Mercedes Echerer Ausztria egyik legismertebb színésznője, 9 évig játszott a Bécsi Józsefvárosi Színházban, 4 saison a Bécsi Népszínházban, később a Volkstheaterben, egy időben pedig rendszeresen jelen volt a mozivásznon és a TV képernyőjén. 1999-2004 között, független európai parlamenti képviselőjeként, az Európai Parlament tagja volt. Brüsszeli tapasztalatai alapján EU XXL film, művészet és kultúra néven önálló platformot indított, mely a mai napig segíti a művészeket az európai kultúrpolitika döntéseibe bevonni. A rövid politikai pályafutása után visszatért a színpadra színészként, rendezőként és moderátorként is. A bécsi magyar közönség legutóbb 2023. decemberében a Collegium Hungaricumban, Szabó István filmestjén hallhatta beszélgetőpartnerként. Bécs szívében, a józsefvárosi Cafe Hummel-ben találkoztunk.
Rólunk: 1963-ban született Linzben, édesapja osztrák, édesanyja magyar (Erdély) származású, három nyelven (német, magyar, angol) beszél biztosan és még 4 nyelven (francia, olasz, spanyol, román) óvatosan. A magyar vagy a német az anyanyelve?
Mercedes Echerer: Iskolában sosem tanultam magyarul. Édesanyámmal és nagymamámmal beszéltem csak otthon ezen a nyelven. Nekik természetes volt, hogy magyarul nevelnek fel. Nagymamám és édesanyám 1950-ben jött ki Linzbe. Gyermekéveim alatt az ’56-os magyarokkal tartottuk a kapcsolatot, természetesen a templom volt az a hely, ahol rendszerint találkoztunk, de leginkább a felnőttek voltak jelen, kevés gyerek volt, akivel tudtam beszélgetni. Édesapámnak nagyon fontos volt a család és az, hogy megismerjem az erdélyi rokonokat is, így 10 éves koromtól nyaranként rendszeresen jártunk Erdélybe. Vannak szavak, amiket ott másképp mondanak és az így kialakult magyar nyelvtudásom erdélyi magyar is egyben. Valahányszor Magyarországon jártunk, mindig rá kellett jönnöm, hogy nem csak a tájszólásban, hanem a nyelvhasználatban is óriási különbségek vannak. Ez akkor gyerekként nagy felismerés volt. Ha kérdezték, hogy mi vagyok igazából, osztrák, magyar, vagy erdélyi, akkor azt válaszoltam, hogy európai. Ezt akkor nem értettem még úgy igazán, de jó érzés volt tudni, hogy nem kell választani, lehetek mindegyik. 16 éves koromban aztán visszatértem Erdélybe és népdalokat és néptáncokat gyűjtöttem.
Rólunk: A tánc volt az első meghatározó előadói élménye, egészen kicsi korától balettet tanult. Miért választotta később mégis a színészi pályát?
Mercedes Echerer: Linzben van egy nagyon szép és jól működő színház, melyben akkoriban volt egy balettosztály is. Ide jártam és 13 évesen már a színpadon táncoltam, 15-16 évesen pedig már apró drámai szerepeket is kaptam. Szerettem táncolni, de viszonylag hamar kiderült, hogy a testfelépítésem nem alkalmas a klasszikus balettre. Egy betegség miatt be kellett ugranom egy drámai szerepbe és úgy tűnik jól teljesítettem. Az első komolyabb szerepet a Hegedűs a háztetőn című musicalben kaptam. Ezután már csak színész szerepeket osztottak rám.
Rólunk: Többek között a Bécsi Józsefvárosi Színházban és a Bécsi Volkstheaterben is hosszú éveken át a társulat tagja volt, de emellett egy nagyon izgalmas projektben is részt vett. A szintén magyarszármazású Bela Koreny által alapított bécsi Broadway Piano Bárban sanzonokat, vagy akár színdarabokat adtak elő estéről estére Hogyan tudta ezt a színházzal összeegyeztetni?
