Vendégségben sorozatunkban Alsóőrött jártunk, Gombás Mónika szerkesztőnk kenyeret sütni tanult Szabó Juliánál, aki tulajdonosa a “Julias Bauernhof” gazdaságnak. Az alsóőri Szabó Julia parasztudvarába nemcsak azért érdemes betérni, mert az útszéli, kis boltban illatos, ropogós kenyér, sósstangli, „csörgés” pogácsa, gusztusos kolbász, aranyló tökmagolaj, zamatos gyümölcs, friss tojás kapható, hanem azért is, mert érezni lehet a hitet, a szenvedélyt, a meggyőződést, ahogy a kis családi vállalkozás tagjai teszik nap, mint nap a dolgukat. Feltölti az embert velük időzni egy kicsit a jelen rohanó világában.
Így érezte magát Gombás Mónika a Rólunk.at újságírója is, annak ellenére, hogy lassú tempót egyáltalán nem tapasztalt a sütödében: Julia, a főnökasszony, és segédje, Monika szorgosan, összehangoltan végezte jól megszokott munkáját. Minden mozdulatnak helye volt, elhibázott, felesleges lépés nem történt. Míg az egyik kemencében épp aranybarnára sült a stangli, a másikba bekerült egy tepsi vekni, míg az egyik egy nagy sütőlapáttal betette, a másik épp kivette a pékárut, míg egyikük dagasztott, a másik kosárba pakolta a forró finomságokat. Mindezt jókedvűen, nevetéssel, hiszen csak így érdemes.
Szabo Julia fiatal parasztasszony volt, amikor kezdődött sikertörténete, bár, akkor még nem sejtette, hogy ilyen népszerű, ismert és elismert pályája lesz. Ahogy ő mondja: valahogyan pénzt kellett keresni. – Nem volt tervem. Régebben nem volt divat tervezni, mit tudtuk, mi lesz. Ha itt volt az idő, akkor megtörtént, aminek meg kellett történnie. Ez az élet. Csinálom a dolgom.
A Szabo Bauernhof (Fotó: Szerző)
– Húsz éven át a párommal közösen ténykedtünk, aztán kettéváltak útjaink, én maradtam, csináltam tovább. A kenyérsütéssel kezdődött, eleinte a gazdaság kicsi volt, de 1985-ben már például disznót is vágtunk, bővült a kínálat, készítettük a húsos termékeket is. A fiam akkortájt kamasz volt, besegített, így megmaradhattak a sertések. Ma már 38 éves, azóta itt van velem, együtt csináljuk. A menyem a boltban munkálkodik, ő az eladó. Az unokáim 14 és 16 évesek, ők is beszélnek magyarul, még iskolába járnak, de már részt vesznek a munkában.
Szabó Julia 57 éves, Alsóőrön született, mindig a településen élt. Abban a házban lakik ma is, ahol világra jött, ahol ma már a parasztudvar termékei készülnek. Egy fia és egy lánya van. Magyar származású osztrák állampolgár, de valójában „alsóőri”, erre rettentően büszke. A töpörtyű sem töpörtyű az ő szókincsében, hanem csörge. Mert Alsóőrben így hívják.
A friss, ropogós házi parasztkenyér fekete és fehér rozsliszt, illetve búzaliszt keveréke kovásszal, sóval, vízzel – felejthetetlen gasztronómiai élményt ad a kóstolónak. Ahogy a sósstangli, a csörgés pogácsa, a diós kilfli, a kalács elfogyasztása is izgalmas utazás az ízek világába. Mindig minden friss, hiszen ahogy kisül, szinte még melegen elfogy. Négy kemencében sülnek a ropogós pékáruk. Helyiek, környékbeliek a törzsvásárlók, néha messzebbről is beszalad egy-egy vevő, a regionális finomságokat, a díjazott prémium holmikat kedvelik az emberek: a Szabo Bauernhof készítményei garantált minőséget jelentenek.
Szabo Gerhard kora hajnalban kezdi a napot, kontrollálja az állatokat, mindenre ránéz, teendő mindig akad. A földeket is ő gondozza, egymaga vet, arat, hajt végre minden feladatot, a folyamat elejétől a végéig. – Párszáz sertésünk van, mint a valahai parasztgazdaságban, a régi hagyományok szerint füstöljük a húst. Készítünk tökmagolajat, mi magunk termesztjük a növényt, csupán a préselés nem történik nálunk. Még az állatok táplálékát is magunk állítjuk elő. Friss gyümölcs, tojás is mindig szerepel az árukínálatban.
– Az egész család ebben dolgozik, ez az életünk. Volt, hogy a fiam hajnalban a diszkóból hazaért, megnézte Ómamát, rögtön segített neki a pékségben. Az a terv, hogy a majd ő is itthon maradjon, és vigye tovább, amit édesanyám annak idején elkezdett, és folytattam én. – zárja a beszélgetést Gerhard, és máris megy tovább: Felsőőrben már várják a friss kenyeret.