A magyarlakta területeken számtalan hagyománya létezik a hímes tojások készítésének. Festik, karcolják vagy éppen berzsenyeléssel díszítik. A burgenlandi magyaroknál írják a tojásokat, írókával és méhviasszal. A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület (BMKE) ebben az évben először felnőtteknek is rendezett egy workshopot, ahol a hagyomány és a modern technikák keveredtek. A végeredmény önmagáért beszél, a befektetett energia mindenképpen megtérül, persze ha az íróka, a méhviasz és a fogkefe mellett van még otthon sósav is.
A tojásíráshoz egy speciális eszközre van szükség, ez az íróka, amelyet az olvasztott méhviaszba mártanak és segítségével írják, rajzolják a mintákat a tojásokra. Miután a viasz megszilárdul, a tojásokat a színes festékekbe rakják. Néhány perc elteltével kiveszik a festékből a tojásokat és egy megmelegített törlőkendő segítségével letörlik a viaszt, így a fehér minta előtűnik a színes tojáson. Őriszigetben a mai napig vannak asszonyok, akik a nagyböjti időszakban szívesen találkoznak és közösen írják a húsvéti tojásokat. A burgenlandi magyarok hagyományának különlegessége, hogy egy-egy családnak is megvannnak a saját, tojásokra rajzolt mintái. A legtöbbször azonban a geometriai alakzatok, a „gatyás” minta és a természetben is megtalálható motívumok ismétlődnek.
A BMKE Virgonc Néptánccsoportja Seper Mariann vezetésével évek óta nagyszombaton délután szervezi a tojásírást a gyerekek számára. A cél, hogy a legkisebbek is megismerjék, és elsajátítsák a hagyományt. A gyermekekkel természetesen több alkalommal jöttek a szülők is és sokszor ők is ott ragadtak az asztaloknál és próbálgatták ügyességüket. Egyre többször vetődött fel a kérés, hogy külön workshop is lehetne felnőtteknek. Idén először a BMKE megszervezte a felnőtt workshopot is. A résztvevők között voltak teljesen kezdők és olyan is, akinek egy-két évtized tapasztalat már van az ujjaiban. A meghívott előadó az Alsőörött élő Szabó Tamás volt, aki szintén jó néhány éve gyakorolja a tojásírás művészetét. Tamás gyerekkorában a nagymamájától tanulta el a fortélyokat és jóval később, már felnőtt korában egyfajta kikapcsolódásként kezdett újra foglalkozni a tojásírással.
“Emlékeztem rá, hogy gyerekkoromban milyen megnyugtató volt, én ezt szerettem csinálni, a nagymamám tanítónéni, akitől mindenféle más művészeti dolgot is tanultam.”, mondta Tamás.
A maratás csodája
Tamás egy különleges és nem is teljesen veszélytelen technikát mutatott be a résztvevőknek, ez pedig a sósavval való maratás. Kezdőknek mindenképpen javasolt a gumikesztyű mellett a védőszemüveg alkalmazása is a sósav használata közben. A maratás technikáját akkor alkalmazhatjuk, ha több, de legalább háromszínű tojást szeretnénk készíteni. A tojáshéj eredeti színére is figyelni kell, mivel a sósavval könnyen eltüntethetjük a már megrajzolt mintáinkat.
“Nagyon fontos, hogy csak barna héjú tojással működik, tehát hófehér tojással ez nem működik. Hiszen a minta amit megírunk, annak a színe az a tojáshéjnak az eredeti barna színe és a sósavval való maratás után ez fog látszani a sósavval lemart fehér felszínen is a többi szín mellett.”, hívta fel a figyelmet Tamás a részletekre.
