„ott, ahol egy mondatot németül kezdenek, szlovákul folytatnak és magyarul fejeznek be, dekrétumokkal nem lehet elérni, hogy valakit csupán azért, aminek született, gyűlöljenek.” Ez a mondat Kováts Judit “Hazátlanok” című történelmi regényében olvasható, mely Lilli a késmárki diáklány viszontagságait, és nehézségeit mutatja be az emberiség egyik legsötétebb és legviharosabb időszakában. A regény annak a több mint 12 millió németnek állít emléket, akiket a második világháború befejezését követően származásuk miatt bűnösnek bélyegeztek, és szülőföldjükről száműztek. A könyvbemutató alkalmával volt lehetőség az írónővel és a regénnyel is jobban megismerkedni – beszámolót olvashatnak egy egyetemista – Tóth Domonkos – szemszögéből.
Már az idejét sem tudom, mikor voltam utoljára könyvbemutatón. A legtöbb mai fiatal számára ez a fogalom automatikus gyomorgörccsel és szívritmuszavarral társul: mindenki lelki szemei előtt a középiskolás évek kötelező olvasmányokról írt esszé beadandó feladatok, vagy az egyetemi tanulmányok során elkészítendő recenziók jelennek meg. Jómagam ezen traumákból fakadó félelmeimet legyőzve végül mégis elindultam, és elöljáróban annyit elárulhatok: nem bántam meg.
Az este hat órakor kezdődő esemény helyszíne többek számára ismerős lehet: Bécs kilencedik, Alsergrund kerületében elhelyezkedő, a Boltzmanngasse 14 szám alatt található Collegium Pazmaneum. Ez alkalommal a létesítmény 3. emeletén található díszterem adott otthont a könyvbemutatónak, és szolgált az esemény helyszínéül. Érkezésemkor már többen elfoglalták az első sorokat, jómagam szerényen a hátsó székek egyikén foglalok helyet. Örömmel veszem észre, hogy életkorommal nem lógok ki a sorból: nemtől és kortól függetlenül többen is úgy döntöttek, hogy a szombat estéjüket a kultúrának és a történelemnek szentelik. A könyvbemutató a svájci órákat is megszégyenítő pontossággal veszi kezdetét, először Varga János, a Collegium Pazmaneum rektora köszönti a megjelent részvevőket, és biztosít mindenkit vendégszeretetéről. Az est további részének a lebonyolítását Kertész Erzsébet vezeti, egy izgalmakkal, érdekességekkel, és visszaemlékezésekkel teli beszélgetés veszi kezdetét.
Az írónő, Kováts Judit röviden elmeséli, miért és hogyan döntött úgy, hogy feldolgozza regény formájában a Szepesség második világháború utáni viharos és kegyetlen időszakát az ottani lakosság nézőpontjából. A cél: objektív történelemírás, melyet legjobban és legkönnyebben a szerző álláspontja szerint a hétköznapi ember szemével lehet a legjobban vizsgálni, ők hogyan élték meg a nagyhatalmak politikai játszmáit. Fontos leszögezni, hogy mindezt regény formájában sikerült kivitelezni: ezáltal az olvasó számára is könnyen fogyaszthatóvá, emészthetővé válik. Képet kapunk egy olyan időszakról, melyet legszívesebben, azok akik átélték, örökre elfelejtenének.
A beszélgetés folyamán azt is megtudjuk: éppen ez jelentette a legnagyobb kihívást a mű megírása során, hogy meg kellett találni a megfelelő interjú alanyokat, akik hajlandóak voltak mesélni. Így született meg Lilli és családja, mely a regény kitalált karakterei, az írónő által összegyűjtött, és feljegyzett történetekből. Az estét, egy a szerző által összeállított képi anyag is színesíti: saját szemeinkkel láthatjuk azt a megdöbbentő változást, melyet a második világháború okozott a németek, szlovákok és magyarok által keverten lakott földi paradicsomban.
Az idő szinte repül, a bemutató befejeztével az órámra pillantok: mindjárt fél nyolc. Az ajtón kilépve kellemes meglepetés fogadja az egybegyűlteket: a rektor úr pogácsával és egy kis borral kínálja a megjelenteket. Kötetlen beszélgetés veszi kezdetét, ahol én is kihasználom az alkalmat, és szóba elegyedek a velem egykorú huszonévesekkel, mielőtt végleg hazaindulok.
A hazafelé zötyögő villamoson még egyszer elgondolkodok az est egy nagyon fontos tanulságán: merjünk szüleinktől, nagyszüleinktől a múltról kérdezni! Az ő tapasztalásaik, múltbeli élményeik jobb és hitelesebb képet festenek bármelyik történelemkönyvnél. Mert aki nem ismeri múltját, nem ura jövőjének sem…
