A világ legnépszerűbb videómegosztóján létezik egy magyar nyelvű csatorna, amelyre eddig több, mint 3400 videó került fel és megközelítőleg 5500-an követik. Bécsben és környékén úgy tűnik, szinte mindenki, aki egy kicsit is a köz számára érdekes témában mozog vagy dolgozik, már beszélt vagy ha nem, majd fog beszélni a videócsatorna szerkesztőjével, Méreg Attilával. Ellátogattunk hozzá, hogy ezúttal mi tegyünk fel neki kérdéseket.
Bécsbe való költözésem után nem sokkal egy lelkes fiatalember keresett meg azzal a szándékkal, hogy interjút készítsen arról, amit csinálok. Ez a téma esetemben a laskagomba termesztése, amiről eddig azt gondoltam, hogy rajtam kívül legfeljebb 3 embert érdekelhet. Tévedtem, eddig több mint 300-an kattintották az elkészült videót a Világjárók Klubjának youtube csatornáján. Ahogy később – főként a Rólunknak köszönhetően -, egyre több ausztriai magyarral ismerkedtem meg, úgy egyre gyakrabban tették fel a kérdést teljesen különböző szakterületeken dolgozó magyarok, hogy nem ismerem-e véletlenül Méreg Attilát, mert interjút szeretne készíteni velük.
Méreg Attila 1985-ben, Mezőkövesden született. Mentőtisztnek tanult Nyíregyházán, majd néhány hónappal később Ausztriában, Gablitzban helyezkedett el. 3 évig ápolóként dolgozott, amikor úgy határozott, hogy fiatalságának hátralevő részét elsőszámú érdeklődésének, az utazásnak szenteli. Kétszer megjárta a Szent Jakab zarándokutat (El Camino) – egyszer egészen Budapestről indulva -, hátizsákos életet élt, és utazásairól videós naplót vezetett. Bécsben kötött ki végül és biciklis futárként kezdett dolgozni. Ekkor jött a Covid járvány és az azzal járó bezárkózás, amelyet Attila lehetőségként élt meg. Így született meg a Világjárók Klubja (World Traveler Club) nevű Youtube csatorna. Eleinte az utazás volt a fókusz, de ahogy egyre több embert ért el, úgy bővült az “adások” témáinak spektruma. Havi rendszerességgel kezdte el szervezni a közösségi lét megélését lehetővé tevő Világjárók Klubja találkozókat, ahol minden alkalommal egy újabb világjáró számolt be úti kalandjairól.
Horváth Nóra/Rólunk: Az összesen 152 napig tartó kényszer szobafogságban, és az azt övező időkben előfordult, hogy hetente 5 online interjút készítettél Ausztriában élő magyarokkal. Ilyen rengeteg emberrel ismerkedtél meg az útjaid során?
Méreg Attila: Több adás úgy készült el, hogy az interjúalanyok ismerőseim voltak, amikor még ez napi tartalom volt (2019 – szerk.), több embert pedig már régebbről ismertem, akár néptáncos, akár masszőr, vagy tanár. Téged például nem ismertelek, úgyhogy az alapján indultam el, amiket az interneten találtam rólad. Az mindig az adott személytől függ, hogy mit lehet megtalálni róla LinkedInen vagy az interneten.
Rólunk: Hány emberrel kell felvenned a kapcsolatot ahhoz, hogy megszülessen egy interjú?
Méreg Attila: 10 megkeresésből megközelítőleg 7 visszajelzés érkezik, amiből legfeljebb 4-5 “adás” tud elkészülni. 5 éve megy a csatorna és azt mondhatom, hogy voltak időszakok, amikor napi szinten frissültek az adások. Eddig megközelítőleg 500-at készítettem. Szoktam embereket kérdezgetni, tudják, hogy mivel foglalkozom, vagy ha a Facebook feldob olyan embert, akivel mondjuk 30 közös ismerősünk van, és annak a fele ausztriai, akkor ráírok, hogy hello, látom XY az ismerősöd, vagy ha ő maga is érdekes, ami mondjuk a nyilvános profiljából kiderül (sportoló, kutató), akkor ráírok, hogy mi a kutatási területe és van-e kedve beszélni róla.
Rólunk: Miért csinálod, és mi motivál a műsoraid készítésekor?
Méreg Attila: Egyrészt az archiválás, másrészt annyi trash van (a neten – szerk.), tehát a küldetéstudat is vezérel, hogy ne csak a trash, a beef, a cringe, a rant menjen már és hogy valamilyen szinten kulturális tartalmak is kerüljenek fel. Naponta több ezer órányi anyag kerül fel a YouTube-ra, és nem csak a fentiek, amiket felsoroltam, hanem látszik, hogy a kultúrára nem feltétlenül van olyan nagy érdeklődés. De ha már valamit megnéznek – az 50-100 nézőt jelent, mert egy kicsi csatornáról beszélünk – akkor már megérte. Ha tíz embernek csinálnám, akkor az a tíz megtekintés is megéri. Ezt a rendezőm úgy tanította anno – mert színházzal foglalkoztam -, hogy ha naponta 500 ember jönne, azoknak is ugyanazt a műsort kell adni, mint ha tíz ember jönne. Nagyjából ez van a YouTube-on is. Természetesen örülök, ha minél több embert érdekel a csatornám tartalma. Azonban azt is észrevettem, hogy amikor egy téma kapcsán archiválásra kerül sor, vagy ha sajnálatosan valaki, aki szerepelt a csatornámon és később elhunyt, akkor az emberek és az algoritmusok hirtelen sokkal nagyobb érdeklődést mutatnak iránta. Ha bejön a műsorba egy kutató vagy egy művész, akkor arról beszélünk, hogy ő hogy került ide. Szeretem bemutatni, hogyan jött az életükbe az a szakterület, ami kitölti az életüket – legyen az művészet, zene, kutatás, vagy sport -, és végül hogyan kerültek ide. Az is érdekel, hogy érzik magukat itt, hogyan alakítják a pályafutásukat, karrierjüket. Mindezt az egyéni történeteken keresztül mutatom be, nem pedig számokkal és statisztikákkal.