Mielőtt elmerülnénk a tojásírás és maratás kombinációjának művészetében, a legfontosabb amivel rendelkeznünk kell, az az idő. Kezdőként akár napokra is számítani lehet, amíg egy tojás elkészül. Ebben már benne van az írókázás ideje is. A méhviasz okozhat egy-két kellemetlen meglepetést. “Hibázni nem szabad!”, mondta Tamás, mivel egy apró viaszcsepp is ronthatja az összképet, ugyanis a gyors száradás után már nem lehet eltávolítani a pici foltot sem, a minta része marad. Jó munkához idő kell – tartja a magyar közmondás, ami hatványozottan igaz a hímes tojásokra is. A festés ideje és a száradási idő sem elhanyagolható tényező. Minél szebb tojásokat szeretnénk, annál inkább érdemes a hosszabb festési és száradási időket választani. Többszínű tojások festésénél egy szabály van, mindig a világosabb színekkel kezdjünk és haladjunk a sötétebb festékek felé.
A kétszínű tojások festésénél még könnyű dolgunk van: mivel a minta megrajzolása után belekerül a tojás a festékbe, miután megszárad kiválasztjuk azokat a részeket, amit szeretnénk meghagyni az adott festék színével. Majd ezt befedjük viasszal, ezután lehet beletenni a következő festékbe. Száradás után pedig jöhet a puha meleg törlőkendő, amivel eltüntetjük a viaszt. Három színnél már alkalmazni kell a sósavat is.
“Vegyük a legelterjettebb három színű technológiát: Fogunk egy barna tojást, megírjuk rá a mintát, csak a minát, semmi mást. Beletesszük a piros festékbe, hagyjuk megszáradni, amikor megszáradt, akkor kiválasztjuk a mintában azokat a felületeket, amiket szeretnénk, hogy pirosak maradjanak, ezt befedjük viasszal teljesen. Utána betesszük a sötétkék vagy fekete festékbe, megint megszárad, majd kiválasztjuk azokat a felületeket, amelyeket szeretnénk, hogy sötétkékek vagy feketék maradjanak, azt befedjük viasszal.”, magyarázta Tamás a folyamatot.
“Amikor ez kész, akkor már nem kell többet festeni, hanem a viasszal nem befedett tojáshéj, ami jelenleg sötétkék színű, azt, pontosbban az egész tojást belerakjuk a sósavba, szivaccsal vagy fogkefével eltávolítjuk róla, amit felmart a sósav. Nagyon fontos, hogy használjunk megfelelő védőfelszerelést. Amikor ez készen van, akkor megjelenik a tojás felületén a viaszos felületek mellett a hófehér felület is. Amikor megszáradt, akkor le lehet róla olvasztani a viaszt és a hófehér mellett elő fognak tűnni a sötétkék és a piros színek is.”
Az örök kérdés: fújjuk vagy ne fújjuk?
A sokat tapasztalt tojásírók is többször feltettték a kérdést, hogy a festés vagy bármilyen más technika alkalmazása előtt ki kell-e fújni a tojásokat, ami természetesen plusz időt és energiát jelent.
“Nincs rá szabály. Én azért szeretek kifújt tojással dolgozni, mert az biztos, hogy örök. Hogyha nem törik össze, akkor örökre ugyanolyan marad, mint amilyennek elkészítettük. A főtt tojást is évekig el lehet tartani, de annál nem lehet tudni. Ha van rajta egy pici sérülés, akkor megromolhat.”, zárta rövidre Tamás a dilemmát. “Nem könnyebb vagy nehezebb a főtt tojással vagy a kifújt tojással dolgozni.”, tette hozzá.
A tojásírás és a maratás, valamint ezek kombinációja nem feltétlenül a legegyszerűbb technika, de a szemet gyönyörködtető hímes tojások megérik az időt és a fáradságot. Ha ebben az évben már nem fér bele a húsvéti készülődésünkbe, jövőre mindenképpen érdemes megfontolni mivel szeretnénk díszíteni az ünnepi asztalt vagy a tojásfánkat. A BMKE workshop résztvevői – legyenek kezdők vagy haladók – elégedetten, saját kezűleg írt tojásaikkal és a különleges többszínű hímes tojásokkal tértek haza.
Fotók: BMKE