Ez a rovat olyan Ausztriában élő, ismert és elismert embereket szólaltat meg, akiknek közük van a magyarsághoz, hiszen anyanyelvük, netán második nyelvük, a gyerekkorukat juttatja eszükbe, a jelenüket és a jövőjüket jelenti, akik olykor magyarul álmodnak, ébrednek. Ezúttal Seper Mariann válaszolt kérdéseinkre.
Fontos-e, hogy nemzeti hovatartozását vállalja, őrizze magyarságát?
Nehéz a válasz, nem egyértelmű a kérdés. A magyarságomat vállalom, de a nemzetiség szót nem szeretem, ezt a szót a történelem során túlstrapálták, negatív színezetet, rossz hangulatot kapott. Sok kormány, államvezetés kihasználta a nép hazaszeretetét, lojalitását, számomra rosszul cseng a nemzeti szó. Szeretem Magyarországot, szeretem Ausztriát, de más népek kultúráját is szeretem, ha megismerem. A magyar kultúrához közelebb érzem magam, főképp, mert burgenlandi vagyok. A burgenlandiak multikulturálisak: több népcsoport él itt békében, egymás mellett, együtt.
Fontos-e, hogy őrizze magyarságát?
Mintegy húsz éve vagyok kapcsolatban a Burgenlandi Magyar Kultúregyesülettel, csaknem harminc éve vagyok néptáncos. Azért választottam ezt a szakmát, mert életem meghatározó része a magyarságom. Először történelem – és némettanár szerettem volna lenni, imádtam, imádom az irodalmat – szerintem minden ország, nép irodalma gyönyörű – , de úgy döntöttem, hogy magyartanár leszek. Ennyi év után jó döntésnek érzem.
Megéli-e az összetartozást Ausztriában?
Igen, megélem. Minden nap tapasztalom. Itt, Dél-Burgenlandban, több, különböző, önállóan működő, magyar egyesület létezik, mindegyik egy szín, egy karakter: az egyik énekel, a másik táncol, van, amelyik színjátszókból áll. Sokszínű, változatos munkát végeznek ezek a magyar csoportok, de közösen is tudnak együtt gondolkodni, egymás mellett, egymást kiegészítve létezni. Ehhez kapcsolódnak a horvát és a roma népcsoport tagjai is. Együtt. Közösen. Ezek vagyunk mi. Ez szép.
A magyar identitás (kultúra, nyelv, történelem, vallás, hagyomány, iskoláztatás, stb.) mennyire határozza meg mindennapjait munkájában, családjában, barátaival?
Mivel történelem -, magyar -, és néptánc szakos vagyok, mindhárom terület a munkám, de nemcsak szakmám, hanem hivatásom is mindhárom. Nem lehet különválasztani.
Anyanyelvünk a legfontosabb identitásképző tényező, hol és mikor használja a magyar nyelvet?
A munkahelyemen az irodalmi magyar nyelvet használom, azt tanultam az egyetemen, azt sajátítottam el édesanyámtól, otthon a barátaimmal viszont az alsóőri, magyar tájszólást beszélem, ezt a tudást édesapámtól örököltem.
Mikor érzi magát magyarnak?
Amikor például Kelet-Ázsiában, Japánban, Okinawa szigetén kürtőskalácsot eszem, akkor magyarnak érzem magam!
Nehéz kérdés: kétféle kultúrában nőttem fel, nem érzem teljesen magyarnak magamat, de osztráknak sem.
Burgenlandi vagyok.
Seper Mariann a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnáziumban tanít idestova tíz éve, három éve képez magyartanárokat a Burgenlandi Pedagógiai Főiskolán Kismartonban. Közel tizenöt éve adja át a fiatalabb generációknak tudását a magyar néptánc területén. Szereti ezt tenni. Ezenkívül szívesen olvas, főz, néz meg egy-egy jó filmet, jár moziba. Több évig a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnökhelyettese volt, ma tanácsadóként ténykedik.