A Schwedenplatzon található Bécsi Magyar Iskola pedagógusai az egyik idei tábor vezérmotívumául különleges témát választottak: kézműves foglalkozásokon, játékokon és meséken keresztül a négy elemmel ismertették meg a gyerekeket.
A tábor idejére otthonosan, játék- és pihenő kuckókkal berendezett teremben tizennyolc kíváncsi tekintet fogad bennünket, akikkel a héten Bajka Kinga Csengele és Telenkó Éva óvodapedagógusok foglalkoztak. S amíg a gyerekek a számukra előkészített jégkrémet majszolják, addig mi megcsodáljuk az elmúlt napokban készített alkotásokat. Telenkó Éva segít a tábor napjainak felidézésében: minden reggelt jógával indítottak, hogy a gyerekeknek legyen lehetősége a táborba való testi, lelki, szellemi megérkezésre és ellazulásra. Az egyes napok tematikáját az elemek határozták meg, és Éva is ehhez igazította a reggeli jóga gyakorlatokat: a levegő napján ehhez kapcsolódtak a különböző légzéstechnikákra épülő feladatok. Nem csak a reggeli tornát igazították a négy elemhez: minden egyes napon az adott elem színei domináltak a teremdekorációban, így próbálták meg közelebb vinni a táborozókhoz az egész hét témáját.
Éva kiemeli azt is, hogy a programba kézműves foglalkozásokat is beépítettek, így a tűz elem napján méhviasz gyertyát, a föld napján agyag edényeket készítettek a gyerekekkel, a víznek dedikált napon pedig akvarell-képeket festettek. A képeket bekeretezve mi is megszemlélhetjük egy erre kialakított asztalon a többi alkotással együtt, amelyeket készítőik a nap végén hazavihetnek a szüleiknek. Mindezek mellett azonban a pedagógusoknak arra is volt gondjuk, hogy a tábor utolsó napjára egy közös árnyjátékot hozzanak létre, amelyhez saját maguk készítették a bábokat. Beszélgetésünk közben kiderül az is, hogy a tábor egyes napjain a négy elemről szóló, Pohl Balázs, a SVUNG Bécsi Magyar Színkör vezetője által írt folytatásos történetet meséltek a gyerekeknek.
A tábor utolsó napján a szülők egy előadásra érkeznek meg. A színházzá átalakított teremben elhalványulnak a fények, Csengele és Éva a függöny kulisszái mögé terelgetik a táborozókat. Lassan megtelik a nézőtér és kezdetét veszi az előadás. Hullámzó hárfa hangjára egyszer csak vízi élőlények népesítik be a vásznat, ide-oda úszkálva, egymást kerülgetve, különleges hangulatú táncjelenetet adva elő. A varázslat folytatódik: tűzropogás hangjai hallatszódnak, lángok emelkednek a magasba, majd hirtelen madárcsicsergés váltja fel a tűzoltócsengő csilingelését. A nyugalom áradását erdei patak csobogásának hangja is közvetíti, miközben madarak, fák és virágok sziluettje bontakozik ki a nézők előtt.
A pár perces kis műsort hangos taps fogadja, csillogó gyerekszempárok mosolyognak ránk, s a teremben megélénkül az élet: készülődés, búcsúzás, csomagolás.
A tábor végén a két pedagógussal, Csengelével és Évával folytatott beszélgetésünk elején a pedagógiai munka lényege kerül előtérbe: “ A legfontosabb, hogy a foglalkozások megnyissák a gyerekeket és ez által önmagukká tudjanak válni. A hét éppen erre adott lehetőséget: a reggeli jógától elkezdve a kézműves foglalkozásokig, majd az árnyjátékig minden arról szólt, hogy a gyerekek felfedezhessék a bennük rejlő kreativitást.”
„Az volt a célunk – emeli ki Éva -, hogy mindennap meglepetés legyen a gyerekek számára. Minden szösszenet, mozdulat valamiképpen a négy elemmel hozható összefüggésbe, s ezekre ráirányítva a figyelmüket, beindult a fantáziájuk.”
Ezt tapasztaltuk mi is, látva a legkülönfélébb papírsárkányokat, akvarell-képeket, vagy a délután készített legyezőket, s nem is csoda: a szépen feldíszített teremben mi is szívesen lettünk volna gyerekek Csengele és Éva táborában.
Várkonyi Bori írása
Akár ez is tetszhet
