Konferencia a Holokauszt 80 emlékévben

A Zsidó élet és zsidóellenesség az osztrák-magyar határtérségben 1930–1948 között címmel rendezett kétnyelvű konferenciát a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (FTI-iASK) és a budapesti Osztrák Kulturális Fórum Kőszegen, a Zwingerben a magyarországi holokauszt 80. évfordulójának emlékére. Április 3-án kezdődött Magyarországon a Holokauszt 80 emlékév, amelynek egyik első eseménye a kőszegi konferencia. A kétnyelvű rendezvényen magyarországi és ausztriai holokausztkutatók, történészek, politológusok adtak elő.

A főszervező intézmény képviseletében Szántóné dr. Balázs Edit történész, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének kutatója, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem docense, társrendezőként Renate Seib, az Osztrák Kulturális Fórum kulturális tanácsosa, igazgatóhelyettese köszöntötte a megjelenteket. A két szervezet együttműködése a zsidó vallás és a képzőművészet találkozását középpontba állító kiállítással kezdődött 2023-ban: az Osztrák Kulturális Fórum ajánlására Dvora Barzilai, Bécsben élő festőművésznő mutatkozott be az Ószövetség zsidó prófétanőit ábrázoló képeivel a kőszegi Zsinagógában.

Szántóné dr. Balázs Edit történész elmondta: – A tavalyi megnyitón jött az ötlet, hogy egy közös szakmai találkozón ismertessék a holokauszttal kapcsolatos eredményeiket a témával foglalkozó magyar és osztrák kutatók, hiszen ez a térség, – a nyugat-magyarországi régió és a határ másik oldalán található mai Burgenland – sokszorosan érintett, a munkaszolgálat szempontjából kiemelt terület volt. Lényeges az az időszak is, amikor a front visszahúzódásakor a németek a túlélőket nyugatra hajtották, hogy a szovjet tankok megállítására falat építtessenek velük. Ennek azonban hadászatilag semmilyen jelentősége nem volt, a még életben maradtakat pusztították el ezzel a munkával.

– „A golyók általi holokauszt” kifejezés egy francia paptól, Patrick Desbois-tól származik, azokat az embereket jelenti, akik nem haláltáborokban vesztették életüket, hanem agyonlőtték őket. Elsősorban Ukrajna, a régi Szovjetunió területén volt rettenetes mértékű a mészárlás, a nyugati határ Kőszeg volt. Ide sorolható a rohonci/Rechnitz vérengzés is, amikor a magyar munkaszolgálatosokat a Batthyány-kastélyban mulatozó német csapat kivégezte. Többszörösen érintett ez a térség, számos helyi dokumentummal, tragikus történéssel. Ezért is gondoltuk, hogy a 80. évforduló alkalmával az ezekkel kapcsolatos, ezidáig fel nem kutatott, vagy újabban feltárt eredményeket ismertetjük, részben a szakmával, részben a pedagógusokkal, főleg a történelemtanárokkal, illetve a diákokkal.  – fogalmazott Szántóné dr. Balázs Edit.

Moderátorként prof. dr. Pók Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének megbízott igazgatója, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének történésze vezette a tanácskozást. Kifejtette, hogy Nyugat-Magyarország egységes régió volt, aztán az 1945 utáni mesterséges határhúzás kettéválasztotta földrajzilag, azonban a társadalomnak a határ két oldalán – a burgenlandi és a magyarországi oldalon is – közös történeti gyökerei vannak.

– A zsidóság sorsát célszerű ezen a vidéken együttesen vizsgálni, újra szoros kapcsolódásban van ez a két terület. Ezért is fontos például ez a konferencia, továbbá amiatt is, hogy megtudjuk, milyen konfliktusok adottak, milyen helyi megoldások, túlélési stratégiák voltak akkoriban. A kutatások sokat foglalkoznak a zsidóság társadalmi életének általános jellemzőivel, de mikró szinten is érdemes alaposan megvizsgálni, például azt, hogy Felsőőrben a zsidóság miként integrálódott a helyi lakosságba. Mit jelentett a két világháború között, hogy valaki az ausztriai vagy a magyarországi oldalon élt, majd később a holokauszt idején mit tapasztalt. Kevésbé ismert, hogy az Anschluss idején sokan menekültek Magyarországra. Sok ezer kényszermunkást alkalmaztak arra, hogy árkok, erődítmények építésével állítsák meg az oroszokat. – hangsúlyozta a moderátor.

Prof. dr. Szita Szabolcs történész, holokausztkutató, a Nemzetközi Mauthausen Bizottság elnökségi tagja a magyar zsidó kényszermunkásokkal és a kivezényelt helyi lakossággal építtetett Birodalmi Védőállás, a Keleti Fal erőd- és sáncrendszerének létesítését dolgozta fel Halálerőd Magyarország nyugati határán, 1944-1945 című előadásában. Végigvezette a hallgatóságot Magyarország nyugati határa két oldalán történteken, amelyek a mai napig hordozott, ki nem hevert válságot okoztak. Úgy véli, nincs még kielégítően feldolgozva a kényszermunkatáborok története.

Mindler-Steiner Ursula Katharina, az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem (Andrássy Universität Budapest) docense a két világháború közötti, felsőőri időszakot részletezte. 1830-ban telepedtek le az első zsidó családok, a legnagyobb hitközségi területtel rendelkezett a település, amely vallási, nyelvi és nemzetiségi szempontból is sokszínű volt. A burgenlandi zsidóság története szorosan kapcsolódik a vidék kulturális és gazdasági fejlődéséhez. Az előadó beszámolt a zsidó infrastruktúra kiépüléséről, és arról is többek közt, hogy 1918 és 1923 között súlyos antiszemitizmussal kellett szembesülniük az itt élőknek, akik mély identitásválságot éltek át. Az 1930-as években egyre nagyobb mértékben terjedt a zsidógyűlölet, a meghurcoltak az Anschluss hatására folyamatos jogi diszkriminációt, üldözést éltek át. A korábban mintegy 3700 fős közösségből a háború végén csupán 181 zsidót regisztráltak.

A dél-burgenlandi zsidók sorsáról dr. Gerhard Baumgartner burgenlandi-magyar történész szólt, Jakab Attila, a budapesti Holokauszt Emlékközpont képviseletében a mosoni zsidóság reprezentációját említette meg a „Mosonvármegye – Magyaróvári Hírlapban.” Dr. Molnár Judit, a Szegedi Tudományegyetem ÁJTK Politológiai Tanszékéről a „jégre tett” zsidók útját elemezte a 4. deportálási zónából a strasshofi „rabszolgapiacra”, Szarka Lajos a magyar határ túloldalán véghez vitt kényszermunkára fókuszált mondandójában. Tárkányi Sándor, a Soproni Egyetem FMK Kreatívipari Intézet munkatársa Az oral history és a helytörténeti kutatás szerepe az aranyvonat brennbergi eseményeinek a rekonstruálásában címmel prezentált. A Holokauszt Tanulmányok Bécsi Wiesenthal Intézetének (Vienna Wiesenthal Institute for Holocaust Studies) kutatója, dr. Frojimovics Kinga a bécsi Jüdisches K.Z.-Grabstätten-Erinnerungs- und Fürsorgekomitee tevékenységét részletezte 1948 és 1950 között.

A folytatásban – a magyarországi Holokauszt 80 emlékévben – a tervek szerint augusztusban is lesz közös program a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete és a budapesti Osztrák Kulturális Fórum szervezésében magyar, horvát, szlovén, osztrák, szlovák meghívottakkal.