A Napraforgók Táncegyüttes mára stabil pont lett a bécsi magyarok életében. Idén ünneplik 25-ik születésnapjukat, rengeteg programjuk és fellépésük lesz, és persze készülnek a jubileumi Bécsi Magyar Táncháztalálkozóra, ami teljesen véletlenül szintén idén lesz negyedszázados. Az együttes elnökségén belül is történtek változások. A Napraforgók táncpróbáján jártunk a bécsi Schwedenplatzon.
A rendes heti próbára érkezem szerda este az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének a székházába, a Bécsi Magyar Iskola termébe. Ahogy jövök föl a metróból a Schwedenplatzon, kiszűrődik a muzsika az utcára. Mint megtudom, bemelegítésként egy őrkői cigánytáncot frissítenek föl. Utána jön a lényegi munka, egy felcsíki tánc van terítéken. Németh Zsuzsanna és Józsa Zoltán Bambi, az együttes művészeti vezetői mutatják a lépéseket, előbb az alapokat, aztán az átkötéseket. A próba végére mindenkinek megy már, tempóban, zenére. Ez persze nem jelenti azt, hogy készen van, ez még nem a koreográfia, csak az alaplépések.
A próba alatt Tarcsai Helgával, az egyesület elnökével és Mizsei Richárddal, a frissen megválasztott elnökhelyettessel ülünk le beszélgetni az elmúlt 25 évről, a születésnapról és a jövőbeni tervekről.
“Sűrű volt a decemberünk – kezdi Helga –, tartottunk egy táncházat, volt egy nagy fellépésünk a Cseh Kultúrintézetben, az évet pedig a szokásos egyesületi közgyűléssel zártuk, értékeltük az elmúlt időszakot, és felvázoltuk az idei év terveit és céljait. Tisztújításunk is volt, mert lemondott az elnökhelyettes, és egyhangúlag Ricsit választottuk a helyére, aminek nagyon örülök, mert eddig is rengeteget segített a munkában, ő egy biztos támasz az egyesület életében.”
Mizsei Richárd 16 éve a Napraforgók tagja, de nem csak táncosként vesz részt a munkában, hanem aktív szervező is, ő tervezte az együttes logóját, a táncházak alkalmával pedig az ő felelőssége a büfé megszervezése, a vendéglátás lebonyolítása. Kéthavonta tartanak táncházat a Collegium Hungaricumban. Ez egy nyitott rendezvény, bárki beeshet az utcáról is, nem kell hozzá semmilyen tánctudás. Minden alkalomra meghívnak egy tánccsoportot és egy zenekart. Az ő műsoraikkal indul az este, aztán pedig jöhet a tánctanulás, profi tánctanárok vezetésével. Ilyenkor a könnyen elsajátítható táncok vannak terítéken, hogy bárki be tudjon kapcsolódni. Ezeken az alkalmakon nem ritka a 100 résztvevő sem, és nem csak magyarokkal telik meg a terem, szívesen jönnek osztrákok is, de előfordult, hogy olaszok keveredtek oda, és boldogan tanulták a magyar néptáncokat.
Az évente megrendezett Bécsi Magyar Táncháztalálkozó egy összetettebb, sokkal több szervezést és felkészülést igénylő rendezvény. Ráadásul az idei lesz a 25. alkalom, egybecsúszik tehát a Napraforgók születésnapjával.
