„Nézzünk ki a WAMP-ra” – hangzott a bennfentes tipp a 2000-es évek Budapestjén azok körében, akik már akkor kerülték a plázákat és az általuk közvetített fast fashiont. A WAMP, azaz Vasárnapi Művészpiac eredetileg egy kicsi designvásárnak indult a belvárosi Erzsébet téren, de mára már túlnőtt az eredeti keretein, és nemcsak a magyar vidéki városokba vagy a Művészetek Völgyébe látogatott el, hanem 2014 óta Bécsben is jelen van. A Rólunk két olyan magyar tervezővel beszélgetett, akik a kezdetektől fogva rendszeresen részt vesznek a WAMP-on Budapesten és Bécsben is.
A camouflage, azaz álcázás, eredetileg a környezetébe tökéletesen beleolvadó öltözékre utalt. Ezzel ellentétben a Camou ruhák viselőinek éppen attól nem kell tartaniuk, hogy beleolvadnának a tömegbe. A márka, mely Fehér Beatrix divattervező elgondolásai alapján született, lényegében a divat, a művészet és a fotográfia interakciója. „Inspirációim városi környezetből vagy természetből származnak és szitanyomásos vagy digitális technikával kerülnek fel ruhákra és kiegészítőkre. Alapkoncepcióként fogalmazódott meg a formák, színek és saját készítésű képek egységes harmóniájának létrehozása.” – meséli Beatrix, aki a 2000-es évek közepén, még egy budai faházban kezdett főként ruhákat és szoknyákat tervezni, amelyekre még a varrás előtt nyomtatta rá a saját fotóiból vett motívumokat, szimbolikus helyszíneket, például a budapesti Szabadság-hidat, vagy a Duna-parton haladó villamost.
Elmondása szerint a vásárlók nehezen jutottak volna el hozzá a már említett faházba, de szerencséjére a kezdetektől fogva részt vehetett a budapesti, majd a bécsi WAMP-on is. A művészpiac szervezői 2006-ban a Szépművészeti Múzeumban egy bemutatón fedezték fel az Iparművészeti Egyetemen diplomázott Beatrix ruháit, és természetesen azonnal meghívták a vásárra is. A Camou márkanév is ebből az időszakból származik.
Fehér Beatrix grazi ihletésű munkái
Beatrix időközben Grazba költözött, így a szoknyákon és ruhákon megjelenő motívumok kibővültek a grazi Sporgasse árkádos házával, a Kunsthaus látképével, a botanikus kerttel, az eggenbergi kastély páváinak farktollaival, vagy a grazi főpályaudvarral. Egy zalaegerszegi műhelyben készíti a ruháit, ahonnan egyszerre elérhetők számára a budapesti, a bécsi és grazi dizájnvásárok, például a Feschmarkt vagy a Kunst- und Designmarkt is. A vásárokon több fotó- és festőművészt is megismert, akikkel szívesen együttműködne: például szívesen nyomtatná az ő képeiket is a ruháira.
Hasonlóképpen a WAMP világából ismeri Illéssy Lenkét, az ille-olla nevű márka megálmodóját, akivel már közös fotósorozatot terveznek, annyira jól kiegészítik egymást a Camou-ruhák és az ille-olla kabátok.
Szélálló, vízálló, vízlepergető, tartós, szép színe van, kényelmes, és még jól is néz ki – mindezen elvárásoknak egyszerre próbál megfelelni saját tervezésű kabátjaival Illéssy Lenke, az ille-olla nevű márka alapítója. Az Iparművészeti Egyetem másodéves tanulójaként csalódottan tapasztalta az egyetemi divatbemutatón, hogy a modellekre ráaggatott szakadt ruhakölteményeket képtelenség lenne a mindennapokban hordani, ő viszont kifejezetten praktikus és kényelmes viseletet szeretett volna tervezni. Finnországi ösztöndíjasként kezdett először soft shell anyagból sportruházatot, majd kismama-kabátokat tervezni, ebből diplomázott, és később kabátjaival több díjat is nyert. A márka neve is egyrészt saját nevéből, másrészt a finn létigéből („olla”) származik, ami egyértelműen utal a skandinávok egyszerű és praktikus hozzáállására a ruházkodással kapcsolatban.
„Bár a kabát alapvető funkciója az, hogy megvédje a viselőjét a hidegtől, és amint bemegyünk valahova, hamar megszabadulunk tőle, mégiscsak az év nagy részében ez az első ruhadarab, amit mások meglátnak rajtunk, így egyáltalán nem mindegy, hogyan érezzük magunkat benne” – magyarázza Lenke. Nem titkolt célja, hogy kabátjai segítségével az emberek magabiztosabbá váljanak, megtanulják kihangsúlyozni előnyös tulajdonságaikat és elfogadják önmagukat. A kabátokat ezért hétféle méretben, klasszikus és különlegesebb fazonokban, és megszámlálhatatlanul sokféle színben lehet kapni, így mindenki megtalálja a számára előnyös darabokat. Meglátása szerint ez a koronajárvány lezárásai után ránk is fér: úgy véli, sokan otthoni öltözékben mennek el hazulról, és könnyen elmosódnak a határok a szabadidős és a munkahelyi viseletek között. A kabátokat babahordozó-panelekkel lehet bővíteni, és létezik biciklibarát változatuk is, amelyek különösen nagy népszerűségnek örvendenek az osztrák vásárlók körében is.
A koronajárvány és az ukrajnai háború nyomán kialakult gazdasági válságot Lenke is érzi az eladási mutatóin, de egyelőre bizakodó. Az ille-ollát 2009-ben, szintén egy válságos időszakban indította el, és, tapasztalatai szerint mindig meg lehet találni azokat a vevőket, akik egy-egy minőségibb darabot megengedhetnek maguknak. A minőségből éppen ezért nem hajlandó engedni: fair trade anyagokkal dolgozik, a kabátokat Budapesten varratja, a neki bedolgozó varrónőket pedig anyagilag is megbecsüli. Most, hogy legkisebb gyermeke is elkezdte a bölcsődét, több időt tud szánni a ma már elengedhetetlen online marketingre és a külföldi, például az osztrák és a német piac meghódítására is. A szivárvány minden színében pompázó kabátok 2014 óta elengedhetetlen szereplői a bécsi Múzeumnegyed előtt megrendezett WAMP-nak, de már a Bécsben és más németajkú nagyvárosokban megrendezett Blickfang nevű designvásáron is lehet velük találkozni.
A Camou-ruhákat és az ille-olla kabátokat személyesen legközelebb december 9-én, a WAMP első karácsonyi kiadásán a bécsi Múzeumnegyednél az Arena 21-ben lehet megvásárolni, ahol a rekordszámú tervező miatt új szárnyat kell nyitni, hogy mindenki kényelmesen elférjen. Ezen kívül a ruhákat és a kabátokat természetesen online is meg lehet rendelni:
Fotók: Illéssy Lenke, Fehér Beatrix
Kiemelt kép: Illéssy Lenke a bécsi WAMP-on 2003 nyarán, ille-olla kabátokkal és Camou-ruhákkal
Akár ez is tetszhet
