MűVelem: hagyományos tojásírás

Fotó:Jókainé Gombosi Beatrix

A húsvéthoz közeledve egyre többször és többféle módon találkozhatunk a tojás tökéletes formájával, a hímestojás formájában rejlő termékenység szimbolikájával. A Kárpát-medence tojásdíszítő stílusait és káprázatosan szép tojásfestő motívumkincseit Jókainé Gombosi Beatrix, Tojásfestő Népi Iparművész hozza el nekünk Bécsbe, és emellett a természetes alapanyagokkal történő tojásfestés rejtelmeibe is bevezeti az érdeklődőket.

Rólunk: Második alkalommal kerül megrendezésre a Bécsi Magyar Iskolában a MűVelem című rendezvénysorozat. Mi hívta életre ezt lehetőséget, hogy havi egyszer kézműveskedjünk?

Bajka Kinga Csengele: A BMI programjainak megtervezésekor azt éreztem, hogy sok anyukának nincsen énideje. Kitaláltam, hogy kössük össze a kellemest a hasznossal. Ha valaki csinál valamit a kezeivel önkéntelenül is megered a nyelve. Így vágtam bele abba, hogy havi egy alkalommal kézműveskedjünk. Hozzám ez nagyon közel áll. Ilyenkor egy előadó eljön hozzánk, akinek a szíve csücske a kötés, horgolás, fafaragás, aki profi kézműves, és szívesen megtanítaná vagy átadná a technikát. Volt egy kötő-workshopunk októberben. Itt kevesen voltunk, de a hangulat valami elképesztő volt. Ahogy jártak a kezek, úgy megnyíltak a szívek. Jó érzés volt látni, hogy abban a pár órában mindenki egy kicsit máshol volt. Aztán eljött a tavasz, és én nem tudok nyugton maradni, mindig kell valami ami felpezsdít. Hát ha tavasz, akkor húsvét. S ha húsvét, akkor tojásírás. S kicsit motoszkált bennem, hogy ezt nem lehet csak úgy hobbiból csinálni. Ide olyat szerettem volna meghívni, aki érti a dolgát. Így hát kutakodtam. S nagyon gyorsan felvettem a kapcsolatot Beátával. Közben rájöttem arra, hogy lehet anya lánya, apa lánya, vagy fia program is ez, ahol együtt bütykölünk mindannyian. S miért térek vissza a hagyományokhoz? Mert kopik, nagyon kopik. S úgy érzem, hogy ennek nem szabad kopnia. Főleg itt.

Rólunk: Honnan gyökerezik az Ön népművészeti érdeklődése? 

Jókainé Gombosi Beatrix: Győr mellett, Rábapatonán nőttem fel, ott ismerkedtem meg a népművészet különböző ágaival. Akkoriban a faluban még tudtak kosarakat fonni, hozzájutottunk a kukoricacsuhéhoz, amiből lábtörlőt fontunk, játékokat készítettünk. Természetes alapanyagokat használtunk a honismereti táborokban, és elkezdtem megismerkedni a tájházak révén a muzeológia alapjaival. Nagyon tudatosan érdeklődtem kora gyermekkorom óta. Helytörténeti gyűjteményt hoztam létre 16 éves koromban. Jártam a szomszédokat, az idős néniket és kértem olyan tárgyakat, amik a régi életről tudnak mesélni. A tojásírással kicsit később ismerkedtem meg Ács Szilvia népi iparművész segítségével. 20 évesen jutottam el Erdélybe, Gyimesekbe, ahol természetes közegében ismerkedtem meg a tojásírással. Gyimesről úgy szoktam mesélni, mint a tojásírás bölcsőjéről. Talán itt ismerik az asszonyok a legtöbb mintát, mintaváltozatot. 20 éves koromban, már néprajz szakos hallgató voltam, nagy elszántsággal indultam néprajzi gyűjtőutamra. Nem csak motívumokat gyűjtöttem, hanem a népi vallásosság és a húsvéti ünnepről való gondolkodás is lenyűgözött, csak úgy mint az, ahogyan ezek az asszonyok készülnek a húsvétra.  
 

Rólunk: Mikor kell hagyományosan a tojásdíszítéssel foglalkozni? 

Jókainé Gombosi Beatrix: Nagypéntek a tojásírásnak és az elcsendesülésnek az ideje. Ez a legszigorúbb böjti nap, dologtiltó napként is számontartjáki. Ilyenkor nem vendégeskedtek, már nem végeztek házi munkákat, hanem mindenki a saját konyhájába elvonulva írta ezeket a mintákat. A tojásírás valójában egy lelki felkészülés az ünnepre.

A gyimesi asszonyok mindig egy bizonyos mintával kezdik a tojásírást, amit úgy hívnak, hogy vétett út, vagy veszett út, vagy veszett utas. Már a minta  elnevezése is elgondolkodtató. Ez a minta alulról indul és spirálisan tekeredik fölfelé a tojáson úgy, hogy nem lehet látni a mint elejét sem a végét. Egy végtelenben folytatódó mintáról van szó, ami tulajdonképpen az egész életutat jelképezi. A minta rajzolása  valójában egy meditáció, a befelé fordulás, a lelki önvizsgálat ideje, hisz a nagyböjt a bűnbánat időszaka. Ez a legnehezebb minta és miután ezzel elkészültek, utána indulnak a tetszőleges motívumok a sokféle mintavariációból. 

Ezen minták nevei egyfelől valamilyen állatra, állati részekre utalnak: a báránylábas, fecskefarkas, vagy a termékenységre utaló minták, mint például a békasegges vagy kígyós motívumok vagy különböző növények elnevezései:  Barkaágas vagy fenyőágas. A fenyő, mint örökzöld az örökéletet szimbolizálja. A kerekded tojás formája pedig maga a tökéletesség, a feltámadás szimbóluma, piros színe Krisztus kiontott vérét jelzi.  

Rólunk: Mire számíthatnak az érdeklődők március 27-én a Bécsi Magyar Iskolában? 

Jókainé Gombosi Beatrix: Egy vetítéssel fog kezdődni a foglalkozás, amelyben összefoglaljuk a Kárpát-medencei tojásdíszítő hagyományt. Megismerjük az írott tojások mellet a berzselt, vagyis a növényi rátétes technikát , a karcolt tojásokat vagy a patkolt tojásokat, de akár még a szalmarátétes tojásokat is. A táji sajátosságokat is szeretném megmutatni, hogy hol milyen színeket és mintákat használtak. Természetesen mindezt a húsvéti ünnepkör folklór hagyományába ágyazva. Azokra a kérdésekre is választ adunk, hogy mikor írunk, hogyan és kinek tojást? Ezután következik majd a gyakorlat, ahol kétféle technikával ismerkedünk majd meg. Először, a már említett növényi rátétes vagyis berzselt technikával fogunk tojásokat díszíteni. Vöröshagyma héjában fogjuk aranybarnára színezni a tojásokat. A másik az írókázott technika, amikor felmelegítjük a méhviaszt, írókát fogunk a kezünkbe, aminek egy kis fém csövecskéje  van, amin keresztül felszivárog a meleg méhviasz, és ezzel rajzoljuk meg a mintagyűjtemény alapján a hímestojásokat. Utána a megrajzolt tojásokat belehelyezzük a festőlébe és ahol a viasz megtapadt, ott nem fogja meg a festék. Miután megszáradt, leolvasztjuk róla a viaszt és ekkor történik a varázslat. Ez tulajdonképpen egy batik technika, a Kárpát- medencében a legjellemzőbb és a legelterjedtebb tojásdísztítési mód.