Csonka Ernő munkásságát bemutató kiállítás nyílt az alsóőri Öreg iskolában. A száz évet megélt, 2021-ben elhunyt szombathelyi festőművész csaknem kilencven alkotását az alsóőri Magyar Média és Információs Központ (UMIZ) gondozza: ezentúl állandó tárlaton szemlélhetik meg az érdeklődők az értékes hagyatékot. A kiállítás megnyitóján a közönség megismerhette “Az öreg akác” című, kétnyelvű életmű-albumot is, amely tavaly év végén jelent meg a szombathelyi Szülőföld Kiadó gondozásában.
Az alsóőri Magyar Média és Információs Központ (UMIZ) fennállása óta eltelt bő két évtized során mintegy száz alkotónak, köztük számos Kossuth-, illetve Munkácsy Mihály-díjas festőművésznek adott alkalmat a bemutatkozásra. A most megnyílt, nagyszabású kiállítás azonban állandó: aki belép az Öreg iskola patinás épületébe, több teremben is elidőzhet Csonka Ernő festményeivel.
Kelemen László intézményvezető örömét fejezte ki: – Az UMIZ-t érte a megtiszteltetés, hogy ilyen értékes, művészeti örökséget ápolhat. Csonka Ernővel már sok-sok éve ismertük egymást, korábban rendeztünk neki kiállítást Felsőőrben is, de korántsem ennyi képpel. A mai, ünnepélyes eseménnyel avatjuk az állandó tárlatot, amelyet majd rendszeresen frissítünk, hiszen a rendelkezésre álló anyag rendkívül gazdag, szeretnénk minden darabot a közönség elé tárni.
Csonka Ernőné elmondta, hogy férje sokat járt Burgenlandba: – Régóta jó kapcsolatot ápolt Kelemen Lászlóval. Halála után nagy fejtörést okozott nekem, miként kezeljem a hagyatékot, egyszer csak bevillant az ötlet, hogy itt, Alsóőrben lenne méltó helye. Boldoggá tesz, hogy a 82 darabból álló gyűjtemény állandó kiállítás lesz ezentúl az Öreg iskolában. Mivel nem áll rendelkezésre akkora felület, hogy egyszerre az összes alkotás látható legyen, így bizonyos időközönként cserélődik majd a közönség számára hozzáférhető anyag.
Csonka Ernő és felesége, Gyöngyi évtizedeken keresztül egymás szomszédságában laktak Szombathely belvárosában, azonban nem tudtak egymásról. Amikor először találkoztak, már akkor érezték, hogy szoros barátság alakul ki köztük, amelyből aztán házasság lett: 22 évig tartott. A feleség – fia születése után – élete legboldogabb periódusaként emlékszik vissza az együtt töltött korszakra.
Csonka Ernő festőművész 1921. április 9-én született Szombathelyen. A Püspöki Általános Iskolában Baltavári Elemér avatta be a rajzolás tudományába. A Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban érettségizett, itt karolta fel Radnai Rezső rajztanár, aki beküldte egyik munkáját az országos tehetségkutató versenyre. A 13 éves tanítvány megnyerte a rangos seregszemlét, itt dőlt el későbbi sorsa: művész lett. 1940 és 1947 között sorkatona volt, 1944-ben szovjet hadifogságba került, két és fél év után térhetett vissza Magyarországra. Alkotásai 1948 óta szerepelnek kollektív és egyéni kiállításokon. Főleg akvarellel és olajtechnikával dolgozott, húsz nagy méretű szakrális képet festett, négy templomban 15-15 darabból álló stációs képet is készített. Csonka Ernő a Jeruzsálemi Szuverén Templomos Lovagrend Magyarországi Priorátusának Commendatora, tagja volt a Premontrei Diákszövetségnek, a Rumi Rajki Műpártoló Körnek, a Művészet és Barátai Kulturális Egyesületnek. Száz éves korában hunyt el. (Kép: Az öreg akác” című életmű-album hátsó borítója)
Az egykori társ, Gyöngyi elárulta, hogy autóval jártak felderíteni a témákat. Mindig volt a csomagtartóban vászon, állvány, ecset, festék, hiszen ha megteremtődik a pillanat, akkor azt ott, abban a pillanatban lehet lefesteni. Csonka Ernő számára fontos volt a fény és az árnyék viszonya: adódott, hogy délelőtt tetszett neki a kompozíció, a délutáni fények azonban nem hozták a megfelelő inspirációt, így nem festette le az adott tájat.
