Véget ért az Osztrák Tudományos Alap (Österreichischer Wissenschaftfonds, FWF) és a Magyar Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Iroda által támogatott MIGWELL projekt, amely vizsgálta az Ausztriában élő magyarországi bevándorlók elégedettségét és jóllétét. A június 17-én, angol nyelven tartott egynapos zárókonferencián a projekt vezetői és munkatársai számoltak be a legfontosabb eredményekről.
Németh Ádám, az Osztrák Tudományos Akadémia Városi és Regionális Kutatások Intézetének munkatársa volt a 2022 és 2025 között zajló kutatás ausztriai vezetője. Előadásában elmondta, hogy a projekt ötlete először 2018-ban merült fel: ekkor szembesült az adatokkal, amelyek szerint az élettel való általános elégedettség Magyarországon messze elmaradt az EU-átlagtól, Ausztriában viszont jóval meghaladta azt. Ezzel párhuzamosan az Ausztriában élő magyarok száma addigra majdnem elérte a 76 000 főt, és ez a szám a legújabb statisztikák szerint csak növekedett azóta. A MIGWELL projekt többek között arra a kérdésre is kereste a választ, hogy általában milyen tényezők miatt dönt valaki amellett, hogy elhagyja Magyarországot, az Ausztriában letelepedőknek az elképzeléseiknek megfelelően alakult-e az életük a célországban, és miért dönt a kivándorlók egy része mégis a hazatérés mellett.
A konferencia Melegh Attila szociológus, a Corvinus Egyetem professzorának előadásával kezdődött, aki aláhúzta, hogy a rendszerváltás, majd főleg az EU munkaerőpiacának megnyílása a kelet-közép-európai országok többségében drámai demográfiai változásokhoz vezetett: a kivándorlás akkora mértéket ölt, hogy ezt a bevándorlás sem tudja kompenzálni.
A kivándorlás folyamatának első aspektusát, azaz a migrációs hajlandóságot vizsgálta Magyarországon Lengyel György és Göncz Borbála, a Corvinus Egyetem kutatói. Előadásában Lengyel György rávilágított arra, hogy a migrációs hajlandóság nagy összefüggést mutat egyfajta vállalkozó szellemmel egy adott társadalomban. A magyarok egynegyede szeretne külföldre menni, de már csak minden hetedik tudja elképzelni, hogy vállalkozást indítson. A társdalomnak mindössze 30%-a tiltakozna, ha valamilyen formában megsértik az érdekeit, és 50%-a ezek közül egyikre se lenne kapható, azaz társadalmi szempontból passzív.
És hogy mi jellemi azokat, akik végül mégis a kivándorlás mellett döntenek? Ők többnyire fiatalok, egészségesek, intenzíven ápolt szociális kapcsolatokkal és megfelelő kulturális háttérrel rendelkeznek, jellemző rájuk a kíváncsiság és szabadságvágy, de emellett nagyon bizalmatlanok a közvetlen környezetükkel és az intézményekkel kapcsolatban. A migrációs hajlandóságot növeli az idegennyelv-tudás, a megfelelő internet-hozzáférés, a képzettség, a megfelelő anyagi háttér, és az is, ha az illető egyedülálló, vagy (még) nem alapított családot. Göncz Borbála ezt kiegészítette azzal, hogy a gyerekesek közül is azok mennek el könnyebben, akiknek a gyereke 6 éves kor alatti, azaz még nem kezdte el Magyarországon az iskolát. Ő azt is megfigyelte, hogy könnyebben emigrálnak azok, akik már korábban éltek hosszabb-rövidebb ideig külföldön, illetve azok is, akiknek rokonaik, barátaik, ismerőseik más országban élnek. Az adatok szerint a kivándorlást tervezők között többségben vannak a városlakók, főleg a budapestiek, bár utóbbiaknak nem feltétlenül Ausztria a legkedveltebb célországa.
