A tudomány és a néphiedelem már régóta hadban állnak egymással. A legújabb színtér a Covid-19 járvány és annak kezelése, azonban a magyar nyelv történetével kapcsolatban is már régóta küzdenek a tudósok a tények elfogadtatásáért. A Bécsi Egyetem Finnugrisztika Tanszékének professzora, Dr. Laakso Johanna segített nekünk eligazodni a nyelvészet aknamezején.
Rólunk: Folyékonyan beszél magyarul. Mikor tanulta meg a nyelvünket?
Prof. Dr. Laakso Johanna: Helsinkiben a Finnugor tanszéken kezdtem, de csak később egy fél éves budapesti csere ösztöndíj után kezdtem el igazán beszélni a magyar nyelvet. Alapvetően nem vagyok németes, úgyhogy, amikor a Bécsi Egyetem Finnugor tanszékén kezdtem dolgozni, először még jobban tudtam magyarul, mint németül. 20 év alatt azért valamit tanul az ember és a finnugrisztikában még mindig a német a világnyelv, így persze ez a helyzet később változott.
R: Nehéz volt magyarul tanulni?
Prof. Dr. Laakso Johanna: Magyarul tanulni nehéz. Általános tapasztalat, hogy kezdetben a memóriának nagyon megterhelő, mert a sok új szó semmihez sem hasonlít. Finn anyanyelvűként persze könnyebben megérthető, bár a magyar és a finn nyelvben a strukturális hasonlóságoktól eltekintve nem olyan sok a közös. A magyar morfológiai szempontból tekintve gazdag nyelv, amiben ragozni kell a szavakat. Az angolban mondhatjuk, hogy ‘I love you’ de olyan nyelveken, mint a mieink (finn és a magyar) ez nem így működik.
R: Sokan úgy gondolják, hogy a magyar nyelv különösen nehéz. Lehet ilyet állítani?
P. Dr. L. J.: A nehézség megítélése mindig relatív és persze az is nagyon fontos tényező, hogy a tanulni vágyónak melyik az anyanyelve. Léteznek felmérések egy bizonyos anyanyelvi területre és egyéb kondíciókra vonatkoztatva, hogy a nyelveknek mi a nehézségi szintje, de tévedés ezekből a felmérésekből nagy általánosságra vonatkozó következtetéseket levonni. Az egyik ilyen téves következtetés, hogy a nehezebb nyelveket beszélők komplikáltabban is tudnak gondolkozni. Nem lehet kijelenteni, hogy egy nyelv könnyebb vagy nehezebb a többinél. Ennek a megítélése rengeteg mindentől függ, például attól, hogy hasonlít-e az anyanyelv az újonnan tanult nyelvre vagy sem.
R: A legutóbbi Finnugrisztika tanszéken megrendezett magyar napon egy nagyon érdekes előadást tartott a magyar nyelv körüli mítoszokról. Az ide vonatkozó alternatív elméletek közül melyik a kedvence?
