Petőfi Sándor verseit játszotta Friedrich Nietzsche megzenésítésében egy férfi-női kapcsolatról szóló felolvasó esten. 50. születésnapjára meglepte magát egy CD-vel, amelyen saját zenei szerzeményei, szövegei és fotói szerepelnek. Aba-Nagy Zsuzsanna hárfaművésznél jártunk, aki, amellett, hogy legalább négyféle hárfán játszik és koncertezik, hárfatanár, zeneterapeuta, és a fotózás világában is jól kiismeri magát.
Aba-Nagy Zsuzsanna, mondhatni stílszerűen, a Bécsi Zeneművészeti Egyetem tőszomszédságában lakik egy szép Bauhaus házban. Még alig ocsúdtunk fel a ház impozáns lépcsőházának látványától, amikor Zsuzsanna a könyvekkel és hárfákkal telerakott nappaliba terel minket. Először a legnagyobbat vesszük szemügyre. „Ez a koncerthárfám, ez a legnagyobb és a legmodernebb az összes közül. Minden hanghoz tartozik egy pedál, és a segítségükkel minden húrt 3 hangon tudok megszólaltani. A többi ezt nem tudja, de azokban éppen az a különleges” – avat be a részletekbe. Általában nem okoz neki problémát a különböző méretű és eltérő technikát igénylő hangszerek váltogatása. A zenészek többségétől eltérően van, hogy egyszerre két hárfával érkezik a koncertjeire, és a különböző darabokat más-más hangszeren játssza.
Kisebb, gótikus hárfáján játszik viszont az Ensemble Mozaik együttesben, amely középkori és renaissance darabokat ad elő a Földközi-tenger térségéből, de szívesen improvizálnak is. A repertoárban szépen megfér egymás mellett az észak-afrikai, a török, az izraeli, a görög és még a spanyol zene is, amelyen természetesen nagyon érezhető a korábbi arab hatás.
A gótikus hárfa története sem mindennapi: Hans Memling flamand festő 1450 körül keletkezett „Zenélő angyalok” című festményén annyira pontosan ábrázolta a hangszereket, hogy a hárfaépítő mester a kép után meg tudta építeni a hárfát.
Bár a Mozaik Együttes szép példája a különböző helyekről származó zenei stílusok egymáshoz illesztésének, Zsuzsanna, saját bevallása szerint, nem csak az eltérő zenei komponenseket szereti újszerűen összekombinálni. Rendszeresen fellép kiállításokon, ahol a képekhez improvizál zenét, egy férfi-női kapcsolatról szóló felolvasó esten Petőfi Sándor verseit játszotta Friedrich Nietzsche filozófus megzenésítésében, ő készítette a zenei hátteret Tóth Yoka Zsolt grafikusművész Johannes Itten svájci festőről szóló emlékvideójához, és a Magyar Fotóművészek Világszövetsége Nemzetközi Fotó7 online kiállításához is felhasználták a zenéjét.
Zsuzsanna azonban nem csak hárfaművészként és zeneszerzőként állja meg a helyét. Állandó kisegítője volt többek között a Niederösterreichische Tonkünstler zenekarnak és a Wiener Volksoper-ben, akikkel többször is turnézott Japánban. „Wohin?” című 2017-es CD-je a japán cunami-katasztrófának állít emléket. „Ekkor hallottam először japán zenész kollégáktól arról, hogy a természeti katasztrófák gyakoriságának következtében vannak már olyan japán családok, akik fontolgatják az ország elhagyását, és talán más országban telepednének le. Korábban csak zenészek, művészek, üzletemberek és diplomaták éltek Japánon kívül” – indokolja a címadást. A CD egyébként Zsuzsanna ajándéka volt saját maga számára 50. születésnapjára, és egy igazi összművészeti alkotásnak tekinthető, amelyben a zene a képi világgal és a szöveggel is találkozik. Saját zenei szerzeményeihez maga írt szövegeket és maga készített fotókat, amelyeket a CD kísérőfüzetében lehet megtekinteni.