“A Táncháztalálkozóra minden évben egy vagy két új táncot tanulunk meg – magyarázza Ricsi –, nem is nagyon van olyan tájegység, ahonnan ne lenne koreográfiánk. Táncoluk felcsíkit, magyarbődit, felvidékit, vajdaszentiványit, kalotaszegit, mezőségit… Amikor idejöttem, csak annyit tudtam, hogy létezik magyar néptánc. Fogalmam sem volt, hogy ez lehet felvidéki vagy gyimesi: bár mindkettő magyar néptánc, de a két tájegység között van 1200 km távolság, és a táncoknak semmi közük egymáshoz. Az új anyagok megtanulásához mindig autentikus tanárokat hívunk. Most a felcsíkit Kádár Ignác tanítja, aki a nagypapájától tanulta ezeket a táncokat, aztán profi táncos lett, szinte mindenki tőle tanulja ezt a táncot. A kezdőknek ez teljesen új anyag, mi már foglalkoztunk vele, igaz, 15 évvel ezelőtt. A jubileum miatt idén több régi anyagot is előveszünk. Van, amiből nagyobb koreográfia lesz, nagyobb létszámmal, de lesznek kamaraszámok is olyan táncosokkal, akik jobban otthon vannak egy-egy típusú táncban. Sokan leszünk, meghívjuk azokat a tanárokat, akiktől az elmúlt 25 évben tanultunk, és reméljük, minél többen eljönnek azok közül is, akik valaha a Napraforgó tagjai voltak.”
Jelenleg nagyjából 20 olyan tagja van a tánccsoportnak, akik aktívan föl is lépnek. A fluktuáció amiatt nagy, hogy többen is csatlakoznak hozzájuk, akik csak ideiglenesen, például egyetem vagy munka miatt vannak Bécsben, de két-három év után hazamennek, vagy akinek úgy alakul az életük, hogy nem tudják már vállalni a heti próbákat. De szerencsére mindig van utánpótlás. Hétfőnként Sipos Tibor tart felzárkóztató órákat, nála akár nulla tánctudással is el lehet kezdeni az alapokat, és aki nem szeretne fellépésekre járni, csak időnként megtanulni egy-egy táncot, az maradhat ebben a csoportban. Igaz, a Napraforgókban sem kötelező színpadra állni, de nem is nagyon fordul elő olyan, hogy valakinek ne lenne kedve, minenki kap feladatot, az aktuális tudásához mérten. Olyan még sosem fordult elő, hogy valakit arra kértek volna, inkább ne táncoljon…
Aki már életében legalább egyszer megszervezett bármit is, vagy vezetett bármilyen csoportot egy hétnél hosszabb ideig, abban joggal merül föl a kérdés, hogy anyagilag mindez hogyan finanszírozható. Erre Helga, az egyesület elnöke válaszol.
“A pénz megteremtése a legfontosabb, anélkül nem tudnánk működni. Az Ausztriai Magyarok Központi Szövetsége és a CH bérleti díj nélkül adja nekünk a helyet a próbákra és a táncházakra, amiért nem lehetünk elég hálásak, de így is ki kell fizetnünk a tánctanárokat, a táncházakon fellépő zenekarokat, és persze az autentikus viseleteket. A minőséghez pénz kell. Szerencsére elég jó pályázati lehetőségek vannak. A csoportban, az egyesületben senki nem kap pénzt, de akiket meghívunk, azoktól nem várhatjuk el, hogy ők fizessék az útiköltséget, a szállást.”
Ricsi hozzáteszi, hogy ma már lehetetlen lenne úgy működni, mint a kezdetekkor. “Amikor Németh Zsuzsi elkezdte ezt az egészet, mindent egyedül csinált. Azóta sok minden változott. Ha csak összejárnánk hetente, hogy táncolgassunk, annak nem lenne produktuma, nem tudnánk fejlődni. A Táncháztalálkozón például mára már 4-500 vendégünk van, erre hatalmas termet kell bérelnünk. De érdemes belefektetni pénzt is, energiát is, mert megtérül.”
A jövőre nézve egyetértenek abban, hogy ha ezt a színvonalat és közösséget továbbra is tudják tartani, akkor nyert ügyük van. A Bécsben élő magyar fiatalokat szeretnék jobban bevonni, és nagyon úgy tűnik, a hamarosan össszeáll egy saját zenekar is, ami nagy előrelépés lenne.
A legközelebbi táncházat április 5-én tartják a CH-ban. Fellép a Forgatós Kamara Táncegyüttes, zenél a Magos Zenekar, a somogyi, szilágysági és marosmagyarói táncokat Pintér András és Velner Klára tanítja.
Cikk: Rick Zsófi
Fotók: Alberto Alvarado, Kovács Attila, Rick Zsófi
Akár ez is tetszhet
