50 éves a táncházmozgalom
Május 6. a Táncház napja. Ennek tiszteletére múlt hét pénteken, a táncházmozgalom 50 éves évfordulója alkalmából a Collegium Hungaricum adott otthont a Napraforgók tánccsoport egy fontos eseményének. A szemerkélő eső és a borús, szürke időjárás ellenére a programok színesnek ígérkeztek. A tánc, illetve a táncházak kedvelői is egyaránt megtalálhatták a számukra érdekes előadást!
A főbb programok előtt a már-már szokásosnak mondható táncházat tartották meg a gyermekek számára. A gyermekeken egyből látszott, hogy nagyon jól érzik magukat, le tudják vezetni a „felesleges” energiáikat, amellett, hogy a magyar népi kultúrával is megismerkednek. Külön koreográfus pár foglalkozott velük abban a körülbelül 2 órában, amíg a program tartott. Szép számmal vettek részt a gyerekek ezen a táncházon, ez részben a szülők érdeme is. Ilyen módon lehetőségük nyílik az osztrák fővárosban élő gyerekeiket közelebb hozni a magyar hagyományokhoz, és a táncházak segítségével egy nagyon jó kötelék is kialakulhat a gyermekek és a kultúra között, nem utolsósorban pedig új ismeretségeket, barátokat is szerezhetnek.
A gyermekeknek szóló táncház után egy kis szünet következett, ami alatt mindenki kifújhatta magát, illetve magához vehetett egy kis frissítőt a csoport által szervezett büfében, ahol többek között a magyar hagyományoknak megfelelően akár zsíroskenyeret is vásárolhattak, amihez pedig szokás szerint lilahagyma is járt.
A szünet után az est főszereplőinek, a lassan 25 éves Napraforgók tánccsoport főpróbájába nyerhettek betekintést az érdeklődők. A csoport egyik oszlopos tagjával, Koleszár Bélával váltottam pár szót az esemény előtt ennek kapcsán, aki elmondta, hogy ő maga is nagyon régóta táncol, illetve kiemelte, hogy sajnos túl kevés a fiú az egyesületben. Meg is ragadta az alkalmat, hogy szóljon a vállalkozó kedvűekhez. Aki esetleg kedvet kapott a néptánchoz, bátran keresse fel a Napraforgókat, szívesen várnak minden lelkes érdeklődőt. Béla szerint is nagyon népszerűek a táncházak, amelyek a Collegium Hungaricumban kerülnek megrendezésre. Ahogy Bélától megtudtam, általában minden hónap első péntekjén gyűlnek össze közösen táncolni, de előfordul, hogy ez csúszik egy rossz időpont miatt, illetve a járványhelyzet következtében is többször el kellett halasztani egy-egy ilyen programot, esetleg csak korlátozott létszámmal rendezhették meg. Nyáron, tehát júniusban, júliusban és augusztusban egyáltalán nincs ilyen rendezvény, ebből az okból kifolyólag szervezett erre a napra a Napraforgók táncegyüttes egy fellépést, ugyanis a mostani volt a nyár előtti utolsó táncház, legközelebb majd csak szeptemberben várható hasonló program. A magyar táncházmozgalom 50 éves jubileuma apropóján természetesen ők is csatlakoztak az évforduló megünnepléséhez, aminek része a május 6-án megrendezett közös táncest. Béla hozzátette, hogy a járvány előtt nagyon népszerűek voltak a hasonló, tánccal kapcsolatos programok. Előfordult, hogy több mint 100-an részt vettek egy-egy ilyen eseményen a Collegium Hungaricum termében. Béla reméli, hogy ősztől újra lesz lehetőségük táncházakat szervezni és visszatérhet minden a régi kerékvágásba.
