„Nem én megyek a kultúráért, hanem a kultúra jön ide hozzám”

Milyen az, amikor valaki a kezdeti honvágy után külföldön is megtalálja a feladatát, és utána évtizedekig lubickol benne? Mertzné Kugler Annamária immár huszonhat éve a Collegium Hungaricum munkatársa. Azóta rengeteg gyereket és felnőttet tanított meg magyarul írni-olvasni, kulturális programokat szervez, és igazgatói asszisztensként is aktívan részt vesz az intézet életében.

A Collegium Hungaricum Gyerekkuckó programsorozata számos színvonalas produkciót hoz el a Bécsben élő magyar családoknak. Ilyen gyerekprogramok kapcsán ismertem meg Annamáriát, aki mindig hatalmas lelkesedéssel mesél az aktuális rendezvényről. Már huszonhat éve szervezi a Gyerekkuckót, így számtalan gyermek és szülő életét színesíti meg maradandó emlékekkel.

Rólunk.at/Farkas Noémi: Mióta él Bécsben?

Mertzné Kugler Annamária: A ‘80-as évek végén, a férjem munkája miatt költöztünk Ausztriába. A fiam akkor négyéves volt. Fanni lányomat otthon szültem, de amint fél éves lett, kijöttünk, hogy együtt legyen a család. A gyermekeim itt jártak óvodába, iskolába, ez a második hazájuk, nekem mégis sokáig honvágyam volt. Nem kényszerből jöttünk, hanem szabad akaratból, mégis mindig rohantunk haza, amint lehetőség adódott. Kicsit kétlaki érzés volt. Tíz év kellett, míg elrendeztem magamban, hogy itt maradunk, és itt folytatjuk az életünket.

Rólunk.at/Farkas Noémi: Voltak nyelvi nehézségei?

Mertzné Kugler Annamária: A gimnáziumban német tagozatos voltam, mégis, amikor Ausztriába költöztünk, nagyon megijedtem, mert nem tudtam rendesen használni a nyelvet. Folyamatosan tanultam, majd itt szereztem meg a nyelvvizsgát. Az itt élő magyarokkal is nehezebb volt kapcsolatba kerülni, mint manapság. Akkoriban nem volt sem mobiltelefon, sem internet. Örültünk egymásnak, ha a játszótéren véletlenül magyar hangot hallottunk.

Rólunk.at/Farkas Noémi: Mivel foglalkozott Magyarországon?

A végzettségem tanítónő. Huszonegy éves korom óta tanítottam.

Rólunk.at/Farkas Noémi: A Collegium Hungaricumos múltja nagyon hosszúra nyúlik vissza. Hogyan került az intézetbe?

Mertzné Kugler Annamária: A Collegium Hungaricumban is tanító néniként kezdtem dolgozni, még az átépítés előtt.  Megüresedett egy tanítói állás, és felvettek. Nagyon boldog voltam, hogy a szakmámban dolgozhatok. A gyerekek tanítása a mai napig nagy szerelmem. Először a nyelviskolában kezdtem tanítani. Először mint tanító néni, majd magyar mint idegen nyelv tanár is lettem, illetve a felnőttoktatásban is részt vettem nagyon sokáig. Ez utóbbit az egyéb teendőim miatt négy éve hagytam abba, és jelenleg csak gyerekeket tanítok.

Rólunk.at/Farkas Noémi: Mi tartja Önben a lelkesedést még ennyi idő után is?

Mertzné Kugler Annamária: Ennyi év alatt sok gyereket tanítottam, és sokan rendszeresen visszajárnak felnőttként a programjainkra. Jó szívvel gondolnak ránk. Nagyon jó érzés, hogy az ember valamit adott, és vissza is kap. Mindig nagyon dicsérem a szülőket, hogy veszik a fáradtságot, és évekig hozzák a gyerekeket, hogy megtanuljanak írni-olvasni. Le a kalappal előttük és a gyerekek előtt is.

Rólunk.at/Farkas Noémi: Most hányadikas osztálya van?

Mertzné Kugler Annamária: Jelenleg harmadikosaim vannak. Folyékonyan olvasnak, tudnak másolni, önállóan mondatokat alkotni. A magyar nyelvtant is próbáljuk helyrerakni. Már nagyon sokat elértünk. Az első két év nehéz, sok munkát kell beletenni, de ilyenkor, harmadikban már szárnyal velük az ember.

Rólunk.at/Farkas Noémi: A felnőttoktatást is több mint húsz évig csinálta. Ez egy másfajta kihívás lehet, mint a gyerekekkel.

Mertzné Kugler Annamária: Amikor van egy csoportod, akit évekig oktatsz, akkor kialakul egy személyes kapcsolódás, ami szintén rengeteget ad. Több csoportom is volt, de egy időben még XIX-XX. századi irodalmat is tanítottam. Nagyon hálás vagyok Király Andreának, a nyelviskola vezetőjének, aki mindig mindenben partner volt, mindenben támogatott.

Rólunk.at/Farkas Noémi: Aztán a tanítás mellett más feladatokat is kapott az intézetben. Ez hogy alakult?

