Kiss Judit Ágnes, a Babaróka-mesék szerzője és Egri Mónika, a kötetek illusztrátora voltak május 20-án a bécsi Collegium Hungaricum vendégei, ahol nagyjából tíz család gyűlt össze, hogy meghallgassanak pár választott mesét, és dedikáltassák saját példányaikat az alkotókkal. Érdemes volt elmenni a felolvasásra, hiszen olyan kulisszatitkokat is megtudtunk, hogy honnan ered a rókacsalád ötlete, kiről mintázták Babaróka kistestvérét, vagy hogy lesznek-e újabb Babaróka-kötetek.
Május 20-án, péntek délután egy gyerekprogramnak adott otthont a bécsi Collegium Hungaricum. A közkedvelt Babaróka mesekönyv-sorozat szerzője, Kiss Judit Ágnes, és a könyvek illusztrátora, Egri Mónika tartottak egy felolvasást a történetekből. Az esemény abba a gyerekirodalmi programsorozatba illeszkedik, amelyet az intézet kulturális menedzsere, Dallos Emese indított tavaly. Mint megtudtuk, Magyarországon élő keresztlánya lelkesedését látva esett most a választása a Babarókára. Kiderült, hogy sok Bécsben élő gyerek is nagy rajongója a kisrókának, akik így most első kézből hallgathatták a meséket, gyönyörködhettek a kivetített illusztrációkban, dedikáltathatták a saját példányaikat, és egy kötetlen beszélgetés keretében kulisszatitkokat is megtudhattak a mesék hátteréről.
A szerző, Kiss Judit Ágnes (1973, Budapest) foglalkozását tekintve magyartanár, akit először költőként ismerhettünk meg (pl. Irgalmasvérnő 2006, Négyszög 2014). Meséket főként a lánya, Viola születése után kezdett írni, pontosabban a neki elmesélt történeteket jegyezte le és fűzte össze egy-egy kötetbe. Babaróka és az anyukája, Mamaróka alakját például egy plüssróka-páros inspirálta, amelyekkel Viola máig szívesen elbábozza a meséket, és amelyeket természetesen a bécsi felolvasásra is magával hozott. Egri Mónika (1974, Budapest) pályáját animációs rajzfilmrajzolóként kezdte, de az utóbbi időben gyerekkönyvek illusztrálásával foglalkozik. Az ő kisbabája ihlette Babaróka kistestvérét, Aprókát, akiről az újszülött róka rajzait is mintázta. Nem áll tőle távol az írás sem: blogot vezet, és 2018-ban megjelent első önálló mesekönyve Állati illemtan címmel.
A könyvek címével ellentétben Babaróka valójában már nem baba, hanem egy óvodáskorú, megejtően bájos, mélyen emberi, és talán éppen ezért nagyon szerethető rókakölyök, akivel első ránézésre hétköznapi, ám számára a világot felforgató események történnek: elkezd a Kölyökőrzőnek nevezett óvodába járni, ahol először tölt huzamosabb időt Mamaróka nélkül, de a gondozók, azaz a paradicsommadár, a víziló, és főleg a sárga-piros sétáló tulipán hamar a segítségére sietnek; a család elköltözik a kis kotorékból, ahol Babaróka az első éveit töltötte, mert kistestvére fog születni, így búcsút kell vennie a gyerekszobájától és szeretett kertjétől is; ott felejti kedvenc alvókáját, emberbabát a buszon, de egy interaktív színdarab színészei eljátsszák neki ezt a szomorú élményt, ezzel is csökkentve a csalódottságát; vagy pedig úgy érzi, legjobb barátja, Kiscica hűtlen lesz hozzá, amikor a Kölyökőrzőbe újonnan érkező tigriskölyökkel, Tigirigivel játszik, de aztán megtanulnak hármasban is játszani.
