Budapest és Bécs hivatalosan 1990. óta testvérvárosok, a kapcsolat azonban ennél jóval mélyebb. A gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi, kulturális vagy oktatási együttműködések mellett a közös történelem is összeköt. Budapest főplogármesterével beszélgettünk a két város közötti kapcsolatról.
Rólunk: Budapest főpolgármestereként hétfőn (2021.10.18.) Bécsben járt. Mi volt látogatásának a célja?
Karácsony Gergely: A European Foundation Centre (EFC) éves konferenciáján voltam, ami az adománygyűjtő- és progresszív célokat támogató szervezeteknek (főleg az ERSTE Alapítványnak) a kooperációja és mivel nekünk nagyon sok projektünk volt ezekkel a szervezetekkel, ezért is kaptam meghívást, illetve ezért is tartottam fontosnak, hogy elmenjek. Idén először rendeztük meg a Budapest Fórum nevű konferenciát, ami a demokrácia és a zöld politika, illetve a társadalom és az ökológiai fenntarthatóság kapcsolatát vizsgálta. Ezenkívül Alexander Schallenberg külügyminiszter úrral is találkoztam. Bécs nagyon sok szempontból minta, – nem csak Budapestnek, hanem más nagyvárosok számára is.
R.: Miben szolgál mintául Bécs?
K.G.: Első sorban a közösségi lakásszektor aránya. Ez egy százéves projekt. A 100 év bérlakás-politikáját nem lehet egy az egyben átvenni, de az, hogy ilyen magas a közösségi lakásszektor aránya, – amiben önkormányzati bérlakások, lakásszövetkezetek és sok minden más is beletartozik –, az egy nagyon fontos példa.
Budapest most egy negatív spirálban van, éppen ma jelentek meg számok arról, hogy milyen sokan költöztek ki a városból, aminek a legfőbb oka az, hogy nagyon magasak az ingatlanárak. Ez az agglomerációba való költözésre készteti az embereket, mert ott olcsóbb az ingatlan, viszont növeli a mobilitás iránti igényt, ami pedig fenntarthatatlanná teszi a várost, – szmogot, autóforgalmat, zajszennyezést jelent - és ezáltal negatív spirálként egy újabb érv a kiköltözésre. Ha ezt a negatív folyamatot meg akarjuk fogni – erről szól az Otthon Budapesten című településfejlesztési stratégia is – akkor pont az ingatlanhelyzettel kellene valamit kezdeni, részben azzal, hogy a rozsdaövezetekben új lakások épülnek, amelyek jól elérhetőek és nagyon magas életminőséget tudnak biztosítani. Másfelől alacsonyabb ingatlanárakat kellene elérni, aminek a legnagyobb akadálya az, hogy az egyszerű piaci folyamatokat most semmi nem tompítja, és ha Budapestnek is olyan arányú közösségi lakásszektora lenne, mint Bécsnek, akkor nem lenne ez a probléma. Egyrészt több megfizethető lakás lenne a lakásszektorban, másrészt pedig a piaci árakat is ez mérsékelné. A főváros a saját bérlakásállományát fejleszti: elsősorban a hajléktalanszállón élőknek biztosítunk lakásokat. Nyilván az lenne a cél a következő Európai Uniós ciklusban, hogy nagyon sok bérlakás épüljön, másrészt elindítottuk a fővárosi lakásügynökséget, ami a magánpiacon lévő, de üresen álló lakásoknak a használatát segítené elő. Ebben a Bécsi modellt azért nem tudjuk egy az egyben átvenni, mert nem tudunk 100 évet visszautazni az időben, bár amikor ez elindult, akkor Budapesten is rengeteg bérlakás épült. Ma már nem emlékszünk rá, de a Wekerletelep egy bérlakásépítési projekt volt és még sorolhatnánk a példákat. Budapesten egészen a szocializmusig nagyon sok bérlakást építettek, az állami szocializmus nyilván egy rossz referencia, de ott is alapvetően közösségi tulajdonban voltak a lakások. Jött a rendszerváltás, aminek az volt a hangulata, hogy mindent el kell adni és a ló túloldalára estünk.
A másik, amit szintén nagyon fontos modellértékű dolognak tartok, az a közösségi közlekedés, amelynek egy nagyon komplex rendszere van, ahol a helyi, a regionális és az állami szolgáltatók tulajdonképpen ugyanazt a célt szolgálják –ebbe az irányba indult el Budapest is, amikor 2010-ben létrejött a BKK, illetve amikor a Budapest-Bérlet érvényes lett a vonatra is. A HÉV most már állami tulajdonban van, ezt kellene továbbvinni, de Budapestnek az a legnagyobb problémája, hogy nincs agglomerációs léptékben való gondolkodás a közösségi közlekedésben. Ez Bécsben az „S-bahn rendszerrel” nagyon jól működik, tehát különböző szolgáltatók egy egységes megrendelői filozófia szerint szolgáltatnak. Ebben van egy kis előrelépés. Bécsben az ottani bérekhez képest sokkal olcsóbb a tömegközlekedés, mint nálunk. Amikor a zöldek bekerültek a városi koalícióba, – számomra szomorúság, hogy most már nincsenek benne – akkor az egyik legfontosabb célkitűzésük a közösségi közlekedés árainak a csökkentése, és pont Leonore Gewessler klímaügyi miniszter asszonnyal arról beszéltünk, – csütörtökön lesz a nagy bejelentés – hogy országos szinten is egységesítik a tarifákat, ami egy nagyon fontos fejlesztés. Ebben Budapest nagyon le van maradva. A vasúti fejlesztések egyébként állami kompetenciák, nagyívű elképzelések vannak, amiket támogatok.
Van egy dolog, amiben gyorsan léptünk, illetve amit átvettünk: Ez a „Bécsi Stadtwerke” (Wiener Stadtwerke) modellje, amely a város közműszolgáltatóit egységes filozófia alapján fogja össze, ami részben hatékonyabb, és ebből kifolyólag olcsóbb működtetést eredményez. Például a backoffice funkciókat egy közös szervezet segíti. Ami ennél is fontosabb, hogy azokat a történelmi esetlegességeket, amik a cégek működésében vannak, egy egységes városfilozófia keretében korrigálják. Mondok egy példát: Budapesten a Főkert és a Temetkezési Intézet két külön cég volt, pedig Budapest legnagyobb zöldterületei a temetőkben vannak és a Főkert eddig nem gondozta ezeket. A horizontális zöld szemlélet érvényesítéséhez kell többek között ez a „Stadtwerke” modell.
R.: A Duna összeköt minket, ebből ered a kérdés, hogy a szennyvízgazdálkodás és a hulladékgazdálkodás területén is követjük Bécs példáját?
K.G.: A zöld agenda szempontjából Magyarország legnagyobb elmaradása a hulladékgazdálkodásban van. Miközben az újrahasznosítás Nyugat-Európában és Ausztriában is nagyon jó úton halad, addig nálunk a szemét 90%-át elássuk. Budapesten működik a szelektív hulladékgyűjtés, de azt a fő szempontot, hogy a szemét mennyiségét kell csökkenteni, még inkább előtérbe kéne helyezni. Bécs más nyugat-európai városokkal együtt sokkal előrébb jár.
