A Burgenlandban élő népcsoportiakat is várja az a májusban nyílt vadonatúj orvosi rendelő Felsőlövőn, amelynek felkészült, szakképzett csapata ultrahang-diagnosztikát, belgyógyászati és vesefunkciós elemzéseket, szűrővizsgálatokat végez, de a góckutatás, a fájdalomambulancia területe is hangsúlyos, ősztől pedig obezitológussal is bővülnek. Orvosaik kommunikálnak németül, magyarul, horvátul és angolul. Dr. Benczik Eszter mutatta be az ötfős team-et, beszélt a gyógyításról, a közös küldetésről.
„Összefújt bennünket a szél”
Ugyanaz az orvosi diploma, hasonló hullámhossz, azonos cél, közös küldetés: mindannyian szakorvosok, a gyógyításra esküdtek fel. Dr. Bruna Brunetta Gavranic a Zágráb-i egyetemen szerezte diplomáját, belgyógyászati betegségek diagnosztizálásával, kezelésével, megelőzésével foglalkozik. Nefrológusként a vesebetegek ellátását, művesekezelését, veseátültetett páciensek kezelését és utógondozását végzi. Felkereshetik tartósan fennálló fájdalom esetén is. Ő volt a mestere Eszternek, korábban a felsőőri kórházban dolgoztak együtt. Ebben az intézményben ismerték meg dr. Mathias-Maximilian Lindermuthot is, aki legfiatalabbként nyolc éve praktizál, mostanában szakvizsgázik, 2025-ben válik teljes értékű belgyógyásszá. Háziorvosi képzését Burgenlandban végezte, de tanult néhány szemeszter idejéig a Kelet-Finnországi Egyetem Orvostudományi Karán is, ő a pajzsmirigy-ultrahangért, a 24 órás vérnyomás-mérés és kiértékelés területéért felel, továbbá ő az összekötő kapocs, ugyanis ő hozta létre a csapatot. Párjával, Lizával – aki szintén orvos lesz nemsokára – Felsőlövőn telepedtek le. Adódott egy lehetőség, így rendelőt építtettek a lakásuk mellé. Mathias remek szervezőkészséggel rendelkezik, otthon van az üzleti világban, ő a motor a rendelőben: kikéri a többiek véleményét, ötletel, dokumentál, szervez, tervez.
Legújabb kollégaként dr. Varga Katalin diabetológus csatlakozik hozzájuk szeptember 1-jétől, vele Eszter töltött közös éveket ugyancsak a felsőőri kórházban. Nemrégiben baráti látogatáson találkoztak, amelynek a végén már egyértelmű volt, hogy Katalinnal bővülnek. Ő a diabéteszre, a terhességi cukorbetegségre, az inzulinterápiára fókuszál, az egyes típusú cukorbetegség specialistája, fiatalokat is fogad. Ismert obezitológus, kutatja korunk jóléti társadalmainak gyakori problémáját, az elhízást, annak okait. Pock Marion az asszisztens. Ő az, aki kiismeri magát a könyvelésben, az adatközvetítésben, az ügyfél-kommunikációban, továbbá remekül dekorál, talpraesett megoldóember. Ők öten alkotják a korszerű, modern rendelő felkészült, szakképzett személyzetét.
„Összefújt bennünket a szél” – fogalmaz eképpen Eszter, hiszen nem egy időben volt azonos munkahelyük, mégis létrejött a kapcsolódás. Ő Dunaegyházán, egy apró, Bács-Kiskun vármegyei faluban nőtt fel. Kiskunhalason járt gimnáziumba, az egyetemi éveket Szegeden töltötte. Párját, Istvánt 15 évesen ismerte meg, azóta elválaszthatatlanok. Kulcs községben laktak, pályáját a közeli, dunaújvárosi kórházban indította el. Egy lány és egy fiú édesanyja. 2014-ben adódott egy lehetőség, hogy külföldön tegye próbára magát. Nem csupán német, hanem szakmai nyelvvizsgát is kellett tennie, mielőtt Ausztriában kezdte újra karrierjét. Olyan helyen szerettek volna letelepedni, amelyik közel van Magyarországhoz, hiszen szüleiket a mai napig rendszeresen látogatják, illetve gyerekeiket sem akarták teljesen kiszakítani az addig megszokott anyanyelvi közegből, ezért döntöttek a határ melletti régió mellett.