Az élettel való elégedettségben látható eltérés Ausztria és Magyarország között természetesen a jövedelmek közötti különbségre vezethető vissza. Előadásában Németh Ádám aláhúzta, hogy Ausztriában átlagosan 2,3-szor keresnek többet az emberek, mint Magyarországon, bár ez a különbség Bécs és Budapest között kevesebb, 1,7-szeres. A projekt egyik legfontosabb tanulsága azonban az, hogy az EU keleti tagállamaiból érkező munkavállalók jövedelme általában nem éri el az őshonos osztrákokét, így a bevándorlók elégedettsége nagyban függ attól is, hogy magukat az otthon maradottakhoz, vagy az osztrákokhoz hasonlítják. A MIGWELL projekt azonban nem csak a jövedelmi szempontokat vizsgálta. Az interjúk során kitértek arra is, hogy a válaszadók milyen érzésekkel élik a hétköznapjaikat, például mennyire élik meg az életüket stresszesnek, vagy mennyire optimisták a jövővel kapcsolatban, vagy mennyire tudnak azonosulni az általuk végzett munkával, mennyire tekintik azt a maguk számára értelmes feladatnak.
Göncz Borbála előadásából kiderült, hogy a kivándorlást tervezők többsége nem kerget illúziókat: 70%-uk úgy gondolja, hogy dolgozna az eredeti szakmájától eltérő munkakörben, és 56%-uk azzal is számol, hogy túlképzett lesz a betöltött munkaköréhez képest, ami hosszú távon nagyban csökkentheti az élettel való elégedettségüket. A MIGWELL kutatásából kiderült, hogy a túlképzettség problémája a nőket sújtja leginkább: több, mint 30%-uk dolgozik a végzettségénél alacsonyabb képesítést előíró munkakörben. Nem meglepő tehát, hogy a családi és szociális szempontok mellett a megfelelő munkahely vagy a nyelvtudás hiánya számít a Magyarországra való visszaköltözés egyik legfőbb okának. A MIGWELL kutatásról további részleteket olvashatnak a Németh Ádámmal készült interjúnkban.
Az előadásokat egy kerekasztal-beszélgetés követte Melegh Attila, Hárs Ágnes közgazdász, Hajnal Miklós, a Momentum Mozgalom politikusa, Tóth Erzsébet Fanni pszichológus, traumakutató, Seidler Andrea, a Bécsi Egyetem nyugalmazott professzora, és Németh Ádám projektvezető részvételével, amely nagyban árnyalta a konferencián elhangzottakat. A megszólalók egyetértettek abban, hogy az Ausztriába irányuló magyar migrációnak komoly történelmi hagyományai vannak, ezért több szempontból is különlegesnek számít. Hajnal Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy Ausztria közelsége miatt sokan költöznek az ország többi részéről Győr-Moson-Sopron megyébe is, ahol ennek megfelelően az általános csökkenő tendencia ellenére nő a népesség. Seidler Andrea, aki az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségét vezeti, kiemelte, hogy érdekellentétek alakulhatnak ki az Ausztriában őshonos, az 56-ban érkezett, és a most áttelepülő magyar populáció között, amelyekkel érdemes lesz foglalkozni. A résztvevők azt is hangsúlyozták, hogy a migrációt érdemes lenne nem az egyének, hanem a családok szintjén, rendszer-szemléletűen vizsgálni: általában nagyobb elégedettségről számolnak be azok, akiknél a kivándorlás nem szakította szét a családot, vagy pedig már a célországban találtak partnerre. A nőkre inkább jellemző, mint a férfiakra, hogy nem ők kezdeményezik a kivándorlást, hanem a férjüket követik külföldre, ahol nem ritkán szakmai- és identitásválságba kerülnek. A visszavándorlással kapcsolatban pedig kiemelték, hogy a legtöbb ausztriai magyarra a hazatérés helyett inkább egyfajta országokon átnyúló, nemzetközi életmód jellemző, azaz a két ország közötti transznacionális térben rendezik be az életüket.
Bár a konferencia elég inspirációt adott a kutatóknak a MIGWELL projekt folytatásához, Németh Ádám következő terve egy Bécset és Budapestet összehasonlító kutatás, amely kifejezetten a városokban élő külföldiek elégedettségével foglalkozik majd.
Kiemelt kép: MIGWELL project facebook oldal
Akár ez is tetszhet