A rókacsalád mindennapjait megidéző mesék azonban, mint minden jó mese, nem csak gyerekeknek szólnak. Sőt, mint Kiss Judit Ágnes nevetve meséli, az első kötet megjelenésekor férje csodálkozva kérdezte, hogy ezek mitől mesék, hiszen a valóság éppen ugyanilyen, vagy legalábbis nagyon hasonló. Ugyanis nemcsak Babaróka, hanem a szülei is esendő emberek, vagyis rókák, akik egyszerre tartanak tükröt elénk és egyúttal megnyugtatnak, hogy más családokban sem olyan tökéletes minden, mint amilyennek esetleg látszik. Például a már végtelenül fáradt Mamaróka is tud ingerült lenni, ha Babaróka már a sokadik ürügyet találja, hogy miért nem tud még aludni: szeretne még egy mesét, egy altatódalt, éhes, szomjas, pisilnie kell, fázik. Mamaróka egy ponton mérgesen rárivall és kimegy a szobából, de ugyanabban a pillanatban visszatér, bocsánatot kér és megnyugtatja hüppögő kisrókáját, aki így egy szempillantás alatt elalszik. Sőt, Mamaróka és Apa is össze szoktak néha veszni, amit Babaróka nehezen visel, mert ilyenkor Apa mérgesen elvonul, Mamaróka pedig csendesen sír, de fontosabb, hogy ki is tudnak békülni, amit nagy megkönnyebbülésnek él meg. A szülőknek pedig nem mindenben azonosak a nevelési elveik. Nyaraláskor Apa lazán belemegy abba, hogy ebéd helyett fagyizzanak, amit Mamaróka rosszalló pillantással fogad, hát még utána délután az egészségtelen, de finom lángost.
De kifejezetten tanulságos az a rész is, amelyben Babaróka először megy látogatóba Kiscicához, és döbbenten tapasztalja, hogy más családokban mások a szokások. Például Cicáéknál terített asztal fogadja őket a vacsoránál, míg Babarókáék együtt szoktak megteríteni. Este is esznek levest, ami Rókáéknál szintén nem dívik, ráadásul a leves nem is ízlik Babarókának, aminek a maga módján, anyja haragos pillantásától övezve hangot is ad. Sőt, Cicáék még imádkoznak is, amire Babaróka hangosan megjegyzi, hogy „Mi nem szoktunk ilyet!”.
Fontos még kiemelnünk Apa alakját, aki a veszekedésben mutatott forrófejű arcán túl egy rendkívül empatikus, érzékeny, intelligens és jófej apuka, aki leleményesen megoldja a problémákat, és a jelenlétével segít, amikor kell. Például amikor Babaróka kétségbe van esve, mert Mamarókának kora reggel el kellett mennie otthonról, és így nem tudta neki elmondani a szokásos varázsigéjüket, Apa kitalálja, hogy küldjék utána a varázsigét egy pitypang bóbitájával. Vagy amikor Babaróka a költözés után új óvodába, a Kisdedóvóba megy, ahol magányos és nem találja a helyét, Apa lesz az, aki felajánlja, menjenek el kettesben kirándulni, ahol csak egymásra tudnak figyelni, így Babaróka nyelve is hamarosan megered, és kiönti a szívét az apukájának. De ugyanígy Apa az, aki egy kis házikót épít Babarókának az új kertjükben, és azt javasolja, rendezzenek házavatót, hogy ne kelljen egyedül játszania.
A legutóbbi kötetben (Babaróka kövecskéi, Pagony kiadó, 2022) a gyerekek (és) felnőttek egyik legaktuálisabb élménye, a járvány is megjelenik, maszkkal, karanténnal, hómofisszal tarkítva. A rókacsalád először nagy örömmel fogadja, hogy Apa egy darabig otthonról fog dolgozni, de aztán arra is kell stratégiát kidolgozniuk, hogy ne menjenek egymás idegeire. Ebben a részben társadalmi szolidaritást is tanulhatunk. A szomszéd kecskecsalád helyzete ugyanis még rosszabb, hiszen a szülők elveszítették a munkájukat, így Mamaróka úgy dönt, nekik is főz ebédet, Apa megpróbál a szomszéd apukának állást szerezni, Babaróka pedig a kerítésen keresztül játszik a kis kecskegidával, Bakkeccsel, hogy ne legyen egyedül.
Eddig 6 Babaróka kötet és egy lapozó képeskönyv jelent meg a Pagony kiadó gondozásában, valamint a Budapest Bábszínház is műsorára tűzte a mese színpadi adaptációját. Kiss Judit Ágnes tervei között szerepel a sorozat folytatása, de Babarókát már csak kisiskolás koráig kísérhetjük majd, a további kötetek megmaradnak az óvodás kornál. Mindenesetre mi, olvasók, már nagyon várjuk az újabb (nem) hétköznapi kalandokat.
A Pagony kiadónál eddig megjelent:
Babaróka ajándéka (2018)
Babaróka kertje (2019)
Babaróka esti meséi (2020)
Babaróka kistestvére (2020)
Apróka sír (2021)
Babaróka karácsonya (2021)
Babaróka kövecskéi (2022)
Forrás:
Egri Mónika – Foxbooks
https://www.pagony.hu/babarokaval-tagul-a-vilagunk
Gazdik Anna írása.
Akár ez is tetszhet
