Igazi reneszánsz udvarrá változott a Bécsi Magyar Iskola. Ha hiszik, ha nem, maga Mátyás király és Beatrix királyné látogatott el a Schwedenplatzra. Az alattvalók méltó módon köszöntötték a királyi párt: lovagokkal, hercegnőkkel, udvarhölgyekkel telt meg a trónterem. Én ugyan alkalomhoz nem illő öltözetben jelentem meg, de szerencsére beengedtek, amikor megtudták, hogy hírmondó vagyok.
A trónteremhez vezető folyosón papírmasé figurák mutatják az utat. A várkapun át meghívóval érkeznek a vendégek, a Hoppmester mindenkit egyenként jelent be. Mátyás, fején babérkoszorúval és Beatrix, hajában tiarával, korhű ruhában, palástban a trónon ülve fogadja az alattvalókat, elegáns kézmozdulattal jelzik, hogy örülnek az érkezőknek. A konyhában már készülnek a lakomára, gyúrják a lángost, szeletelik a kolbászt. A teremben hamarosan megkezdődnek a várjátékok. Aki sikeresen veszi az akadályokat, bőrkarkötőt kap, melyet felmutatva a király egy aranytallérral jutalmazza meg a kincstárból. Az asztaloknál készülnek a pajzsok, bőrbatyuk, sárkánylángok, nyakláncok. A vásárosok bemutatják a portékáikat, hozzájuthatunk kézzel készített szappanhoz, különböző formájú fonott kosarakhoz, bőrből készült kisebb táskákhoz. Egy virágárus is elvegyül a tömegben, gyönyörű, színes, rövidszárú rózsákat kínálgatva.
„A farsangi időszakban minden évben van valamilyen jelmezes mulatságunk, vendégfellépővel – mondja Bajka Kinga Csengele, a bál ötletgazdája és szervezője. – Idén kifutottunk az időből, de mégis szerettem volna valami jelmezes bált, és kipattant a fejemből, hogy legyen Mátyás király a tematika. Ha van konkrét téma, sokkal könnyebb megszervezni, kitalálni a dekorációt, a programokat. Nem volt sok időnk, de ez engem mindig kreatívvá tesz. A folyosón lévő figurákhoz például a Varázsceruza Műhelyben készült farsangi maszkokat használtam föl, büszkék is rá a gyerekek. Szerencsére mindenki nagyon lelkes lett, egyik ötlet hozta a másikat. Ha már Mátyás király, akkor legyen reneszánsz tánctanulás, ezt köszönjük a Napraforgó Tánccsoportnak. Ehhez zene is kell, Dapin Judit jött, hozta magával a citeráját meg a furulyáját is. Az egyik anyuka bevállalta, hogy itt a helyszínen süt majd lángost. Pille Tomi és Blaskó Kati a Svungból azonnal igent mondtak a királyi pár szerepére, és a többiek is rögtön ötletelni kezdtek különböző figurákon, így lett hoppmester, udvari bolond, parasztlány, javasasszony, aki még kártyát is vetett… Nagyon sokat segített még Boronkai Gabi, a Bécsi Magyar Iskola egyik pedagógusa. És ez, hogy mindenki ennyire komolyan vette a feladatot, engem is arra inspirált, hogy a dekoráció meg a körítés sem lehet akármilyen.”
És tényleg, a dekoráció is elképesztő. Minden részlet a helyén van, a trónus arany és bordó brokáttal borítva, a mennyezetről vaskerékre szerelt fáklyák lógnak (természetesen papírból, de olyan, mintha tényleg égne), a király kincsesládikából osztogatja az aranytallérokat, és szőlőt szemezget a trón mellett elhelyezett tálból…. „Remekül szórakoztam – mondja a nap végén Mátyás király, azaz Pille Tamás –, a legjobban azt szerettem nézni, hogy ki hogyan viszonyul ehhez a helyzethez. Volt például egy kisfiú, aki odajött hozzám és pimaszkodott velem, próbálgatta, hogy tényleg király vagyok-e. Ilyenkor meg kell tartani a figurát, különben én lebukom, neki pedig oda a varázslat.”
A Beatrixot játszó Blaskó Katalin sem esett ki a szerepéből egy pillanatra sem. „A játék a legkomolyabb dolog a világon, csak teljes szívvel és lélekkel lehet csinálni. Stresszesen érkeztem, sűrű volt a hétvégém, de valahogy a trónon ülve kipihentem magam, elszállt a fáradtságom. Tényleg úgy bántak velünk, mint a királyokkal, kiszolgáltak minket, hajlongtak. Benne voltak a játékban. Örülök, hogy részese lehettem, remek udvari mulatság volt.”
Körbenézek a teremben, egyetlen gyerek sincs, aki unatkozna vagy hisztizne. Egy nagyon profi lovagjelmezbe öltözött kisfiú épp egy várfalat próbál kirakni kavicsokból a megrajzolt sablonon, egy másik lisztbe rajzol az ujjával, ketten épp fényképezkednek, és a „kardra karikát” célbadobó állomás sem üres. A legnagyobb sláger a sárkányláng készítés krepp-papírból. Időnként átszalad valaki a termen egy fél lángossal vagy egy marék pogácsával.
Hamarosan keződik a délután fénypontja, a tombola. Rengeteg felajánlás érkezett: a színházjegytől a gyerekruhán és a festő workshopon keresztül a kézzel készített csokoládéig. Nagy az izgalom, néhányan igazán Fortuna kegyeltjei ezen a napon. A fődíj természetesen a torta, sőt, nem is egy, hanem kettő.
Miután minden ajándék gazdára talált, levezetésként Mátyás király elmesél egy történetet az okos lányról, aki vitt is neki ajándékot meg nem is. A bál körtánccal zárul, mi másra, mint a híres Kaláka-dalra: „Háromszor repült az korona az égbe, Háromszor is szállt az Mátyás szép fejére.”
Nem is nagyon akaródzik hazaindulni sem a gyerekeknek, sem a szüleiknek. Megragadom az alkalmat, hogy megkérdezzem egyiküket, aki három gyerekkel érkezett, hogy milyennek találta a mulatságot: „Nagyon jól éreztük magunkat, a díszlet és a keretsztori nagyon jól ki lett találva. Nagyon ötletesek voltak a bütykőlő állomások, ezek közül a gyöngyfűzés és a bőrszütyő készítés tetszett legjobban a gyerekeimnek. A feladatos állomások is nagyon jópofák voltak, tetszett, hogy változatosak. Az egésznek a rendszere is szuper volt, a petákkal, bekonferálással, feladatgyűjtéssel.”
Ezek szerint nem csak én éreztem azt, hogy ebben a délutánban minden szervezőnek, szereplőnek és résztvevőnek benne volt a teljes szíve és a lelke. Várom a jövő februárt!
Cikk: Rick Zsófia
Fotók: Csomor Lilien