Mercedes Echerer: Bélával és családjával komoly barátság között össze. Mindnyájunk nőtt ebből az egész munkából, mert amikor egy elismert színházban dolgozol, ahol mindent beállítanak és neked nem csak a szerepet kell tervezned, szöveget kell tudni, abból nagyon sokat lehet tanulni. A Broadwayben ott kezdődött a művészet, hogy bekapcsoltad a fűtést. Többmindennel kellett foglalkozni. Mindent nekünk kellett csinálni. Pucoltuk az ablakot, porszívóztunk, miközben terveztük az újabb darabokat. Tanultunk egymástól és egymásról, ez persze rendkívül érdekes volt, de valamikor fárasztó is, mert ha egész délelőtt próbálsz előadásokban, és utána még egyet játszol éjszaka, akkor néha már azt mondanád, hogy most ezt kihagyod, elfáradtál, miközben persze lazulnak a kapcsolatok is. Ennél a pontnál mentem el Brüsszelbe.
Rólunk: 5 évig volt az Európai Parlamentben, a színpadtól távol. Később megbánta a brüsszeli éveket?
Mercedes Echerer: Nem mennék vissza, de ezt az utat sem sajnálom, mert nagyon sokat tanultam belőle. Időnként kényelmetlen volt és nehéz.
Mikor visszajöttem Brüsszelből, elindítottam egy európai politikai platformot művészeknek. Azt gondoltam, hogy részt kell venni a vitákban, mert Brüsszelben vannak a döntések, nem itt. Ott kell lenni, amikor új szerzői jogi határozatot tárgyalnak, a művészeknek tudniuk kell arról, hogy van-e új jogszabály a független színházak állami támogatásáról, stb. Szükséges, hogy a művészek ehhez hozzá tudjanak szólni. Ennek a platformját kezdtem el húsz éve szervezni.
Rólunk: Szabó István estjéről már beszámoltunk korábban. Emlékezetes és hangulatát tekintve egy bensőséges baráti beszélgetés volt. Műsorvezetőként, szakmabeliként, vagy barátként kérdezett az Oszkár-díjas rendezőtől?
Mercedes Echerer: Nagyon tisztelem Istvánt, nekem ő egy úr, abból a fajtából, amiből ma már nincs olyan sok. Emellett egy fantasztikus rendező, aki annyit ért ehhez a szakmához, amennyit manapság kevesen szerintem. Bármit csinált, mindig érezhető volt, hogy ő honnan jön. Egy lokális történetet globális szinten tud elmesélni. Sajnos nem dolgoztunk együtt soha. Még politikusként ismerkedtem meg vele, Ha jól emlékszem, egy budapesti filmszemlén találkoztunk.
Egy moderátornak olyan kérdéseket kell feltenni, amik mindenkit érdekelnek, és ezt csak akkor lehet, ha autentikus vagy, ha érted, hogy miről van szó. A sok tudás mellett kell dramaturgiai és dinamikai érzék is.
Rólunk: A moderálások mellett felolvasóesteket tart, mesekönyvet, darabot ír és rendez. A Román rulett –Egy egész élet egy éjszaka alatt című első szerzői estje 2018-ban mutatkozott be 9 zenésszel a színpadon. Népzenével és tánccal kísért monológjában társa mindössze egy doboz volt, amiből személyes emlékek kerültek elő, melyeken keresztül az egyetemes történelem is kirajzolódott. Arrivederchi Roma című legújabb darabjának mi a témája?
Mercedes Echerer: A Román Rulett édesanyám hazájáról mesél, legújabb műsorom pedig szintén egy családtagról, Roma-néniről szól. Nagyon fontosnak tartom, hogy a romák helyzetéről beszéljünk, mert még mindig az egyedüli nép az egész világon, akinek nincs országa, szóval nincs védelem számukra állampolgárként sehol az egész világon. Csak úgy, mint az előző előadásban, itt is amit mesélek, az mind igaz történetek. Történelem, amin én keresztülmentem. Ahogyan elmesélem, az talán fikciónak tűnik, de aki ismer engem csak egy picit is, azt tudja, hogy magamról mesélek. Az Arrividerci Roma hangsúlyosabban foglalkozik a cigányokkal.
Rólunk: Mik a tervei a közeljövőre?
Mercedes Echerer: Most éppen egy Péter Turrini darabot rendezek (Találkozunk jövő pénteken – Neue Bühne Villach). Most még egy hétig itt próbálunk, aztán lemegyünk Karintiába, és onnantól a bemutatóig ott folytatjuk a próbákat. Február 9-én lesz a bemutató, úgyhogy ha vannak magyarok Karintiában, esetleg jöjjenek el erre a darabra. Aztán Reichenaui Fesztiválon játszok nyáron és közben meglátogatom a lányomat, aki táncos és New Yorkban él. És, hogy mit hoz az ősz? Pontosan nem tudom, de nézek elébe!