10. Nemzetközi Táncháztalálkozó

Jubileumi, tizedik alkalommal rendezte meg a mára már hagyománnyá vált tavaszi eseményét a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület. A különleges alkalom ünnepi jellegét jól mutatta, hogy az idei évben 15 egyesület, zenekar képviseltette magát határon innen és túl. Igazi örömünnep volt ez, ahol a vendégek betekintést nyerhettek a magyarság és más nemzetek kulturális sokszínűségébe.

Egy különleges és felejthetetlen kulturális élményben lehetett része azoknak, akik ellátogattak az Ada-Christen Gasse 2/B szám alatt található Haus der Begegnung épületegyüttesébe. A helyszín bizonyára sokaknak ismerős lehet: a Délibáb nem először tartotta meg itt gálaműsorát. Kilyénfalvi Gábor, a Délibáb vezetője hosszú évek óta jó kapcsolatot ápol a művelődési központ vezetőségével.

Az este öt órakor kezdődő felvezető műsorban a kisgyermekeké és a családoké volt a főszerep: lehetőség volt a kézműves sarokban szalag és fejdísz, karkötő készítésére Piszker Ágnes, a Szivárvány Gyermek Néptánccsoport vezetőjének segítségével. A szebbnél szebb kézműves termékek elkészítése alatt táncolni is volt lehetőség: Kovács Gábor Norbert – néptáncos körökben csak „Cimbi” –, a Délibáb Néptánccsoport tanára és koreográfusa vezetésével fél hatkor gyermektáncház vette kezdetét. A muzsikát Mesics György és bandája biztosította, fergeteges hangulatot varázsoltak a gyermekek és családok számára.

A körülbelül hét órakor megszólaló hármas csengőszó jelzésére tudta mindenki: kezdődik a gálaelőadás. Kilyénfalvi Gábor köszöntötte a népes publikumot, valamint hálás köszönetét fejezte ki az est folyamán fellépő tizenöt egyesületnek, zenekarnak, akik elfogadták a meghívást, és jelenlétükkel emelték a műsor színvonalát. A Nemzetközi Táncháztalálkozó sokszínűségét mutatja, hogy bár a magyar népzenei világé és a tánchagyományoké volt a főszerep, más nemzetek határon túlról is érkeztek az ünnepi műsorra, bemutatni nemzetük tánckultúráját. Fellépett a “Bolgár Ritmusok” Egyesülethez tartozó Kitka Együttes, a bécsi Rozmarin Szlovák Gyermek- és Ifjúsági Néptánccsoport, a Folklórny súbor Vinica felnőttekből álló szlovák néptánccsoport, Stefan Stankovič szerbiai harmónika művész, a Délibáb Néptánccsoport, a Bozót Néptáncegyüttes, a Testvériség Néptáncegyüttes Sopronból, a Szélforgók Ifjúsági Népzenei Együttes Felsőőrből, a Ne-felejts! Néptáncegyüttes, a Regös Egyesület – Hagyományos Magyar Tánckultúra Münchenből, a Sopron Táncegyüttes, a Cseperedők Néptánccsoport, a Napraforgócskák, Aliou Dieme és barátja (Senegal), valamint Claudia Wratschko és zenekara, akik hagyományos zsidó dallamokkal kápráztatták el a közönséget.

A műsor hosszúsága és nagy terjedelme miatt, két szünetet is beiktattak a szervezők: senkinek nem kellett kényelmetlenül hosszan ülnie, bár a műsor magas színvonala és lebilincselő kulturális sokszínűsége miatt ez valószínűleg amúgy sem okozott volna gondot senkinek. Először a magyar egyesületek vendégprodukciója következett: a Cseperedők és a Napraforgócskák gyermekdalokkal és -táncokkal szórakoztatták a közönséget, majd a felnőtteké lett a főszerep. Fellépett a Linzből érkező Ne-Felejts Néptáncegyüttes, a Münchenből érkező Regös egyesület. A szünet előtti blokkokat mindig egy-egy zenekar, zenei előadás zárta: az első periódus végén Stefan Stankovič szerbiai származású fiatalember varázsolta el a nézőket virtuóz tangóharmónika játékával.

A szünetekben természetesen lehetőség volt a felfrissülésre: magyaros ételekkel és italokkal várták a résztvevőket a büfében. Az est további részében a magyar táncokon kívül egy igazi különlegességben is részese volt a nézőknek: Claudia Wratschko zsidó származású művésznő és zenekara a hagyományos zsidó zenei dallamvilágba vezette be a közönséget.

A gálaműsort  a házigazda Délibáb és a soproni Testvériség Néptáncegyüttes közös produkciója zárta: búzai táncokat mutattak be a közönségnek, egyúttal az előadásokat követő közös táncház és tánctanítás témáját is bevezették: búzai és moldvai táncház vette kezdetét. A közönség soraiból is többen lelkesen kapcsolódtak be az önfeledt táncba és mulatozásba, Mesics György és bandája fáradhatatlanul húzták a talpalávalót. Az est további része kinek-kinek ereje és kedve szerint tetsző hosszúságig tartott, a legtöbben olyan jól érezték magukat, hogy egészen hajnalig maradtak táncolni és vigadni.