P. Dr. L. J.: A legtöbbet azzal a mítosszal foglalkoztam, amelyik azt állítja, hogy a finnugor nyelvrokonság valójában nem létezik, és ez csak egy összeesküvés a büszke magyarok ellen. Ez a mítosz azért nagyon érdekes, mert megmutatja, hogy az embereknek a nyugati világban nagyon kevés elképzelésük és tudásuk van a nyelvészetről. Az iskolákban az általános oktatásnak nem része a nyelvészet alaposabb megismertetése. A Covid-19 azonban megmutatta, hogy milyen az, amikor emberek szükséges tudományos háttértudás nélkül nyilatkoznak olyan dolgokról, amiket nem feltétlenül értenek tökéletesen. Tudományos háttér nélkül hajlamosak az emberek a nyelvre úgy gondolni, mintha az az etnikai identitásnak valamilyen függeléke lenne. A nemzeti romantikából öröklődött gondolatmenet szerint először van a nemzet és a nyelv valamilyen biológiai rokonság-szerűen ebből ered. Ezzel szemben a nyelvészetnek vannak önálló módszerei, melyek mentén a nyelvtörténetről tudunk úgy állítani dolgokat, hogy ahhoz a nemzetnek nincs túl sok köze. Minél messzebb megyünk vissza az időben, a viszonyok annál bonyolultabbak és így azt is egyre nehezebb bizonyítani, hogy a nyelv és az identitás hogyan kapcsolódik egymásba. Ennek az egyik legszebb példája az izlandi és a pakisztáni nyelvrokonság. Mindketten az indogermán nyelvet beszélik, mégis nagyon távol helyezkednek el egymástól. Ezek alapján talán könnyebb megérteni, hogy honnan ered ez az ‘anti-finnugrizmus’. A középkori krónikákra visszavezetett nemzeti történetírásunkba nem fér bele a finnugor nyelvrokonság. Mivel az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs a történeti nyelvészetről és annak módszereiről, ha választaniuk kell “Attila, a hun” vagy “a finnugorok története” közül, akkor az egyszerűben megérthető magyarázatot választják.
R: A mítoszok világa nagyon távol áll a tudománytól Önnek mégis ez az egyik fő kutatási területe. Hogyan találta meg ezt a témát?
P. Dr. L. J.: Ha a magyar nyelvészettel és finnugrisztikával foglalkozik az ember, akkor ez a téma megkerülhetetlen. Jelenleg is aktuális és nagyon foglalkoztatja az embereket. Nekünk pedig nyelvészként újra és újra meg kell védenünk az igazunkat és bizonygatnunk, hogy a finnugrisztika nem bolsevista propaganda és nem is a Habsburgok találták ki azért, hogy a magyaroknak kevésbé dicsőséges történelmet állítsanak. A narratíva szerint a finnugrisztikát azért hozták létre, hogy megalázzák a magyarokat. Ezzel szemben a tudomány Sajnovics János 1770-ben publikált Demonstrációját tekinti alapnak, természetesen a mai tudományos felfogás szerint korrigálva. A tanulmány kimondja, hogy a magyar nyelv a számi vagy lap nyelvvel áll rokonságba. A tudományos világ rögtön elfogadta, de Magyarországon sokan nem. Onnantól jelen volt az a meggyőződés, hogy a magyarok nem lehetnek rokon népei azoknak a primitív északi népeknek, hiszen ez nem összeegyeztethető a magyar nép eredetének mítoszával. A Horthy uralom alatt kissé csillapodtak a kedélyek, mert a rendszer által támogatott turanista eredettörténetbe beleillettek a finnugorok. Sztálin azt az áltudományos nézetet favorizálta, mely szerint a nyelvrokonság, mint olyan, nem létezett. Az 1950-es években merült fel, hogy a finnugor nyelvek többségét a Szovjetunióban beszélték, így a Kádár korszak alatt a finnugrisztika végre békében fejlődhetett. Ebből persze később az következett, hogy a finnugrisztikával foglalkozó nyelvészek a kommunizmus cinkosai. A rendszerváltás után végül visszatért Magyarországra az a narratíva, hogy ’Na most már végre kimondhatjuk, sohasem volt finnugor rokonság, ezt csak a bolsevikok állították!’
A történeti összehasonlító nyelvtudományon belül az indogermán és a finnugor nyelvészet megközelítőleg ugyanakkor született és azóta sok más nyelvcsaládnál is alkalmazták ugyanezt a módszert. Ha megcáfoljuk a finnugor nyelvtudományt, akkor kukába kéne dobnunk az összes többi történeti nyelvészetet is a világban, hiszen ezek a tudományok mind összekapcsolódnak egymással.
Dr. Era Erlinghagen és Horváth Nóra közös írása.
Akár ez is tetszhet
Válaszolj