubileumi évre kiadott kiadványunkról is készített beszámolót. Mindemellett szeretnénk a gyülekezet, a város életében aktívan részt venni, lesz színházunk ismét, illetve a megszokott eseményeinkre – ugyanúgy, ahogy ezidáig is – szeretettel várjuk a résztvevőket. Ha élő közösséget akarunk, azt ápolni kell.“
Akár ez is tetszhet