A Napraforgók főpróbája és az azt követő újabb rövid szünet után körülbelül 19:30-kor kezdetét vehette az est fő programja. Az estét a Collegium Hungaricum igazgatója, Mag. Bárány Anzelm nyitotta meg. Beszédét egy kis történelmi kitekintéssel kezdte. 1972. május 6-án Budapesten, a mai Andrássy úton került sor az első magyar táncházra. Úgy fogalmazott, akkoriban még nem érezték át, hogy történelmet írnak, most, 50 évvel később viszont mi már történelmi pillanatként tekintünk erre a napra. Ekkor nyert új lendületet az akkori ifjú nemzedékben a népi kultúra újraélesztésének gondolata, a nemzeti összetartozás helyreállítása. Az örök értékeket képviselő táncházmozgalom mára egy igazi sikertörténet, amire magyarként joggal lehetünk büszkék, és aminek mára több százezer követője van. Ahogy Bárány úr elmondta, a falvakban ebben az időben a gulyáskommunizmus uralkodott, a vidék gyarapodott, de közben elvesztette az öntudatát, önbecsülését és legfőképpen kultúráját. Ezután egy váratlan fordulat, egy kisebb csoda történt, ugyanis a városi fiatalok, fiatal értelmiségiek felfedezték maguknak a népi kultúra szépségeit, értékeit és táncolni kezdtek. Az igazgató úr kiemelte, hogy a táncház nem csupán hétvégi hangulatjavítás, görcsoldás vagy jó társaság – a tánc a lábak és a lélek költészete, a táncház pedig világnézet, életelixír. Végezetül a Napraforgók tánccsoporthoz szólt pár szót, miszerint a táncház nem szalmaláng, nem múló jelenség és főleg nem idejétmúlt primitív zene, hanem olyan fenomén, amely kiállta az idő próbáját, megméretett, és fajsúlyosnak találtatott. A zenei anyanyelvünk és a magyar mozgáskultúra szorosan összefonódik, ezek megtanulását nem lehet elég korán kezdeni, ezért külön örömként tekint arra, hogy ezen a rendezvényen a gyermekeknek is van tánctanítás, zárta beszédét Mag. Bárány Anzelm.
A megnyitó után a Napraforgók táncegyüttes elnöke, Tarcsai Helga szólt pár szót, ahol kifejtette, milyen nagy öröm, hogy végre meg lehetett rendezni egy ilyen jellegű eseményt, főleg, hogy ez a táncházmozgalom 50. évfordulójának alkalmából sikerült. Külön öröm, hogy az áprilisi elhalasztás után most már kötelező maszk és távolságtartás nélkül kerülhetett sor erre a táncházra. Ezekkel a szavakkal fel is konferálta az este első szereplőit, a Napraforgócskák táncegyüttest, amely kisgyermekekből áll, és akik nagy fegyelmezettséggel és odaadással szatmári táncokat adtak elő. A gyerekek nagyon ügyesen táncoltak, a szülőket büszkeség töltötte el, a nézők pedig jól szórakoztak.
A zenét a Hédervári banda szolgáltatta az egész este alatt, akik a gyermekek tánca után egy kisebb koncertet adtak, amíg a Napraforgók felnőtt csapat felkészült az előadásra. A zenekar 3 tagja közül ketten hegedűn játszottak, míg egyikőjük nagybőgőn. A zenészek jó hangulatot teremtettek a teremben, a közönség pedig örömmel fogadta a zenélést.
A koncert után következhetett a Napraforgók tánca, ahol a csoport 14 tagja palotai táncokat adott elő. Ahogy korábban a rangidős férfi csoporttag, Béla elmondta, a csoportban csupán 5 férfi volt, de ez semmit sem vont le az élvezeti faktorból. Ezzel a műsorral az este egyik fő programja véget is ért. Ezután következett ismét egy rövid szünet, majd az este lezárásaként elkezdődhetett a hamisítatlan táncház egy profi vezetésével, amelyen minden vállalkozó kedvű részt vehetett és éjszakába nyúlóan átélhette a közös néptánc szépségét. Általános iskolában én is néptáncoltam 6 évig, így könnyen meg tudtam érteni, miért tulajdonítanak nagy jelentőséget a csoport tagjai és elnöke a magyar hagyományok megőrzésének. Összességében egy igazán jó hangulatú, kellemes programon vehettem részt, kiváló társaságban, ahol (mint a képek is tanúsítják) mindenki jól szórakozott és jól érezte magát! Személy szerint örömteli volt látni, hogy a tánc szeretete és a hagyományok ilyen módon összehozzák a magyar gyermekeket és felnőtteket!
Tringli Dániel írása.