Az ausztriai magyar közösség identitásának és kulturális örökségének megőrzésében az anyanyelvi oktatásnak kulcsszerepe van. Ez persze nem ausztriai, és nem is magyar sajátosság; ez a világon minden országra, és azon belül is minden diaszpórára igaz. Ennek fontosságát az Innsbruckban élő és tevékenykedő Schenk Angyalka is évtizedek óta hangoztatja.
A Bécsi Magyar Iskolaegyesület tánctáborral és pedagógus továbbképzéssel búcsúztatta a nyarat. Szeptember hava foglalkozásokban és kulturális programokban is bővelkedik. Cikkünkből az is kiderül, hogy hol tart most a középiskolai szinten történő bécsi magyar anyanyelvi oktatás bevezetésének ügye.
A hármas szám a magyar néplélek egyik kiemelt jelentéstartalommal bíró numerája. A bécsi magyar nyelvoktatással foglalkozó három civil szervezet között a „legidősebb királyfi” az 1926-ban alapított Bécsi Magyar Iskolaegyesület, amelynek munkája a tanítók, a szülők, és a diákok közös célok mentén történő együttműködésén alapszik. Róluk szól ez az írás.
Ki ne ismerné egy erdélyi falucskából származó Benedek Elek meséit, amelyek több mint száz esztendeje formálják a felnövekvő generációk képzelet- és gondolatvilágát? Az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete Benedek Elek meséi címmel, interaktív tankönyvet adott ki.
Kenuzás a Pinkán, dobműhely, színjátszás, fotótábor, és a megszokott, nyelvi kurzusok jelentik többek között a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület nyári rendezvénykínálatát. Az egyesület programkavalkádra hívja az iskolásokat: a nyári szünidő kilenc hetén keresztül tizenegy eseményen vehetnek részt.
Minden hónapban megkérünk egy tanulót, hogy mutassa be nekünk iskoláját, meséljen a magyarórákról, kedvenc tanáráról, ismertessen egy-egy izgalmas projektet. Sorozatunk a nyolcéves, magyar anyanyelvű Kokas Dórával folytatódik, aki második osztályos a bécsi Bunte Schule speciális, kéttannyelvű osztályában.