Dr. Benczik Eszter már gyermekkorában orvos szeretett volna lenni. Diplomáját 2000-ben a Szegedi Szent Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen szerezte. Tizenöt évig egy belgyógyászati osztályon és egy sürgősségi ambulancián dolgozott Magyarországon. 2015 óta az osztrák orvosi kamara által elismert belgyógyászként, 2019 óta vesegyógyászként/nefrológusként tevékenykedik Ausztriában.
Magyar anyanyelve mellett folyékonyan beszél németül és angolul. Fő szakterülete a belgyógyászat, a nefrológia, igény szerint hasi – és szívultrahang vizsgálatot is végez.
– Miért éppen Ausztria?
– Véletlenül történt a választás: egy vakáción a Velencei-tónál ismerkedtünk meg egy párral, akik a burgenlandi Csajtán/Schachendorfban éltek, és éppen magyar családjuknál vendégeskedtek. Ők említették a felsőőri kórházat. Akkor, ott, azon a nyáron indult el bennem a „vezérhangya”, amely végül 2014-ben azt hozta, hogy decemberben már az osztrák orvosi kamarai nyelvvizsgát is teljesítettem, május 30-án pedig kiköltöztünk. Lili 2006-ban született, ő itt kezdte az általános iskolát, Samu 2011-es, ő óvodába került. Küzdelmes hónapok voltak, de megérte.
Eszter életében mindig akkor és úgy történtek az események, ahogy neki jó volt: folyton érkezett egy segítő, sosem kellett görcsösen, erővel fellépni, mégis jól haladt minden. Ahogy új otthonukat is megtalálta az új országban is ezt igazolja: ismerős révén találkozott azzal a házaspárral, akik kiadták nekik a házukat. A mai napig megvan a barátság. Egy alkalommal, amikor Eszter palacsintát sütött, érkezett ez a visszajelzés: „mióta édesanyám meghalt, nem ettem ilyen finom palacsintát.” Így aztán sosem marad el a meghívás.
– Ezek fontos kötődések, főleg akkor, amikor az ember országot vált, az ilyen, biztonságot adó, érzelmi háttér sokat segít a beilleszkedésben. – vallja Eszter.
– Szüleim soltiak, amennyiszer lehet, utazunk hozzájuk. Él még apai nagyanyám, június 8-án töltötte be a 96. életévét, egészséges, jó erőben van. Elengedhetetlen, hogy anyaországi családomat látogassam, de az is a fontos, hogy az Ausztriában élő magyar népcsoportiakkal is kapcsolatot tartsak. Meghatározó számomra, hogy magyar vagyok. Az idősebb betegeim rendre megörülnek, ha magyarul szólok hozzájuk, szívet melengető az a boldogság, ahogy meghallják, s magyarul válaszolnak.
Burgenland több, mint százéves, többnemzetiségű tartomány: osztrákok, magyarok, horvátok, romák élnek együtt. Érezhető ez a sokszínűség a mindennapokban, a hivatásban?
– Teljesen mindegy, hogy kivel beszélgetek, legyen az burgenlandi magyar, vagy horvát, bármilyen népcsoportból származó, nekem az elmúlt kilenc évben csakis pozitív tapasztalom van. Ha látják az igyekezetet rajtad, hogy megpróbálod elmondani, amit szeretnél, s nem kibúvókat keresel, még, ha tört némettel is sikerül, akkor is, segítenek. Nagyon szeretek itt élni, úgy érzem, hogy én is kapok szeretetet a betegeimtől.
Laktam Dunaújvárosban, sokat utaztam Kiskunhalasról a gimnáziumba, majd Szegedre, az egyetemre, Kulcson is éltem, de Dunaegyházán, ahol felnőttem, ott éreztem igazán otthon magam, meg itt Felsőőrött. Biztos, hogy az itt élő embereken múlik, mindenki kedves, szeretettel fordul felém, mindenkitől pozitív a visszajelzés. Járok rendszeresen futni, gyakorlatilag kilenc éve ugyanazt a kört teljesítem. Egy ideig mindig úgy haladtam, hogy a hátam mögött volt a református templom, majd, amikor két éve átköltöztünk ebbe a házba, attól kezdve másik irányból indultam el. Akkor tűnt fel, ahogy rápillantottam a templomra, hogy pontosan úgy néz ki, mint nálunk Dunaegyházán az evangélikus templom. Amikor reggel sportolás közben látom a „falut”, – én „falunak” hívom -, átfutok a Pinkán, minden nyugodt és szép, akkor azt érzem, hogy hazaértem.
Válaszolj