Őrvidéki magyarok márciusi ünnepén

Hagyományosan „Emlékezzünk!” címmel tartották meg ünnepi műsorukat a Magyar Média és Információs Központ (UMIZ) irodalmi körének tagjai Radics Éva, a Graci Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanárának vezetésével március 15-én az alsóőri Kultúrházban. Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulóján az őrvidéki magyarokon kívül Budapestről, Szombathelyről, Kőszegről, sőt még Debrecenből is érkeztek vendégek a tradicionális tavaszi programra.

A kétezres évektől a 2000-ben alapított UMIZ ad otthont a lelkes tagokból álló, költészetet kedvelő, irodalmi kör magyar hagyományokat, kultúrát, identitást ápoló összejöveteleinek. Aki koordinálja, összefogja a tradícióápoló tevékenységet az a Radics Éva, aki édesanyjától vette át a stafétabotot idestova 36 évvel ezelőtt. Az első alkalommal, még a magyarországi rendszerváltoztatás előtt, 1988-ban megrendezett, és azóta évről évre létrehozott ünnepi műsor minden alkalommal konkrét témára fókuszál. 2024-ben az elszakított területeken történő eseményekről – Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyről, a Délvidékről, s nem utolsó sorban Burgenlandról – tájékozódhatott a reformkori irodalom segítségével a közönség.

„Összetartozásunk természetes erőforrást jelent, hiszen gyökereik egybefonódnak. Nyelvünk, kultúránk, történelmünk és életformánk azonos. Mindig tudtuk, hogy létezésünknek van értelme saját magunkon kívül. Kultúránk, lelkünk és szellemünk évszázadokon át emelte fel a szíveket, vigasztalta az embereket. Így van ez ma is, ez az, ami minket is éltet. Azt is tudjuk, hogy nemcsak azok vannak itt, akiket a szemünkkel érzékelünk. Itt vannak azok is, akiket csak a szívünkkel láthatunk: a daliás ősök, a híres vitézek, a bátor elődök. És itt vannak a még meg sem született gyermekeink, a leendő unokáink és dédunokáink, akik az eljövendő korok hősei lesznek. Az ősök tanácsa, a mai küzdők és a jövendő vitézek kórusa. Lelket felemelő küldetést sugallnak nekünk, mely bizakodóvá tesz: képesek vagyunk mindenre, amire közösen vállalkozunk.”

– ezekkel a mondatokkal kezdte meg az ezévi megemlékezést Radics Éva, aki a többhetes előkészületről, a végleges forgatókönyv megszületéséről beszélt: – Idén nem voltam tekintettel sem az időrendre, sem a cselekmények sorrendjére, nem mondtam el a szabadságharc történetét a Pilvax kávéházban történtektől a világosi fegyverletételig, hanem bizonyos fontos személyeket emeltem ki, akik a szabadságharc menetét, eszmevilágát befolyásolták. Így például Széchenyiről, Kossuthról, Görgeiről esett szó, idéztünk Móricz Zsigmondtól, miszerint nem az volt a baj, hogy letette a fegyvert, hanem miként – feltétel nélkül – adta meg magát, talán lehetett volna a Habsburgokkal alkudozni.

„Petőfiék világos kérdést tettek fel: rabok legyünk vagy szabadok? Ezt a témát minden történelmi korszakban minden nemzet fiainak és lányainak nekiszegezi a történelem. Akkor is, ma is mindenki értette és érti, és mindenki tudta és tudja, mi a válasz erre. A magyarok Istenére tett nyilvános eskü olyan katartikus, lelki újjászületést hozó közös élmény volt 1848. március 15-én, amely mélyen beágyazódott a nemzet tudatába.” – részlet az előadásból.

A szerző hangsúlyozta Gottlieb August Wimmer szerepét, aki 1818-tól 1848-ig – két év megszakítással – a felsőlövői evangélikus gyülekezet lelkészeként tevékenykedett, ő alapította a településen ma is működő gimnáziumot. 1848-ban a magyar forradalmat támogatta, népfelkelőnek állt, németre fordította Kossuth kiáltványát. A szabadságharc leverésekor emigrációba kényszerült.

„A mi vidékünk, a Felső Őrség kisnemesei is harcoltak a Habsburg-ház ellen. A 48-as események Gottlieb August Wimmer – avagy magyarul Wimmer Ágoston bécsi születésű, Magyarországon nevelkedett evangélikus lelkész, tudós, reformer, iskola-alapító nevéhez fűződnek. Kossuth munkatársa és barátja, terveinek hű segítője volt. A magyar szabadságharc idején diplomáciai szolgálatot vállalt, s választott hazája ügyét holtig képviselte. Felsőlövőn, mely 1921-ig Magyarországhoz, Vas vármegyéhez tarozott, szobor őrzi emlékét, Szombathelyen utcát neveztek el róla, nevét a múlt század történészei is megörökítették. Wimmer nemzetközi ismeretségei révén tett szolgálatot hazájának. