Lányként több tehetség kell a programozáshoz? A robotika versenyek világa nehezebb egy lány számára? Valkai Mara és Valkai Lina, a felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium diákjai saját építésű robottal vettek részt a csehországi Robotiáda versenyen. Őszintén nem értik ezeket a kérdéseket és csak bíztatni tudják a lányokat, hogy merjék kipróbálni magukat a programozás területén, ahogy bármi másban is.
A felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium két diákja, Valkai Mara és Valkai Lina lelkesen meséltek a versenyen szerzett tapasztalataikról, sokszor egymás szavába vágva, kiegészítve egymás gondolatait. Ezt teljesen természetesen tették, mivel nemcsak csapattársak, szorosabbb kötelék is van közöttük: ikertestvérek. A testvérpár első alkalommal vett részt a csehországi Brnoban a Robotiáda versenyen.
A versenyt 2013 óta szervezik meg, elsősorban a környező országok, Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia diákjai vesznek részt a megmérettetésen. A robotika versenyen több versenyszámban lehet nevezni, ezek közé tartozik a mackómentés, a gyorsulási verseny, a labirintus, a szumó, vagy a vonalkövetés. A Valkai lányok vonalkövetés kategóriában indultak a versenyen. A versenyszám lényege, hogy a robotot végig kell vezetniük egy fekete vonalon, ami sokszor kacskaringós, de semmiképpen sem egy folytonos egyenes. A feladathoz hozzátartozik, hogy a pálya végén a kapuban, meg kell állnia a robotnak. A robot szenzorok segítségével érzékeli a pályát, amit úgy kell programozni, hogy végig tudjon menni a vonalon. Mara és Lina saját robottal indultak a versenyen, amit LEGO-ból építettek, de a kijelölt pályával a Robotiádán találkoztak először.
Az ötlet, hogy kipróbálják magukat ezen a területen tulajdonképpen a szüleiktől ered. Másfél évvel ezelőtt választották hobbiként a robotikát, azóta gyakorolják a programozást a szombathelyi CROM Robotika Clubban, felkészítő tanáruk Schubert József.
„Megkerestük, megnéztük és eléggé tetszett, ott legtöbben fiúk voltak, de volt egy testvérpár, akiknek az egyik tagja lány volt, amúgy a versenyen is alig volt lány, a többség fiú volt.”
– mondta Lina.
Mara és Lina nem gondolják azt, hogy a programozás lányként valamilyen különleges dolognak számítana és különleges tehetség kellene hozzá. „Van akinek ez a szenvedélye, nekünk ez nem annyira. Szóval
elmegyünk, megcsináljuk, jól érezzük magunkat közben és próbálgatunk dolgokat. Nem lettünk első helyezettek sem, inkább csak maga az élmény számít, hogy tanultunk valamit közben.”
-emelte ki Lina.
A Robotiáda versenyre akár egész évben készülhetnek a csapatok, ezt minden versenyző maga dönti el. Mara és Lina más területekkel is foglalkoztak a programozásban, mivel részt vettek egy szombathelyi versenyen is, ahol problémákba ütköztek. A robot nem tudott végigmenni a pályán, ekkor úgy döntöttek, hogy továbbfejlesztik.
Amikor arról kérdeztem őket, hogy mégis mik azok a tulajdonságok és képességek, amelyek fontosak ezen a területen, a logikát, a problémamegoldást, a kitartást és a türelmet említették.
„Valami baj mindig van, nagyon kell a kitartás, mindig meg kell keresni, hogy mi a hiba.”
– mondta Mara.
„Mindig lesz valami, ami nem elég jó, amit lehet fejleszteni. Nincs olyan, hogy teljesen tökéletes robot.”
-tette hozzá Lina.
A beszélgetés során előkerült a kérdés, hogy testvérekként, ikerpárként hogyan boldogulnak versenyhelyzetben. Lina és Mara őszintén elmesélték, hogy ez sokszor inkább megnehezíti a helyzetet, sokat veszekednek.
„Egy csomószor viszont tudunk hülyéskedni, kikapcsolódunk és csak ötletelünk, nincs az a nyomás igazából, hogy megfeleljünk egymásnak.”
-tette hozzá rögtön Mara.
A testvérpár elmondta azt is, hogy a versenyzés a robotika és a programozás velejárója és nincs rajtuk semmilyen nyomás az éremszerzés miatt. Tapasztalatszerzésnek fogják fel a versenyeket és ahogy minden más dologban, ha valaki jobb eredményt szeretne elérni, akkor többet kell foglalkoznia a témával. A Robotiáda versenyen azt tapasztalták, hogy a versenytársak segítőkészek, nyitottak, barátságosak voltak, bár arra számítottak, hogy a fiúk talán beképzeltebbek lesznek. Lina elmondta azt is hogy néhány éve boxolnak testvérével és amikor belevágtak ebbe a sportba, az első gondolatuk az volt, mi lesz, ha fiúkkal kell boxolni.
„Ez még pluszban segíti is megismerni, hogy nincs is olyan nagy különbség, nem kell ebbe semmit sem beleképzelni, ugyanúgy meg tudod csinálni, ha lány vagy, mintha fiú lennél.”
elemezte Lina a tapasztalatait.
Lina és Mara 15 évesek, még nem tudják, hogy a jövőben mivel szeretnének foglalkozni. A robotikára és a programozásra egyelőre hobbiként tekintenek. Jelenlegi céljuk, hogy továbbfejlesszék a robotot, amit most teljesen szétszedtek. Új struktúrát fejlesztenek és egy új programot írnak a robotnak. Zárásként csak bíztatni tudták a lányokat, hogy vágjanak bele, próbálják ki a programozást és a robotikát.
„Csak próbálják meg, abból baj nem lehet és igazából nincs olyan amit ők ne tudnának megtenni. A fiúk nem okosabbak, szóval nem kell elhinni, hogy ehhez jobban értenének, vagy több adottságuk lenne ehhez. Nem kell súlyokat cipelni, a robot nem nehéz, a számítógépet ugyanúgy tudják kezelni, mint a fiúk, úgyhogy nincs mitől tartani.”
-zárták a lányok a beszélgetést.
Akár ez is tetszhet
