Krusovszky Dénes: Versek gyermekszemmel

Krusovszky Dénes (Fotó: Szalmás Krisztina)

November 22-én jelenik meg Krusovszky Dénes gyermekeknek szóló verseskötete „Azóta őzike” címmel. Ez a második kötete ennek a korosztálynak, azonban ezúttal úgy írta meg a benne lévő költeményeket, hogy már maga is szülő, méghozzá három gyermek apukája. Az első gyermekverseket tartalmazó könyvét 2013-ben adták ki „Mindenhol ott vagyok” címmel a Magvető kiadó gondozásában. Rá tehát nem igaz az a teória, hogy ha egy költő szülővé válik, akkor kezd csak el a gyerekeknek írni. A most napvilágot látott költemények viszont valóban a saját gyermekeiről, és a velük megélt hétköznapi helyzetekről szólnak. A költővel Lukács Krisztina készített interjút.

Rólunk: Örömteli hír, hogy egy újabb könyv megjelenéséről beszélhetünk, és ez egyben újra egy olyan verseskötet, amely gyermekeknek szól. De menjünk egy kicsit vissza az időben, és beszéljünk arról elsőként, hogy mikor is írt először gyerekverseket?

Krusovszky Dénes: Az én első gyerekeknek szóló verseskötetem a Mindenhol ott vagyok volt, ami még úgy jelent meg 2013-ban, hogy nem voltak gyermekeim, tehát inkább egy irodalmi kísérletezés volt. Nagyon érdekelt, hogy azt a fajta költői nyelvet, amelyet addig a felnőtt versekben használtam, hogy lehet átültetni gyerekeknek szóló szövegekre. Ehhez képest az új kötet már úgy jelenik meg, hogy van három gyermekünk, így „testközelből” látom őket, ilyen szempontból van egy lényeges életrajzi különbség.

R: Az, hogy mára már vannak gyermekeik, az inspirálta azt is, hogy újra gyerekversek szülessenek?

K.D.: Van a magyar irodalomban egy olyan közhely, hogy akkor kezdenek el a költők, írók gyermekirodalmat írni, amikor megszületik a saját gyermekük. Rám ez olyan szempontból nem igaz, hogy az első gyerekverses könyvemet, mint mondtam, úgy írtam, hogy nem volt gyerekünk. A másodiknál viszont már kétségtelenül nagy hatással volt rám, hogy itt voltak körülöttem a gyerekek. Egyébként az is hozzá tartozik talán, hogy 2020-ban illetve 2021 elején egészen más terveim voltak, csak közbejött a koronavírus-járvány, bezártak az iskolák, óvodák, bölcsődék – minket mindhárom érint –, így mindenki itthon volt. Hiába terveztem, hogy elkezdek majd egy új regényen dolgozni, úgy, hogy mindhárom gyermek itthon volt, egyszerűen nem maradt lehetőségem az elvonult alkotói munkára. Ugyanakkor jó volt sokat együtt lenni velük, és ez az idő indította be azt végül, hogy elkezdtem újra gyermekverseket írni, és nagyjából azokat az élményeket, amelyeket ezalatt az idő alatt együtt begyűjtöttünk, azokat dolgozom fel ezekben a versekben.

R: A most megjelent kötet címe „Azóta őzike”, és ahogy elmondta, három gyermeke van, és a kötet borítóján, amelyet Baranyai András készített, három megrajzolt kisgyermeket láthatunk.  Ők a saját gyerekeiket szimbolizálják?

K.D.: Igen, bár arra azért törekedtem, hogy ne legyen túlságosan életrajzi a könyv, konkrétan nem akar rólunk szólni. Tehát ha valaki úgy olvassa a könyvet, hogy ez egy kitalált család, akkor úgy is működik.  De mivel a kiindulási alapja mégiscsak az volt, hogy ezt a covidos másfél évet együtt töltöttük, ezalatt én azt figyeltem, hogy mit csinálnak, hogyan gondolkodnak, miről, hogy beszélnek, ezért megjelenik benne ez a három figura. A Baranyai András rajzaiban az a nagyon érdekes, hogy ő sosem találkozott a gyermekeimmel. A versek alapján rajzolta le őket, és az kicsit talán „kisértetiesnek” is mondható, hogy így is nagyon hasonlítanak az igazi gyerekekre.

R: Ez akkor lehet egy visszaigazolás arra, hogy a versek, melyek a gyerekek ihletése alapján születtek, elég jól, szemléletesen írják le őket.

