Emlékezet és felejtés a magyar kultúrában: “Térközök-Időközök” címmel rendezte meg a doktori iskolák nemzetközi magyarságtudományi konferenciáját a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság. A rendezvény a soproni egyetemen, valamint Kismartonban (Eisenstadt), a város kultúrközpontjában került megrendezésre. A fiatal előadók hét magyarországi és hét külföldi egyetem doktori iskoláját képviselik. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság az elsők között volt a tudományos tanácskozások megszervezésében, és ma is az egyik legrangosabb fórumot jelenti a doktorjelöltek szakmai versenyén.
A konferencia témája ebben az évben a határrégióról és annak térségében megélt történelemről, köztes korszakok és átmenetek hosszadalmas folyamatáról szól. A traumák feldolgozása helyett, azok folyamatos megélése van még máig is a napirenden, vélik a szervezők – a határhelyzet egyre kevésbé periódus, hanem már inkább létállapot. “Ez a különleges konstelláció párhuzamos identitás-elbeszéléseket tart életben, párhuzamos – és egymást kizáró, de legalábbis nehezen egyeztethető – politikai, társadalmi, kulturális, nyelvi normák és magatartásformák interakcióját kényszeríti ki”, olvasható az idei hetedik konferencia programfüzetében.
Mire emlékezünk és mennyire – a tér-közök és idő-közök problémáit, az emlékezet kérdése foglalja össze. A konferencián megvitatják, hogy az emlékezethelyek és a kulturális örökség kutatása milyen kihívásokkal szembesíti a magyarságtudományokat. A memory studies és a magyarságtudományok közös kutatási kérdései, határterületei a történészt, az irodalmárt, a néprajzost vagy a nyelvészt egyaránt foglalkoztatják. De ezúttal a szervezők megszólítják és szólították a magyarságtudományi diszkurzus hagyományos résztvevői mellett az egyéni és a társadalmi lélektan szakembereit, a történetek kutatóit is.
A konferencia szervezőbizottsága: Dobos István elnök (az NMT alelnöke), Seidler Andrea (NMT elnök), Monok István (NMT társelnök), Bene Sándor (NMT főtitkár), a konferencia szervezőtitkára Csapó Mónika. A résztvevők több egyetemről érkeztek: kolozsvári Babos-Bolyai Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Budapestről, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem Budapestről, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, a barcelónai Open University of Catalonia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Budapest, a Sapenza Universitá di Roma, a Bécsi Egyetem, a Varsói Egyetem valamint a Zágrábi Egyetem.
Az ünnepélyes megnyító és az azt követő ismerkedés után a résztvevők szeptember 1. és szeptember 2. között többfajta témában tartottak előadást: öt szekcióra felosztva – irodalomtörténet, néprajz és kulturális antropológia, nyelvtudomány, történettudomány, művészettudomány. A burgenlandi-magyar Istvanits Kerstin például az alsóőri Csulak Róza életének és munkásságának a fontos szerepéről referált, Lengyel Emese doktorandus Bihari János cigányprímás emlékezetéről adott elő, a soproni Kloiber Alexandra a Páneurópai piknikről, mint emlékezethelyről beszélt, Penna Costanza a székely-magyar rovásrást kutatta doktori munkájában, Havasi Zsuzsanna a hatalomgyakorlás nyelvi eszközeit a boszorkányperes iratokban kutatta, Szabó Gergely a tér és idő a diaszporizáció folyamatában címmel adott elő, Kéry Anna a rokonsági közös emlékezetünkről írt doktori munkáját mutatta be, Jeki Gabriella pedig “Határok nélkül az első világháborúban: egy magyar női haditudósító útja” címmel mutatta be munkáját.
Akár ez is tetszhet