Mertzné Kugler Annamária: Tanító néniként sokat jöttem-mentem itt az épületben. Az akkori igazgató, Csuri Károly megkérdezett, hogy nem jönnék-e a recepcióra napi négy órában. Sokat gondolkodtam rajta, hogy a két gyerek és a férjem üzleti útjai mellett, nagyszülői segítség nélkül hogyan oldom meg. Aztán úgy döntöttem, hogy belevágok, és életem legjobb döntésének bizonyult. Ennek már huszonöt éve. Sokáig voltam a recepción, amit szintén nagyon élveztem. Mindig ki is kérem magamnak, hogy ez nem egy porta, hanem recepció, egy második titkárság. Aki bejön a Collegium Hungaricumba, velük találkozik először, és emellett sok mindenben segítik az intézet munkáját.

Rólunk.at/Farkas Noémi: A Gyerekkuckó a Collegium Hungaricum gyerekeknek szóló rendszeres programsorozata, aminek máig Ön a főszervezője. Mesélne a kezdetekről?

Mertzné Kugler Annamária: Amikor átadták az új házat, Siklós Péter volt a kultúrmenedzserünk. Itt volt a megújult épület, mindenki lelkes volt, de nem voltak gyerekprogramok. Péter megkért, hogy szervezzek gyerekszínházat. De kérdés volt, hogy milyen nyelven menjen. Először magyar-német nyelven rendeztük a programot, de nem igazán működött. Ekkor eldöntöttük, hogy a gyerekeknek szóló rendezvények magyarul fognak zajlani, hogy az itt élő szülőknek és gyerekeknek kicsit idehozzuk Magyarországot és ápoljuk a nyelvet és kultúrát. Ezzel kapcsolatban hatalmas igény volt az itt élő magyar közösségben. Ennek immár huszonhat éve.

Rólunk.at/Farkas Noémi: Azóta is töretlenül működik a Gyerekkuckó. Milyen szempontok alapján állítják össze a programokat?

Mertzné Kugler Annamária: Jelenleg általában évente hét alkalommal van Gyerekkuckó. Ezt próbáljuk úgy összeállítani, hogy legyen benne koncert, mese, bábjáték, élőszereplős műsor is. Mindig próbálok új előadókat hívni. A legközelebbi rendezvény a március 15-i megemlékezésünk lesz, a Lóca együttes műsorával, amit a nyelviskolával közösen rendezünk, hogy a nagyobb gyerekek megismerkedhessenek március 15-tel. Nem elég számukra hangsúlyozni, hogy mit is ünneplünk. Aki itt él külföldön, annak nagyon nehéz ezt elmélyíteni, átadni. Megtanulhatjuk minden évben a Nemzeti Dalt, a Himnuszt, de ahhoz, hogy a lényegi mondanivaló beépüljön, élményhez, tevékenységhez kell kapcsolni. Erre törekszünk mindig. Úgy próbálom összeállítani a gyerekprogramokat, hogy nullától tíz éves éves korig mindenkinek érdekes legyen. Ez is egy nagy kihívás. Vannak olyan fellépők, amik már többször eljöttek hozzánk, annyira népszerűek.

Rólunk.at/Farkas Noémi: Rengeteg élményben lehetett része ebben a huszonhat évben. Ki tudja emelni a legemlékezetesebbeket?

Olyan emberekkel sikerült megismerkednem, akikkel egyébként nem lenne lehetőségem: Szabó István, Szabó Magda, Sebestyén Márta, Gryllusék, sokáig sorolhatnám. Évtizedes ismeretségek, együttműködések alakultak ki. Sokan rendszeresen visszajárnak. Egyik kedvencem a Kolompos együttes, akikről édesanyámtól hallottam először. Ő akkoriban Szigetszentmiklóson volt óvónő, és náluk járt a zenekar. Ennek legalább húsz éve, és azóta is gyakori vendégeink. Idén is fellépnek nálunk. Mindig élmények ezek a találkozások. Voltak filmek, amiket a Collegium Hungaricumban mutattak be először. De például a Csík zenekar is tartott itt egy előzetes lemezbemutatót, és itt énekelték először a Most múlik pontosan című dalt. Ott lehettem, és ez nagy élmény volt. Egyszer a Kunsthistorisches Museumban rendeztünk egy Bartók vonósnégyes koncertet. Lezárták a múzeumot, és használhattuk a csodás nagytermet. Ezek olyan emlékek, amik az emberben megmaradnak.

Rólunk.at/Farkas Noémi: Jól érzem, hogy Ön nagyon megtalálta a helyét?

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy így alakult az életem. Nagyon szeretem a munkámat. Azért is hálás vagyok, hogy – bár az elmúlt évtizedekben rengeteg kollégával és számos igazgató alatt dolgoztam- , mindig teljesen szabad kezet kaptam. Sosem akartak felülről beleszólni a gyerekprogramok szervezésébe, nem erőltettek rám semmit, hanem megbíztak bennem és hagytak szárnyalni. Számomra ez mindig nagyon jó visszacsatolás volt.

Kiemelt kép: Farkas Noémi, fotók: Mertzné Kugler Annamária