Német nyelv és irodalom szakos tanár, ám alig másfél évet tanított, az elmúlt tizenöt évben HR-területen tevékenykedett. Anyanyelvi szinten beszél németül. Pillanatok alatt beilleszkedett Ausztriában: szinte meglepte az az elfogadás, nyitottság, ahogy Burgenlandban élnek egymás mellett a különböző népcsoportok. Tavaly október óta ő a felsőőri OHO Kultúr- és Művészeti Központ (Offenes Haus Oberwart/OHO) produkciós vezetője, feladata az intézmény művészeti programjának menedzselése. Turai Orsolyánál jártunk Vendégségben.
– Édesapám Németországban kapott munkát, hatéves voltam, amikor az akkori Kelet-Berlinbe költöztünk. Ott kezdtem az általános iskolát, ott tanultam meg írni, olvasni, számolni, ott ismertem meg a német nyelvet. Viszonylag könnyen ment a váltás, hiszen ebben az életkorban még nincs kialakult kötelék, barátság, nincs kötődés a helyhez, csak az a fontos, hogy akik a biztonságot jelentik, azaz a szüleim, ott legyenek velem. Az új közegben a fő nyelv a német volt, magyarul csak otthon beszéltünk. Ahogy visszaemlékszem, simán ment a nyelvi beilleszkedés: tavasszal már folyékonyan, gyakorlatilag anyanyelvi szinten kommunikáltam németül. Gyorsan találtam barátokat, szép évek voltak, fantasztikus emlék marad a mai napig. Sokat kaptam ettől az időszaktól, nem csak nyelvileg, minden szempontból.
Tizenkét éves volt, amikor visszatértek Magyarországra, szülővárosában, Budapesten folytatták. Éppen ennyi idős most Orsolya három gyermekéből a legkisebb, ő az Europäische Mittelschule Oberwart (EMS) másodikas diákjaként kezdte szeptemberben a tanévet. Tizenhét éves testvére a Felsőlövői Gimnáziumban (GYM-Oberschützen) 6. osztályos, míg a legidősebb most érettségizett a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban.
Turai Orsolya Budapesten született. Óvoda után költözött családjával Németországba, hat évig élt ott. Felsőtagozatosként már Magyarországon járt iskolába, a budapesti Madách Imre Gimnázium emelt szintű angol nyelvű osztályában érettségizett, tanult franciául is, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán germanisztika szakon végzett német nyelv és irodalom szakos tanárként. Másfél évig tanított egy fővárosi középiskolában, amelyet a családalapítás szakított meg, egymás után két gyermeke is született. Kismama évei alatt szerzett újabb oklevelet: fordító- és tolmács képesítéssel is rendelkezik. Ma már három gyermek édesanyja.
2008-ban, amikor szülési szabadságon volt, elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem hároméves fordító- és tolmács képzését. Tanította az akkor még Budapesten élő Clemens Prinz osztrák születésű fordító, újságíró, a burgenlandi Vaskomjáti (Kemeten) lakója, a település önkéntes tűzoltója. Jó barátság alakult ki közöttük. Ő kereste meg előző nyáron Orsolyát azzal a hírrel, hogy az OHO új munkatárssal bővülne.
– Az elmúlt 15 évben HR-területen dolgoztam: az IBM-nél, majd az UNICEF-nél. A felsőőri lehetőség azonnal megtetszett, azt gondoltam, ez egy remek alkalom arra, hogy ne csak országot váltsak, hanem esetleg új szakmába beletanuljak, ebben az életkorban még éppen beleférhet. Így megpályáztam. Meglepően gyorsan lezajlott a procedúra, az első interjú utáni héten már hívtak, én jöttem, beszélgettünk, kiválóan éreztem magam, hamar körvonalazódott a közös jövő, nyár végén költöztem családommal, Kemetenben van az új otthonunk.
A tisztség neve: produkciós vezető. Az egyesület elnöksége művészekből áll, ők találják ki a művészeti programot, amelynek menedzselése a feladat. Alfred Masal, aki 2004 óta az OHO ügyvezető igazgatója idén júniusig vesz részt a munkában, majd teljesen átadja ezt a területet Orsolyának. A munkakör – mivel évente több, saját gyártású előadása is van az intézménynek -, a rendezőasszisztensi teendőktől kezdve a szállásfoglaláson át a PR-tevékenységig széleskörű. Előkészítés, koordináció – jóformán minden.
Alfred Masal idén átadja a stafétát (Fotó: Facebook)
“Teljesen új világ nyílt ki számomra, izgalmas.
Fontos pillanat, amikor az ember kap egy esélyt arra, hogy valami újba beletanuljon. Inspirál, sodor, feltölt. Amiért engem választottak, az valószínűleg a személyiségemnek, képességeimnek köszönhető. Azt gondoltam, talán olyan kollégát látnának szívesen ebben a pozícióban, aki legalább tíz-húsz éves szakmai múlttal rendelkezik. Hogy végül nem ilyen ember került ide, az számomra azt jelenti: inkább arra volt szükség, hogy legyen itt egy olyan ember, aki tudja ezt az egészet komplexen vinni, aki egyfajta összekötő, vezető, menedzser alkat, aki egykézben tudja tartani a történéseket, akihez mindenki fordulhat kéréssel, kérdéssel, aki mindig tökéletesen tájékozott az adott projekt helyzetéről, akinél összefolynak az információk, és képes arra, hogy ezt a tízfős csoportot irányítsa. Úgy vélem, értek a kommunikációhoz. Sokkal inkább szólt a döntés arról, hogy ezeket a kvalitásaimat kamatoztassam, mint arról, hogy milyen művészeti hátterem, múltam van.“
Magyarként került a többnyelvű Burgenlandba. A népcsoportok együttélése, a kultúrák sokszínűsége a tartomány legnagyobb kincse.
“Többféle nép, sokféle hagyománnyal él itt együtt, számukra egymás elfogadása evidencia. Szerintem ez példaértékű.
Teljesen természetes volt a beilleszkedés, zökkenőmentes. Szinte a mindennapi életben érzékeltem ezt a diverzitást és nyitottságot, főleg egy olyan intézményben, mint az OHO, amely művészettel és kultúrával foglalkozik, hiszen filozófiánk egymás történetének, eredetének, értékeinek megismertetése a másikkal. Magyarként erősítem a csapatot, ez is ezt a küldetést támogatja, ugyanakkor remélhetőleg hatással lehet a személyem, hogy a magyar népcsoport még nagyobb hangsúlyt kaphasson a művészeti programban.“
Az OHO filozófiája
Burgenland 2021-ben ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. A határmenti térség sokszínű, kulturális örökségben gazdag, ez a különböző etnikumoknak köszönhető: az osztrákok mellett magyarok, horvátok, romák élnek békében egymás mellett. Amikor 1980-ban létrejött az Oberwart Open House (amelyet akkor Ifjúsági Központ Egyesület néven ismertek), senki sem gondolta volna, hogy mekkorát változik a világ egyetlen évtizeden belül.
Felsőőr akkortájt Európa külső perifériáján létezett, a vasfüggöny 1990-ben történő elbontása, a hidegháborús határ fizikai megnyitása azonban azt jelentette, hogy egyre inkább a fókuszba kerülhet. A régió legfőbb jellemzője, az eltérő népcsoportok és kultúrák évszázados együttélése mintegy művészeti olvasztótégelyként kínálta a kilencvenes években az alkalmat, amelyet az OHO megragadott, letette névjegyét a kulturális palettán.
Elkötelezettje annak a küldetésének, hogy bemutatkozási lehetőséget adjon az itt élőknek. Igényes, értékes szemléletének, színvonalas multikulturális tevékenységének eredményképpen a művészeti ágazatok, a nemzetiségek között élénk párbeszéd jön létre alapítása óta újra és újra, egészen napjainkig. Működésének lényege, a „nyitott társadalom” kialakítása, fenntartása. Elsősorban különleges, saját produkciókból áll repertoárja, de az esetenként meghívott vendégprogramok is ezt a szempontot követik. A több évtizedes munka elismeréseként az intézmény 2013-ban elnyerte az Osztrák Művészeti Díjat.
„Művészet és kultúra nélkül csend lesz!” - Az aktuális programfüzet itt elérhető (Fotó: OHO)
Akár ez is tetszhet