Rólunk: Volt már, hogy Magyarországról linkelték anyagodat?
Méreg Attila: Igen, ha ebből az 500 interjúból valakinek kellett valami háttéranyag. A régi Index, nem a mostani, vagy a Cyberpress, – ami egy soproni média -, meg szokta osztani a soproni, vagy a környékbeli dolgokat. Most például volt egy kis koncert a stúdióban, ahol a Crazy Daisy együttes lépett fel, és azt is megosztották. A statisztikákat látva, pár százalékos eltéréssel többen néznek Magyarországról, mint Ausztriából. A Felvidékről vagy akár Romániából is vannak nézők. Volt most nemrég egy erdélyi lány, aki citerán zenélt és így Romániából is jött nézettség. Arányaiban mindig sokkal több volt Magyarországon a nézettség, mint Ausztriában.
A nagy számok alapján Attila az elmúlt 4 évben megközelítőleg 1100 emberrel vette fel a kapcsolatot, hogy beszélgessen velük a munkájukról, a motivációjukról vagy arról, hogyan és miként kerültek Ausztriába. Az interjúk mostanra podcastokká, stúdióbeszélgetésekké, sőt politikai elemzőműsorokká fejlődtek, az utóbbi időben pedig egyre gyakrabban társalkotókkal együtt készülnek. Ilyen például Dr. Magyarics Zoltán önálló videósorozata a vasút kulisszatitkairól:
Rólunk: Amikor elkezdted a Világjárók videócsatornát szerkeszteni, akkor voltak előtted példák?
Méreg Attila: A YouTube-on főleg a self-made, önmagát építő hozzáállás a jellemző, ahol mindenki kritikus, vlogger, utazó, celeb stb. Ezek közül párat követtem, például Szirmai Gergely adásait még mindig megnézem, bár már nem olyan lenyűgöző, mint mondjuk évekkel ezelőtt. Összességében a Partizán hatása volt rám a legnagyobb, mivel ők is alulról építkezve kezdtek valami értelmeset, fontos témákat feldolgozva létrehozni. Tény, hogy én nem fejlődtem olyan szintre, mint ők, de az alulról építkezés, és a fontos témák felkarolása számomra is lényeges volt. Ezen kívül a környezetvédelem is kiemelten fontos és ez a csatornán is elő-elő kerül témaként.
Rólunk: Azonkívül, hogy a küldetéstudatod vezérel, származik egyéb hasznod ebből a fajta műsorgyártásból?
Méreg Attila: Ez egy szerelemprojekt, és egyelőre kicsi a csatorna, így az anyagi bevétel minimális, évente körülbelül 200 dollár. Természetesen nagyobb számokkal nagyobb bevételem lenne. Ismerek olyat, aki komolyan belevágott, és ma már olyan nézettségekkel rendelkezik, hogy egy félhavi fizetést is ki tud szedni belőle. A célom, hogy érdekes emberekkel készítsek értelmes és tartalmas adásokat. A verseny nagy, ott van Friderikusz, Kadarkai és sok más hasonló csatorna. Ugyanaz a célcsoport, és mindenki naponta csak egy bizonyos mennyiségű tartalmat tud fogyasztani, ezért a figyelmet kell felkelteni, jó borítóképet és címet adni az adásoknak.
Attilát otthonában kerestem fel, de hamar kiderült, hogy mindenki számára az a legjobb, ha egyéves örökmozgó kislányával teszünk egy egészségügyi sétát, hiszen az ókori bölcsek is mindig sétálva beszélgettek. Bécs egyik külső kerületében, otthonától nem messze, madárcsivitelős Duna-parti sétányon vezetett utunk és a babakocsi. Célunk volt, hogy sétánk során a kisded elaludjon, ám az ifjú apukának folyamatosan a babakocsiból repülő cumikat kellett kapdosnia, amit – beszélgetésünk fonalát időnként megakasztva – rendre teljesített is. A multitasking nem csak a kismamák szuperereje, a kispapák is képesek egyszerre 3 dolgot csinálni és közben 4 dologra figyelni. Ezt Attila bizonyította is, nem csak sétánk során, de az életben is.
A Világjárók videócsatorna szerkesztése és a rendszeres találkozók szervezése mellett, a Deutsche Welle Németország magyarnyelvű szerkesztőségében dolgozik, a Radio Orangenál vezet heti rendszerességgel műsort, és ezen felül teljes értékű apuka. Természetesen továbbra is keresi az ausztriai magyarság körében azokat, akik szívesen beszélgetnek utazásaikról, munkájukról, hobbijukról, amennyiben az bármilyen formában is az internetet böngészők számára érdekes lehet. Ki tudja, talán a következő interjúalanya pont Ön lesz, kedves olvasó!
Akár ez is tetszhet
