A magyar népcsoport fontos részét képezik a különböző vallási közösségek. Ebben a sorozatban e gyülekezetek méltóságai felváltva osztják meg velünk gondolataikat. A negyedik hozzájárulást Simon Ferenc atya, a Bécsi Főegyházmegye Magyar Közösségének főlelkésze és a Bécsi Főegyházmegyei keresztény-zsidó együttműködési biztosa küldte.
Egy kis anekdota azt meséli el, hogy egy rabbi és egy pap a Messiás eljöveteléről beszélgetnek. Ahogy az várható, nem tudnak megegyezni abban, hogy Jézus Krisztus alakjában már egyszer megjelent-e. De megpróbálnak közös megoldást találni: várjuk együtt! És amikor egy nap eljön, amiben mindketten hiszünk, csak annyit kell tennünk, hogy figyelmesen hallgatjuk. Ha azt mondja: “Végre itt vagyok”, akkor a zsidóknak volt igazuk, ha azt mondja: “Itt vagyok újra”, akkor a keresztényeknek volt igazuk.
Ez a kis történet megmutatja azt a két vallás közötti különbséget, ami mégis összeköti a kettőt. A messiásvárás, azaz a Megváltó eljövetelének reménye mindkét vallásban jelen van, csak más-más előjellel.
Idén van egy érdekes egybeesés, amely elvezet bennünket a “várakozás” témájához.
Hanuka első napjának előestéje, amikor a zsidók meggyújtják a nyolcágú gyertyatartó első lángját (akik különlegessé akarják tenni ezt az estét, kis olívaolajos üvegcséket használnak, nem gyertyát), idén november 28.-ra esik. Nekünk, keresztényeknek, advent első vasárnapját jelöli ez a nap. Advent eljövetelt jelent. Várakozásunk nemcsak Jézus Krisztus születésére irányul Karácsonykor, hanem a Messiás második eljövetelére is.
Zsidó testvéreink a jeruzsálemi templom újraszentelését ünneplik. A templom visszafoglalása csak ideiglenes volt, alig 250 évvel később a Római Birodalom elleni vesztes felkelés után végleg lerombolták. Ennek ellenére az ünnepet továbbra megülik, mert ez az ünnep jelképezi a remény fényét.
Hanuka ünnepének eredete a Makkabeusok első könyvében leírt történetre vezethető vissza. Izraelt abban az időben (i. e. 164 körül) a Szeleukidák, egy görög származású uralkodó dinasztia, szállták meg, akik a jeruzsálemi templomot saját isteneik tiszteletére használták. A zsidók felkelése azonban képes volt felszabadítani Izrael földjét és a templomot. Hanukkah a jeruzsálemi templom újraszentelésére emlékezik nyolc napon át. A nyolcnapos ünnepet egy másik elbeszélés indokolja, amely arról számol be, hogy a felszabadítók csak egy kis, rituálisan tiszta olajjal teli edénykét találtak a templomban, amely nélkülözhetetlen volt az istentisztelethez. Ez azonban csak egy napra volt elegendő. Az új előállítása, amelyet különleges módon kellett elkészíteni, nyolc teljes napot vett volna igénybe. És mégis ez a kis olaj nyolc napon át égett. Ennek a csodának az emlékére a zsidók minden hanuka estéjén eggyel több fényt gyújtanak, mint az előző napon.
Idén – 2021/5782 – a naptár egy olyan meglepetéssel szolgál, amely segít bennünket abban, hogy új perspektívában lássuk ünnepeinket. Hanuka története, amit a keresztény bibliában találunk meg, nemcsak a zsidó vallás, hanem a kereszténység számára is ünneplésre ad okot. Mert radikális módon azt tanítja, hogy a hagyományról együtt dönthetünk, és ennek tartalma a rombolásból is kinőhet. Ahol egyesek csak romokat látnak és a múltat siratják, ott a kalapács (ezt jelenti szó szerint, hogy makkabeus) lendülhet!
Ha egy sötét helységbe belépünk, körülvesz bennünket a sötétség. Ha csak erre koncentrálunk, bizony megijedhetünk. De ha ott meggyújtunk egy gyertyalángot vagy olajmécsest és így fényt viszünk a sötétségbe, akkor elűzzük azt. Reményt és bátorságot meríthetünk és adhatunk így mi, a fény hordozói.
A kérdés jogos: itt az ideje talán, hogy az egyház is megünnepelje a hanukát? Ez a zsidó ünnep nem a zsidó, a héber, hanem a keresztény szentírásban található meg, a Makkabeusok két könyvében, amelyek csak görög fordításban maradtak fenn, és így nem tartoznak a zsidóság szentírásai közé. Ne feledjük, hogy a bizánci keleti egyházaknak megünneplik a szent Makkabeusokat, de augusztusban.
A Messiás, amikor majd eljön, vagy azt mondja: “Itt vagyok újra!”, vagy azt: “Itt vagyok végre!”. De számít-e egyáltalán, amikor itt lesz, hogy kinek volt előtte igaza? Amikor a Messiás eljön, közös örömünk felülmúl majd mindent, ami elválaszt bennünket egymástól! De addig is, várjuk együtt és ünnepeljük hanukát!
Simon Ferenc atya és Róna Tamás főrabbi írása
Simon Ferenc érseki tanácsos, Bécs 2. kerületi esperes-plébános,
ausztriai magyar katolikusok főlelkész,
főegyházmegyei keresztény-zsidó együttműködési biztos,
fővárosi érseki helynökség ökumenikus bizottság elnöke
Akár ez is tetszhet
