Idén tizenkettedik alkalommal rendezték meg a határokon átívelő Burgenland Extrem túrát, ahol a résztvevők – gyalogolva vagy futva – öt különböző kategóriában kerülhették meg a Fertő tavat, vagy annak bizonyos partszakaszait. A rendezvényre ellátogatott a rolunk.at tudósító csapata is, a résztvevőkkel együtt áztunk-fáztunk – és rettenetesen élveztük.
Cudar szél fúj, dara szemerkél, és nulla fokot mutat a hőmérő, amikor reggel fél nyolckor kiszállunk a jól temperált autóból az ilmici (Illmitz) Seebad parkolójában. Sokan már nem bírták a vacogást, és a nyolc órás rajt előtt nekiindultak, de így is jókora tömeg fogad bennünket, akik a rajtra készülnek. Ez itt a Burgenland Extrem „Final Trail” elnevezésű szakaszának indulópontja, aki innen indul, annak egy fél tókört, azaz hatvan kilométert kell letalpalnia az Okában (Oggau) kitűzött célig. A kemény mag korábban kezdte, ők már reggel négy óra harminc óta gyalogolnak, Okából indulva ugyanoda is érkeznek, ez a Burgenland Extreme eredeti, teljes tókerülő köre, nem véletlenül nevezték el Original Trailnek. Akinek ez sok, de az ilmici rajttal induló félkör kevés, az indulhat Magyarországról, Hegykőröl (Memorial Trail), neki 80 kilométert kell legyűrnie. A szervezők gondoltak az idősebbekre, vagy a kevésbé szívósakra is, nekik 30 kilométer a távjuk (Golden Walker), a nezsideri (Neusiedl am See) Pannoneum iskolából indulva Okáig. És ha már az iskolát említettük, ne felejtsük el az ugyanerre a szakaszra kiírt, tíz évnél idősebb iskolások és pedagógusaik számára kitalált, csapatszellemet és sportosságot erősítő School of Walk-ot.
Emlékfotó a rajt előtt. Ilmic után a Pátfalui promenád volt a következő jelentősebb állomás
A felfújható rajtkapu mellett hosszú sor kígyózik, az elején osztják a regisztráció után a részvételhez szükséges rajtcsomagot. Ehhez az útvonalat, távokat és frissítőpontokat jelző térkép mellett egy összehajtható pohár is jár. A szervezők ugyanis nagy hangsúlyt fektetnek a klíma- és környezetbarátságra, itt nincsenek eldobható poharak, a rajtcsomag tasakja szemeteszacskóként újra felhasználható, sőt még egy olyan frissítőpontot is beiktattak, ahol az iskolások és a harminc kilométeres szakasz résztvevői az Eszterházy bio birtok finomságait majszolhatják pihenés közben.
Indulni bárki indulhat ezen a sportrendezvényen, ehhez csak éves tagsággal kell rendelkeznie a 24 Stunden Burgenland közhasznú egyesületnél. A 94 eurós tagdíjból nem csak a Burgenland Extrem, hanem más rendezvények szervezését, és további, mozgással és egészséges életmóddal kapcsolatos feladatot és missziót végez az egyesület.
Lendületes rajt. Sokan nordic walking botokkal felszerelkezve indultak a hosszú gyalogtúrán
Pontban nyolckor hosszú sorban elindulnak az ilmici rajtolók, ki-ki a maga tempójában, sétálva, gyalogolva vagy futva. Szinte senki nem hagyja ki az indítókapu alatt a fotózkodást vagy a szelfizést, hogy aztán a felfokozott hangulatot otthagyva meginduljon a következő állomás, Pátfalu (Podersdorf am See) felé. Mi néhány snitt erejéig (lásd videófelvételünket) követjük őket, aztán Magyarország felé fordulunk. Pomogynál (Pamhagen) átkelve Lászlómajorba tartunk, ahol az egyik magyar szervező, Vissi András vár bennünket a Fertő-Hanság Nemzeti Park szívében, az Eszterházyak mintegy 150 éve épült egykori gazdasági központjában, Lászlómajorban. András elmondja nekünk, fontos célja, hogy magyar oldalon az önkormányzatok, a települések, az együttműködő szervezetek, és a nemzeti park bekapcsolódjanak a szervezésbe, „és a túra részvevői azt érezzék, hogy a magyar települések is várják őket. Ezért idén már Fertőrákoson, Balfon, Fertőbozon, és Hegykőn is felállítottunk frissítőpontot.” Mielőtt elindulunk Lászlómajorból, három kisiskolás jön oda hozzánk. Hegykőről gyalogoltak ide, és az egyik fiú profin nyilatkozza a rá irányuló kamerának: „az a jó ebben, hogy együtt lehetünk a barátainkkal”, mire a másik komoly arccal hozzá teszi „és jobb ez, mintha otthon nyomkodnánk a telefonunkat”.
Lászlómajorból Pomogyon keresztül Nezsiderbe rohanunk, ahol a Pannoneum iskola az Extreme Burgenland központja. Nagy a nyüzsgés, de nem sokat időzhetünk itt, mert ott szeretnénk lenni Okában, hogy lássuk az első befutókat. A téli országút mellett az ilyenkor szokásos kopárságot vidáman gyalogló csapatok képe élénkíti, pedig az idő nem kegyes hozzájuk, hideg van és fúj a szél.
Érkezőkre várva. A távok teljesítéséért érem, a részvételért jelvény járt
Amikor megérkezünk az okai járási hivatal (Gemeindeamt) előtti célba, még csak a szervezők sürgés-forgása fogad. Előkészítik a távokat teljesítőknek járó érmeket, és bent már melegítik a forró levest. Mosolyogva invitál bennünket egy jó ebédre Josef Burkhardt, az egyik fő szervező és alapító, és elmondja, hogy idén nem kevesebb, mint 3500 induló – ebből 2000 iskolás – kerüli meg a Fertő tavat részben vagy teljesen. Mi ellenállunk a csábításnak, mert már érkezik az első befutó Ilmicből. A fiatal srác öt óra öt perc alatt futotta le a 60 kilométeres távot. Tetőtől talpig átizzadta mindenét a komoly megerőltetéstől, a hideg szélben úgy remeg a csatakos ruhában, hogy szavát is alig érteni. Megfagyok – vacogja, és elrohan átöltözni.
Az ilmici féltáv győztese. 5 óra öt perc alatt futotta le a 60 kilométert
Hirtelen megtelik emberekkel a cél, és Michael Oberhauser, az egyesület alapítója és vezéralakja lép mosolyogva mellénk: „El tudják képzelni, milyen csodaszép, amikor Balfnál gyalogolva felmegy a nap a Fertő tó fölött? Csodálatos ez a régió, ami az UNESCO világörökség része is. Ezzel a rendezvénnyel pedig meg tudjuk mutatni mindenkinek, hiszen egyre több külföldi résztvevő érkezik ide, akik irigykedve látják, hogy milyen szép környezetben élünk. Ennek megóvása nagyon fontos, és fontos az is, hogy itt nem számít az országhatár: egy régió lakói vagyunk, osztrákok és magyarok, és ezzel összetartozunk.”
Michael Oberhauser, a boldog ötletgazda. Fenntartható környezetet akar, és regionális együttműködésben hisz
Közben folyamatosan érkeznek a befutók, és mindenki nyakába érem kerül. Hiszen – ahogy azt a rajtnál az egyik szervező mondta – a Burgenland Extrem-en nem egymást kell legyőznie a résztvevőknek, hanem önmagukat.
Akár ez is tetszhet
