A magyar népcsoport fontos részét képezik a különböző vallási közösségek. Ebben a sorozatban e gyülekezetek méltóságai felváltva osztják meg velünk gondolataikat. A harmadik hozzájárulást Wagner Szilárd, a bécsi magyar evangélikus gyülekezet lelkésze írta.
„Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?” Zsoltárok 85,7.
Mindannyian várjuk a hétvégét, a megállás, a pihenés, a családdal töltött idő lehetőségét. Ez az idő azonban arra is jó – különösen az „Úr napja”, a vasárnap –, hogy egy kicsit többet gondolkodjunk a saját helyzetünkről, kisebb és nagyobb közösségeinkről, társadalmunkról… Egyébként csak záporoznak ránk az információk, mások véleményei, meggyőződései, örömei, keserűségei, amelyek hajlamosak betölteni a gondolkodásunkat, megzavarni tisztánlátásunkat.
Ma arra hívok mindenkit – bármikor is olvassa ezt az írást –, hogy álljon meg néhány percre, és gondolkozzon el velem együtt ennek az idézett zsoltárversnek az üzenetén. „Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?” Azt hiszem ugyanis, hogy ez a rövid mondat most mindannyiunk őszinte, szívből jövő fohásza lehetne, amelyet valamilyen formában sokszor kimondtunk már talán. Akár akkor, amikor családunkban vagy szűkebb környezetünkben a közelmúltban konkrét veszteségeket szenvedtünk el, akár akkor, amikor mi magunk vesztettük el a türelmünket, vagy akár csak a tájékozódási képességünket a számtalan szabály között. Nem szégyen bevallani, hogy mostanában talán gyakrabban érjük el a türelmünk, a fizikai vagy mentális teljesítőképességünk határait.
Azért jó ezt a zsoltárverset olvasni, mert a miénkhez hasonló szituációban keletkezett, és pontosan azt a várakozást juttatja kifejezésre, ami a miénk is. Azt szeretnénk ugyanis, hogy változzon a helyzet, hogy kedvezőbbek legyenek életünk feltételei. A keresztény életszemlélet – vagy ahogyan ma gyakran mondani szokták: életfilozófia – páratlan lehetősége az, hogy az igazi megoldást nem elsősorban a külső körülmények változásában keresi. Istenképünk személyessége azt is jelenti, hogy az út, amelyen majd szívesebben fogunk járni, mint a jelenlegin, éppen az Istennel való kapcsolatunk elmélyítése során tárul fel. Amikor a zsoltáríró felteszi a kérdését, akkor éppen azt teszi, amire ma minden kedves Olvasót bíztatok: Nem a külső körülményekre figyel, hanem arról a hitéről tesz bizonyságot, hogy ezek a körülmények is Isten kezében vannak, aki meg tudja mutatni azt az utat, amelyen járnia kell. Nem csak neki, hanem az egész közösségnek, amely Isten népének tartja magát. Talán éppen mi tudjuk felhívni a figyelmet arra, hogy ha készek vagyunk a nagyobb közösségünk, társadalmunk iránti felelősségünket is gyakorolni, akkor személyes elégedettségünk, boldogságunk is növekszik majd. A zsoltárversből sugárzó bizalom erősítsen meg bennünket is bizalmunkban, életigenlésünkben, személyes felelősségvállalásunkban!
Wagner Szilárd evangélikus lelkész (Bécs)
Wagner Szilárd Sopronban született, evangélikus teológiát tanult Budapesten, Heidelbergben és Tübingenben, tanulmányait Tübingenben a dr. theol. tudományos fokozat megszerzésével zárta le. Egyházzenével – a budapesti Bartók Béla Konzervatórium orgona szakának elvégzése után – a Heidelbergi Egyházzenei Főiskola hallgatójaként foglalkozott, ahol felsőfokú evangélikus egyházzenészi diplomát szerzett, és orgonaszakértői tanulmányokat is folytatott. Wagner Szilárd 2018. óta szolgál lelkészként a bécsi 16. kerületi evangélikus gyülekezetben.
További információk: Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet
