A grazi nosztalgiavillamosok maguk is épp vendégségben vannak: mivel a Villamosmúzeumban nemrég kicserélték a síneket és még javítják a felsővezetéket, az oldtimerek átmenetileg a steyrergasse-i régi remízben kaptak helyet. Így itt keressük fel Andreas Solymost, vagyis Solymos Andrást, aki régóta a Grazi Közlekedési Vállalat (Graz Linien) munkatársa, és emellett a vállalathoz kapcsolódó két fontos egyesületnek, az 50 éves Villamosmúzeumnak és a 100 éves zenekarnak is ő látja el az elnöki teendőit. Beszélgetésünkben az oldtimer villamosok néhol hányattatott sorsa mellett az is szóba került, miért szerepel édesapja egy kortárs magyar novellában.
Grazban nagy hagyománya van a villamosközlekedésnek: bár a 70-es évek motorizációjának több vonal is áldozatául esett, mégis elmondható, hogy 140 éve folyamatosan járnak villamosok a városban. Sőt, a századfordulón még a grazi Johann Weitzer Vagongyár (azóta Simmering-Graz-Pauker, majd Siemens művek) látta el villamoskocsikkal az egész Monarchiát.
Amikor 1971-ben megszűnt a belváros egyik tengelyútján, a Glacisstrassén közlekedő 2-es villamos, Baurat Franz építkezési vállalkozó úgy döntött, összegyűjti a régi kocsikat Ausztria különböző pontjairól, Csehországból, Horvátországból, Magyarországról, és megalapítja a Villamosmúzeum Egyesületet, amely a régi szerelvények karbantartását és a nosztalgiajáratok lebonyolítását tűzte ki céljául – tudjuk meg Andreas Solymostól, akivel a múzeum legrégebbi, 1899-ben gyártott villamosában beszélgetünk.
A villamosok felkutatása egyébként nem volt egyszerű feladat. Az egyik kocsit például egy óvoda játszóterén találták meg Dubrovnikban, egy másikat egyenesen egy roncstelepről hoztak vissza Grazba, de bukkant elő villamoskocsi egy disznóólból is, és akadt olyan is, amely építkezéseken szolgált a munkások pihenőhelyéül.
Így aztán érthető, hogy a szerelvények eredeti állapotának visszaállítása és javítása évekig eltartott. Az egész belső terüket újjá kellett építeni, kezdve a faülésektől a régi lámpákon és a fémkilincseken át a bőrrel bevont felületekig. Ezekre a nagyobb munkálatokra az egyesületnek nem is volt elég kapacitása, így a Karintiai Nosztalgiavasutak nevű vállalatot bízták meg ezzel. A dubrovniki kocsi egyébként a restaurálás után visszakerült a horvát városba, hiszen kisebb nyomtávú, mint az itteni hálózat, így még nosztalgiajáratként sem tudott volna közlekedni Grazban.
A villamosok karbantartását az egyesület maga végzi, de sok segítséget kap a Holding Graz vállalattól és a Steiermärkische Landesbahnen Vasúttársaságtól. A legnagyobb kihívást az elromlott alkatrészek pótlása jelenti, hiszen ezeket ma már nem gyártják, illetve a munkatársak, akik értettek ezek beüzemeléséhez és működtetéséhez, már jórészt nyugdíjba mentek. Ezért aztán, bár a szerelvényekkel időnkent még találkozhatunk a városban, már csak különjáratként lehet bevetni őket, a napi menetrendben már nem futhatnak.
Rólunk/Gazdik Anna: Milyen alkalmakkor találkozhatunk még a nosztalgiavillamosokkal a városban?
Andreas Solymos: Nyáron hétvégente közlekednek, aztán az adventi időszakban mindig csütörtöktől vasárnapig, sötétedés után, hangulatosan kivilágítva. De december 3-án és 4-én lesz külön Mikulásvillamos (Nikolo-Bim), és december 31-én Szilveszteri villamos (Silvester-Bim) is. Ezekre a Villamosmúzeum honlapján online is lehet jegyet váltani. De a villamosokat ki is lehet bérelni, például születésnapokra, céges rendezvényekre lehet rendelni saját villamost. Én például még a saját esküvőmre is egy oldtimerrel érkeztem. Leszálltam róla a Főtéren a Városházánál, ahol a polgári szertartás volt, a villamos addig tett egy kört a főpályaudvarnál, majd visszafele felvett minket és elvitt Mariatrostra a Bazilikához, ahol az egyházi ceremónia volt.
Rólunk/Gazdik Anna: Ön Ausztriában nőtt fel, de vannak Magyarországon rokonai, méghozzá nem is akárki. Kiss Noémi írónő, aki nemrég Grazban járt, 2020-ban megjelent Balaton című novelláskötetében (Magvető Kiadó) írja: „Laci bácsi a nagyapa bátyja. Nem jött haza a második világháború után Berlinből, ahol írnok volt a követségen. Grazban telepedett le. (113. oldal) és „Nagyapa halálának köszönhetően léptem át a vasfüggönyt is. Mikor áprilisban meghalt, pár hónapra rá megérkezett a meghívólevél Grazból, amit Laci bácsi írt, erre kaptuk meg a kiutazási engedélyt. Laci bácsiék egy piros VW bogárral jöttek értünk, Kőszegen találkoztunk, és Rábafüzesnél mentünk át a határon.” (117. oldal). Ez a Laci bácsi az Ön édesapja, ugye?
Andreas Solymos: Igen, így van. Amikor a második világháború végén a front Berlinhez közeledett, a követség dolgozóit Ausztriába menekítették. Így került édesapám először Salzburgba, majd Grazba. Végül itt ismerkedett meg osztrák feleségével és itt telepedett le.
Rólunk/Gazdik Anna: Ahhoz képest, hogy abban az időben nehezebb volt Magyarországra utazni és rendszeresen találkozni az ottani rokonokkal, mégis nagyon jól megtanult magyarul. Ezt az édesapjának köszönheti?
Andreas Solymos: Igen, sokáig édesapám volt a Grazi Magyar Egyesület elnöke, ennek köszönhetően az egyesületen keresztül sok más itteni magyar családot ismertem, és sokáig a néptánccsoportban is táncoltam. Ezen kívül apukám testvérének, ő tehát Kiss Noémi nagypapája, volt egy nyaralója Balatonszabadiban, ahol minden nyáron megfordultam, így nagyon jó emlékeim vannak Magyarországról. Noémi édesanyja az egyetlen még élő magyar unokatestvérem, vele tartom is a kapcsolatot. Aztán még a gimnáziumi évek alatt részt vettem egy nyelvtanfolyamon Sárospatakon, egyetemistaként pedig kétszer is a Debreceni Nyári Egyetemen tanultam magyarul.
Rólunk/Gazdik Anna: Gépészmérnökként végzett, érthető, hogy a régi villamosok közel állnak Önhöz. Mivel foglalkozik még a Grazi Közlekedési Vállalatnál?
Andreas Solymos: Az én feladatom a közlekedési hálózat tervezése, beleértve az eddigi vonalak kibővítését és az új vonalakat is. Ezen kívül én foglalkozom a menetrendekkel, és az elektrobuszok is hozzám tartoznak.
Rólunk/Gazdik Anna: A villamoshálózat idén is bővült, nemrég adták át két vonal meghosszabbítását: az egyik a Reininghaus nevű új lakónegyedet, a másik a Smart City nevű modern negyedet kapcsolja be a kötöttpályás közlekedésbe. Mik a további tervek?
Andreas Solymos: A villamoshálózatot mindenképpen bővíteni kell, mert most az északnyugati (Gösting) és a délnyugati (Straßgang) városrészek csak nehezen érhetők el tömegközlekedéssel. Az új vonalak átmennek majd olyan fontos csomópontokon, mint a Griesplatz, a City Park, a Don Bosco vasútállomás, vagy a Lendplatz, de északon fog épülni egy új vasúti megálló is. Graz belvárosában ma az a fő probléma, hogy a város központi sétálóutcáján, a Herrengassén minden villamosvonal keresztülmegy, így ha ott éppen bármilyen rendezvény, tüntetés vagy baleset van, leáll a villamosközlekedés. Ezt úgy fogjuk megoldani, hogy építünk egy ezzel körülbelül párhuzamos pályaszakaszt, ami elkerüli ezt az utcát.
Rólunk/Gazdik Anna: A korábbi városvezetés viszont metrót is álmodott Grazba. Mi a jövő, a felszíni, vagy a föld alatti közlekedés, esetleg ezeknek egyfajta keveréke?
Andreas Solymos: Igen, a metróvonalak tervezésében én is részt vettem, ez most lekerült a napirendről. Most inkább egy város alatt áthaladó gyorsvasútban gondolkoznak, több megállóval a főbb csomópontokon (Jakominiplatz, egyetem) de ezt legkorábban 2035-40-re lehet megépíteni. Sokat gondolkoztunk azon, hogy érdemes lenne-e a villamost a belvárosban levinni a föld alá, de ez Grazban nem tűnik megvalósíthatónak: a rámpa, amin keresztül a villamos lemegy az alagútba, majd megint feljön, túl sok helyet foglalna, és kettévágná a szűkebb utcákat, megnehezítve például a gyalogos közlekedést.
Rólunk/Gazdik Anna: Az elméletben nagyon jól kiismeri magát, de mi a helyzet a gyakorlattal? Tud például villamost vezetni?
Andreas Solymos: Természetesen. Van villamosvezetői engedélyem, és évente kétszer-háromszor magam is beülök a vezetőfülkébe.
A Villamosmúzeum 2023 áprilisában nyitja meg újra a kapuit a látogatók előtt, akkor már a nosztalgiavillamosok is a szokott helyükön várják az érdeklődőket.
Akár ez is tetszhet