– Egyszer például Salköveskúton talált egy számára tökéletes beállítást, minden stimmelt. Kipakoltunk, felrakta a vásznat, éppen csak elkezdett dolgozni, amikor hatalmas vihar kerekedett, mindent cibált, elvitt az orkánerejű szél, ő viszont nem hagyta abba a munkát, én tartottam hátulról az állványon a vásznat, ő végül elkészítette azt, amit tervezett. – osztotta meg a kedves történetet a Rólunk.at olvasóival Csonka Ernőné.
Az ünnepélyes megnyitón a vendégek kézbe vehették, megvásárolhatták “Az öreg akác” című életmű-albumot is, amely tavaly év végén jelent meg a szombathelyi Szülőföld Kiadó gondozásában.
Farkas Csaba, a Szülőföld Könyvkiadó vezetője tájékoztatott: – A vasi művész – bár tájkép-festőként él a köztudatban – kiváló portréfestő, emellett csendéleteket, mitológiai és bibliai témájú festményeket, reprodukciókat is készített. Alkotásai intézményekben, templomokban is láthatók. Azoknak a kevés képzőművészeknek az egyike, aki kész volt tehetségét ajándékként felajánlani. Többször megvallotta, hogy munkássága alapvetően a tájhoz kötődésen alapul, valószínűleg ezért is élt a köztudatban tájfestőként. Egyszerű ennek a magyarázata, hiszen ott van harmónia. – jellemezte Farkas Csaba a művészt.
A könyvkiadó elkötelezett feladata a Vas vármegyéhez kötődő szerzők, alkotók bemutatása. A tematikus képzőművészeti sorozat egyes kiadványai olykor egy-egy jellemző alkotói korszakot ismertetnek, de számos életmű-album is megjelent már gondozásában. Csonka Ernő Az öreg akác című életmű-albuma is ennek a sorozatnak része, Koltai János grafikus közreműködésével Torjay Valter képzőművész-művészettörténész szerkesztette, a képek Benkő Sándor és Büki László fotóriporterektől származnak. A kétnyelvű kiadvány német nyelvű szövegeit Kelemen László, az alsóőri Magyar Média- és Információs Központ igazgatója fordította.
"Mozaikok a Názáreti életéből" - sorozat (Fotó: Csonka Ernő Facebook-profilja)
Torjay Valter művészettörténész szerint Csonka Ernő olyan művész volt, aki fél évszázadon keresztül, sőt még annál is hosszabb ideig szerepelt a vasi művészet életében: – Markánsan realista festő, elsősorban a tájkép felé forduló irányzatot igen magas színvonalon képviselte.
A tervek szerint a tartalmas kulturális hagyatékból jut majd a Felsőőri Katolikus Egyházközösség székhelyére, a Kontaktcentrumba, illetve a Felsőőri Református Egyházközség színháztermébe is.
„Szükségem van a táj látványára, a benyomásokra, az érzésekre. Ragaszkodom az impressziókhoz. Ha rám érzelmileg ható témát látok, azt szeretném rögzíteni, és a látványt úgy visszaadni, hogy a szemlélőnek is érzéseket továbbítsak vele. A műteremben festett kép csak rutinnal létrehozott, artisztikumot erősítő tevékenység. A hangulatot csak a helyszínen lehet megkapni, később persze a műteremben el lehet végezni azokat a munkafolyamatokat, melyek a terepen nehézkesek vagy nem megoldhatók. Az általános agresszivitás elől menekültem a természetbe. Ha megállt az ecset a kezemben, a természetbe kapaszkodtam. A tájtól, a természet csendjétől erőt kap a lélek.” (Forrás: Életszépítők)
Akár ez is tetszhet