A vízgazdálkodás terén szintén vannak nagyon jó bécsi példák. Az eső jelentőségét a mostani vízgazdálkodásunk egyáltalán nem foglalja magában. A legtöbb esetben össze is ér a szennyvízcsatorna és az esővízcsatorna, és így szennyvízként eltűnik az esővíz. Mivel kevesebb eső esik a városban, és az a kevesebb eső is időben sokkal kevésbé elszórtan, azért nagyon fontos lenne, hogy az esővizet meg tudjuk fogni; záportározókat és ciszternákat kell létesíteni, amikből aztán locsolni lehet, akkor amikor szárazság van. Bécsben itt is vannak jó példák, amiket mi jól ismerünk, lehet belőlük tanulni. Budapesten a Dunába most már nagyon kevés szennyvíz folyik be, de amikor sok eső esik, akkor például a csepeli szennyvíztározó nem bírja a kapacitást és akkor a szennyvíz belefolyik a Dunába. De az igazi probléma az, hogy az esővíz keveredik a szennyvízzel, az esővizet nem tudjuk megfogni, illetve öntözésre használni, és ez egy igazán nagy probléma. Egyre nagyobb az árvízveszély, miközben szárazság van. Ezen nagyon-nagyot kellene változtatni és nem a csővégi megoldásokat alkalmazni minél magasabb gátak építésével. Éppen ezért lenne fontos, hogy az Európai Uniós új hétéves költségvetést jól használjuk, mert ebben rengeteg pénz lenne ilyen jellegű zöld beavatkozásokra. Ha a magyar kormányon múlik akkor ebből nagyon keveset fogunk tudni erre a célra felhasználni.
R.: Michael Ludwig bécsi főpolgármester szinte elsőként gratulált a főpolgármesteri győzelemhez. Akkor azt írta, hogy nagyon várja a közös munkát. Az elmúlt három évben ez megvalósult?
K.G.: Sajnos személyesen még nem találkoztunk, a Covid járvány idején ez nem tudott megvalósulni, de rengeteg online hívásunk volt az elmúlt időszakban. Kerületi polgármesterként is sokat jártam Bécsben, és még sokat fogok menni. Bécset nem véletlenül tartják számon a világ egyik legélhetőbb városaként. Döbbenet, hogy az ember megérkezik Budapestről és érzékeli, hogy milyen nyugi van Bécsben. Kisebb a zajszennyezés, és valahogy egy sokkal nyugodtabb város. Egy nagyvárosnak mindig nyüzsgőnek kell lennie, de a nyüzsgés alatt a szellemi pezsgést és a gyerekzsivajt kell érteni, nem pedig a városon áthúzó autópálya zaját. Budapesten kicsit olyan a hangulat, mint amikor valaki flexszel a szomszédban és már megszoktad, nem is tűnik fel a zaj, csak érzel valami idegességet és az az érzés, amikor kikapcsolják a flexet és feltűnik, hogy jajj de jó. Na ez az az érzés, amikor Bécsbe belép az ember. A város adottságai nagyon hasonlóak, a történelme, az építészeti hagyományai mellett rengeteg párhuzam van a két város között, csak nálunk volt 50 év szocializmus és azóta még nem értük magunkat utol.
R.: Tíz perce beszélünk arról, hogy mit tanulhatunk Bécstől, de vajon van olyan, amit Budapesttől tanulhatna Bécs?
K.G.: Nem vagyok egy mintakövető politikus, nem gondolom, hogy minden jó, ami nyugaton van. Nekünk adaptálnunk kell bizonyos dolgokat és remélem, hogy ebben a ciklusban el tudunk érni olyan eredményeket, amiket meg tudunk mutatni. Az új közbringa rendszerünkre, a Bubi-ra például nagyon büszke vagyok, az ezzel kapcsolatos apróságok nagyon tanulságosak lehetnek. Nekünk kell 20 év ahhoz, hogy Budapestet át tudjuk formálni és remélem, hogy sok olyan projektünk lesz, ami mások számára is példaértékű.
R.: Mit üzen a Bécsben élő magyaroknak?
K.G.: Szervezzék meg magukat! Szerintem a bécsi identitásba belefér, hogy sok magyar él ott, akik összetartanak, illetve, hogy legyen ott kultúra és akár ebben Budapest is szívesen partner, hogy a Bécsben élő magyarok tudjanak kötődni az anyanyelvükhöz és a kultúrájukhoz. Ezen kívül menjenek szavazni. Szerintem a mostani ellenzéki előválasztáson is nagyon sokan szavaztak Bécsből.
Akár ez is tetszhet