K.D.: Én is erre gondoltam, illetve a kiadóban is arról beszélgettünk, amikor szóba került, hogy a rajzok milyen jól visszaadják őket, hogy valószínűleg a versekből elég pontosan kiolvasható, milyen karakterek a gyerekek, hogyan néznek ki. Nekem nyilván nagyon hízelgő, hogy a versek ezek szerint átadják azt, amit át kell adniuk.

R: Ha a versekről beszélünk, mit kell róluk tudni? Valóban a hétköznapokról szól, különálló verseket tartalmaz, vagy van egy összefüggő története a könyvnek?

K.D.:  A hétköznapokról szólnak, egyszerű helyzetekből indulnak ki az egyes versek, a mindennapi eseményekben benne lévő költészet felmutatására tesznek kísérletet. Hogyha irodalmi szempontból közelítünk hozzá, akkor azt lehet mondani, hogy két egymás mellett létező hagyomány van jelen elég erőteljesen a kortárs magyar költészetben. Az egyik amelyen gyakorlatilag mindenki nevelkedett a Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes vagy Kányádi-féle dallamos, rímes, énekelhető, elvarázsolt világban játszódó vagy arra reflektáló, kicsit meseszerű gyermekköltészet. A kortársak közül mondjuk Kovács András Ferenc, vagy a közelmúltban például Grecsó Krisztián is ehhez a vonulathoz kapcsolódott. És van a másik hagyomány, amit mi úgy szoktunk hívni, hogy skandináv típusú gyerekvers, ami nem rímes, nem dallamos, nem elvarázsolt világban játszódik, hanem a gyerekeknek a saját világában, a gyerek szemszögéből íródik alapvetően és egy olyan költői nyelven próbál megszólalni, ami a gyerekek nyelvére vagy beszédmódjára reflektál. Az én gyerekverseim inkább ehhez állnak közelebb, tehát ezek szabad versek, kevés rím van bennük, itt-ott előbukkan egy-egy, de nem ez a jellemző. A gyerekhangban lévő költészet kiemelése az, amivel ezek a versek kísérleteznek.

R: Ha a gyerekek kezükbe veszik majd a könyvet, akik már tudnak olvasni, vagy a szülők esetleg a nagyobb testvérek felolvassák azokat, mennyire tudják majd ezeket megtanulni és esetleg mondani is őket?

K.D.:  Mivel a gyerek nézőpont erős benne, én azt gondolom, hogy ezzel tudnak majd azonosulni, és magával a hangzással is. Ismerős lehet a világa, benne vannak a nagyon hétköznapi jelenetek, a testvérek közötti veszekedéstől a rendrakásig, vagy az aszfaltra való rajzolásig. De benne van egy kicsit az a korszak is, amiben most élünk, tehát a maszkviselés, az iskolai lezárás, az otthoni tanulás –az a világ, ami most körülvesz minket. Akár azt is el tudom képzelni, hogy olyan szituációba kerülhet egy szülő, hogy egyik-másik versen keresztül könnyebben tud majd arról beszélni, hogy miről is szól a maszkviselés, mi is ez a vírushelyzet amiben létezünk. Ugyanakkor a humor is fontos benne, hiszen mégis gyerekekről és gyerek nézőpontról van szó. Amennyire sötét tónusa is van annak a másfél évnek amit megéltünk, talán ha a gyerekversek lencséjén keresztül tekintünk rá, az akár felszabadító is lehet.

R: A gyermekei mennyire ismerik ezeket a verseket, amelyek most megjelentek a könyvben?
K.D.:  Valójában nem ismerik őket, csak a legnagyobb olvasott már egyet-kettőt, amikor épp ezzel a könyvvel foglalkoztam. Azt terveztem, hogy meglepem vele őket, tehát már egy kézbe vehető formában mutatom meg nekik, ahol a képek és a szövegek együtt vannak már.  Annyi mindent kell egy mai gyereknek képernyőn keresztül befogadnia, hogy arra gondoltam, én inkább kivárom, mire készen lesz a könyv, és csak akkor adom oda nekik. Úgy látom, hogy nem csak az én gyermekeim, de általában a gyerekek nagyon szeretik a könyveket, hiába egy olyan világban nőnek bele amikor minden érintőképernyővel működik és minden online összeköttetésben van, a kézbe fogható és lapozható könyveket ugyanúgy szeretik, mint ahogyan az előző generációk szerették. Azt remélem, hogy ilyen kézzel fogható élmény lesz nekik majd ez a könyv.

A könyv 2021. november 22-től kapható a könyvesboltokban. Krusovszky Dénes volt olyan kedves, hogy két verset is megosztott velünk a könyvéből.