Mi köti össze a volt Habsburg Monarchia helyén alakult kicsi nemzetállamokat? Érdemes ma még az erősödő nacionalizmus mellett közép-európaiságról beszélni? Többek között ezekről beszélgettünk Techet Péter történésszel és jogfilozófussal, az Institut für den Donauraum und Mitteleuropa tudományos munkatársával, aki mind a magyar, mind az osztrák sajtóban rendszeresen publikál aktuálpolitikai kérdésekről.
Rólunk.at/Gazdik Anna: A politika iránt érdeklődő magyar olvasók elsősorban a Gemišt című, hetente kétszer megjelenő hírlevélből, valamint a Partizánnál készült interjúidból ismerhetnek téged. Hogy jött létre a Gemišt, és miért éppen ez lett a neve?
Techet Péter: A Gemišt előzménye az „azonnali.hu” nevű portál volt, ahol a mostani csapatunk egy része dolgozott. Már ott javasoltam a többieknek, hogy a külpolitikai rovatban ne csak Németországra, Franciaországra és az Egyesült Államokra fókuszáljunk, mint a magyar nyelvű sajtó általában, hanem inkább Kelet-Közép-Európára, ami sokkal közelebb van hozzánk, mégis meglepően keveset tudunk a szomszédainkról. Amikor a portál megszűnt, a kollégák egy része Bukovics Martin vezetésével létrehozta a Gemištet, ahol kifejezetten Közép-Európával és a Balkánnal foglalkozunk. A név, azt hiszem, Martin ötlete volt: ebben a formában a német gemischt “kevert” szóból eredő horvát szó, ami “fröccsöt” jelent, ez pedig Trieszttől Erdélyig egy kedvelt italnak számít.
Techet Péter jogász és történész. Budapesten és Münchenben jogot, Vaduzban újságírást, Regensburgban pedig délkelet-európai történelmet tanult. Jogból és történelemből egyaránt doktori címet szerzett. Korábban többek közt a regensburgi Kelet- és Délkelet-európai Tanulmányok Leibniz Intézetének, a mainzi Európai Történeti Leibniz Intézetnek, a freiburgi Albert Ludwig Egyetemnek és a Zürichi Egyetemnek a munkatársa volt, vendégkutatóként megfordult a római Osztrák Történeti Intézetben, és a New Yorki Egyetemen. Jelenleg a bécsi Duna Régió és Közép-Európa Intézet (IDM) tudományos munkatársaként dolgozik, mellette a Zürichi Egyetemen írja habilitációs disszertációját osztrák jogtörténetből. Szakértőként gyakran szerepel az osztrák (Der Standard, Die Presse) és a magyar (Gemišt, Partizán) sajtóban.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Honnan ered az érdeklődésed a kelet-közép-európai régió iránt?
Techet Péter: A családom egy része Burgenlandból származik, és, bár én Budapesten nőttem fel, a szüleimen kívül majdnem minden rokonom Ausztriában él. Először jogot tanultam Budapesten és Münchenben, de azt önmagában nagyon száraznak találtam, ezért elmentem Regensburgba történelmet hallgatni, és már ott is Közép-Európára és a Habsburg Monarchiára fókuszáltam. Utána kutattam Mainzban, Freiburgban és Zürichben, de sok időt töltöttem Horvátországban is, mert nagyon érdekel a volt Jugoszlávia. Tavaly óta viszont Bécsben élek, az Institut für den Donauraum und Mitteleuropa tudományos munkatársa vagyok, és Magyarország, Szlovákia és a volt Jugoszlávia aktuális ügyei a legfontosabb kutatási területeim. Az intézetet egyébként Erhard Busek néhai néppárti alkancellár nevével szokták fémjelezni, ő is egy elkötelezett közép-európai volt.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Mit értesz pontosan „Közép-Európa” alatt, és milyen értelemben használod ezt a terminust?
Techet Péter: Erre a kérdésre fel lehetne húzni egy egész előadássorozatot. A német hagyományban használt „Mitteleuropa” elnevezés igencsak vitatott, mert egy bizonyos kolonizatorikus koncepciót tükröz: leegyszerűsítve, a német érdekek hátsó udvarát értették alatta, ami gazdaságilag máig érzékelteti a hatását, hiszen ez a német ipar legfőbb beszállító zónája. Én Moritz Csákyval, a neves osztrák történésszel, a Grazi Egyetem nyugalmazott professzorával értek egyet, aki a „Zentraleuropa” szót használja munkáiban, és a széles értelemben vett Habsburg Monarchia közös kulturális hagyatékát érti alatta. Hiába vannak ma a korábbi konglomerátum helyén viszonylag homogén nemzetállamok, mégis van valami hasonlóság köztük. Csáky szerint közös kulturális kincs például az operett műfaja, de ide sorolhatók a viccek, a közös ételeink, a hasonló városképek, csak rá kell nézni például a fiumei, a pozsonyi vagy a brünni nemzeti színházra. Bár ma mindenhol erős a nacionalizmus, ezek a nemzeti identitások valójában konstruáltak, gondoljunk csak a saját családfánkra, vagy a vezetékneveink eredetére.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Ha már nacionalizmus erősödését említed, látsz történelmi párhuzamokat Ausztriában a két világháború közötti első köztársaság időszaka és a mai helyzet között?