A pandémia a művészeket, így Zsuzsannát is különösen rosszul érintette, hiszen minden koncertjét lemondták, és a tanítást is online kellett megoldania. Ebben az időben jelent meg az osztrák GRAMOLA lemez kiadó gondozásában a második, Szolnoki Zsuzsa csellistával közös CD-je, amely egyben világpremier is lett, hiszen először hallhatóak együtt Bernhard Romberg gordonkára és hárfára komponált szonátái, és új hobbit is talált magának. Észrevette ugyanis, hogy az egyik mobiltelefonjával nagyon szép képeket tud készíteni, így fotós barátai biztatására már tudatosan próbálta pillanatnyi benyomásait képekben is megragadni. A képeket végül 2022 tavaszán a „die Welt durch das Auge nicht nur meines Handys” címmel ki is állították Bécsben a Gesellschaft für Musiktheaterben.
Rólunk: Hogy kezdett hárfázni?
Aba-Nagy Zsuzsanna: Zenei óvodába jártam Debrecenben, utána természetes volt, hogy zenetagozatos általános iskolába megyek. Ott először zongorázni kezdtem, de szerettem volna zenekarban játszani. 10 éves korunkban az iskolánkkal rendszeresen jártunk matiné koncertekre, és az egyiken a Magyar Hárfás Trió lépett fel. Ott láttam először hárfát, és teljesen lenyűgözött. Így aztán 10 éves koromban odaálltam a zongoranatanárnőm elé, és megmondtam neki, hogy nem szeretném folytatni a zongorát. Ő először megijedt, hogy abba akarom hagyni a zenélést, de amikor mondtam neki, hogy a hárfa érdekelne, elvitt a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolába felvételizni, ahova fel is vettek előkészítő osztályba. 8. osztály után egyértelmű volt, hogy a konziba fogok járni hárfa tanszakra. Onnan pedig már egyenes út vezetett Budapestre a Zeneakadémiára.
Rólunk: Hogy került onnan Ausztriába?
Aba-Nagy Zsuzsanna: Miután megszereztem a diplomámat, a Budapesti Operettszínházban lettem állandó kisegítő. Pár hónappal később hallottam, hogy a st. pölteni színház tart próbajátékot, amire jelentkeztem, és fel is vettek. Tulajdonképpen azóta élek Bécsben, most még két alsó-ausztriai zeneiskolában is tanítok. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, egyrészt, mert mindig is szerettem volna kitekinteni a Kárpát-medence kicsit zárt világából, másrészt, mert szerettem volna még tökéletesíteni a hárfatudásomat, és a koncerthárfán túli világot is megismerni. Ezért elkezdtem a Grazi Zeneművészeti Egyetemen hárfaórákat venni, de közben családot alapítottam, és megszületett a fiam, így végül nem szereztem ott másoddiplomát.
Rólunk: Később viszont mégis visszaült az iskolapadba…
Aba-Nagy Zsuzsanna: Igen, 40 évesen felvételt nyertem a Bécsi Zeneművészeti Egyetem zeneterápia szakára, amit nem is tudom, hogyan végeztem el a koncertjeim, a színház és a tanítás mellett. Ez egy nagyon izgalmas terület, pszichológusok és pszichiáterek küldik hozzánk a pácienseket, akik a hagyományos terápia alkalmával valamiért nem tudnak megnyílni, de a zenén keresztül mégis kapcsolatot lehet létesíteni velük. A páciensek részéről semmiféle zenei előismeret nem kell hozzá, könnyen megszólaltatható hangszerekkel improvizálunk együtt. Ez a terápia forma elég széles körben alkalmazható, hiszen a koraszülött osztályokon és az idősotthonokban is szép eredményeket lehet vele elérni. Én mar évek óta egy nagyobb csoporttal dolgozom, akik minden nap 9-3-ig együtt töltik a napjaikat: bevásárolnak, főznek és kerámiákat készítenek.
Rólunk: Mik a további tervei?
Aba-Nagy Zsuzsanna: Jelenleg két CD projekt megvalósításán dolgozom, és ehhez bizonyos tanulmányokat is végzek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni.
Akár ez is tetszhet