Techet Péter: Robert Musil írja „A tulajdonságok nélküli ember”-ben, hogy a német „vagy-vagy” mentalitással ellentétben az osztrákokra az „is-is” gondolkodásmód jellemző. A kérdésedre válaszolva: igen is, és nem is. Egyfelől, az első világháború utáni Ausztria egy szegény, identitásválsággal küzdő ország volt, ahol még a szociáldemokraták is a Németországhoz való csatlakozást sürgették. A jobb- és a baloldal közötti ellentét annyira kiéleződött, hogy 1934-ben felkelésbe és polgárháborúba torkollott. A mai Ausztria viszont egy jómódú ország, az identitásával már tisztába került, és a konfliktusok kiélezése helyett konszenzusra törekszenek, és rendre nagykoalíciókat alakítanak. Másfelől viszont a három nagy politikai tömb, ami ma meghatározza Ausztriát, azaz a szociáldemokraták, a fekete klerikálisok, valamint a német nacionalisták, eredetileg beleértve a liberálisokat is, eszmetörténetileg nagyon is visszavezethetők az első köztársaságra, sőt, még a monarchiára is. Az önálló Ausztriát még Jörg Haider egy „félresikerült abortuszként” aposztrofálta, és az FPÖ soraiban máig jelen vannak a nyíltan német nacionalista szervezetek, az úgynevezett Burschenschaftok tagjai. Az SPÖ máig megemlékezik az 1934-es polgárháborúról, a pártirodákon a három lefelé mutató nyíl éppen ennek a forradalomnak a jelképe volt. Ami pedig a Néppártot illeti, az ő frakcióirodájukban egészen 2017-ig ki volt akasztva Engelbert Dollfuß ausztrofasiszta kancellár portréja, és ezt éppen Sebastian Kurz vetette le onnan.
Rólunk.at/Gazdik Anna: A két ország eltér abban is, hogy, hogy míg Németországban egyelőre még működik a tűzfal a szélsőjobb irányában, Ausztriában ilyet nem látunk. Mire vezethető vissza ez a különbség?
Techet Péter: Míg Németország, főleg a nyugati fele, jogi és erkölcsi értelemben is vállalta a felelősséget a náci múltért, Ausztriában sokáig azzal hárították ezt, hogy nem hogy semmi közük nem volt ehhez, hanem ők voltak Hitler első áldozatai. A náci pártból és a liberális polgárság egy részéből létrejött FPÖ az 1950-es évek óta része a politikai mezőnynek, 2000-2006 és 2017-2019 között még kormányon is volt. Az más kérdés, hogy ennek mindig óriási bezuhanás lett a vége büntetőjogi- és korrupciós ügyekkel.
Rólunk.at/Gazdik Anna: A legutóbbi választások után nem sokon múlt, hogy ne a Szabadságpárt adja a kancellárt, a hárompárti cukorka-koalíció pedig csak második nekifutásra alakult meg. Miért tarthatott ez ilyen sokáig?
Techet Péter: A Die Zeitban olvastam egy elemzést, amely szerint Ausztriában a szélsőjobbal kapcsolatban az elrettentésre játszanak. Amíg Németországban morális alapon le sem ülnek velük tárgyalni, itt pedagógiai célzattal olyan közel tolják az emberekhez egy szélsőjobboldali kancellár lehetőségét, hogy a társadalom visszariadjon. Az FPÖ-ÖVP között zajló tárgyalások alatt nap mint nap láttak napvilágot olyan rémisztő hírek, mint hogy a Szabadságpárt megkapná a belügyet, kilépne a nemzetközi bíróságokból, blokkolná az EU működését, vagy hogy a magyar rezsimmel szövetkezne, és ez, úgy tűnik, a másik három pártot is összerántotta.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Egyben maradhat hosszú távon ez a hárompárti koalíció? A pártok eltérő világnézetei ellenére tudnak közös válaszokat adni a klímaváltozás, a tömeges migráció, vagy a gazdasági recesszió kihívásaira, vagy a német közlekedésilámpa-koalíció sorsa fenyegeti őket, amely szétesett?
Techet Péter: Azt gondolom, ha mindegyik párt a saját területeire fókuszál, azaz a NEOS a külpolitikára és az oktatásra, az SPÖ a szociális ügyekre és az ÖVP a gazdaságra, akkor egyben maradhatnak. Ettől függetlenül a tizenkét milliárd eurós költségvetési hiány nehéz időszakot vetít előre, megszorításokra lesz szükség, amit az FPÖ biztosan meg fog lovagolni. Mégis, ha Kickl azt hiszi, hogy visszatérhet 35 százalékkal, téved: ha az ÖVP most nem akarta nekik átadni a kancellári posztot, akkor egy még gyengébb Néppárt biztosan nem fog összefogni egy mostaninál is erősebb FPÖ-vel. Az pedig, hogy abszolút többséget szerezzen, az arányos osztrák választási rendszerben nem reális. Mindig lesz egy koalíció vele szemben, vagy ő lesz kénytelen belemenni egy koalíciós kormányba.
Rólunk.at/Gazdik Anna: Mennyiben érintheti mindez az ausztriai magyar kisebbséget és az itt élő magyarokat?
Techet Péter: A kisebbségek alkotmányos jogait, például az ORF magyar nyelvű műsorait vagy a magyar nyelvű oktatást ezek a megszorítások nem érintik, és az itt élő magyarok sem céltáblái az idegenellenességnek. Régen köztudott volt az FPÖ jó kapcsolata a bécsi szerb kisebbséggel, ma már azt hallani, hogy a törökök felé is nyitnak, hiszen ők már elég régóta itt élnek ahhoz, hogy „jó bevándorlóknak” számítsanak. Most a szírek és az afgánok az új ellenségkép, úgy tűnik, arra mindig szükség van.
Kiemelt kép: Techet Péter
Akár ez is tetszhet
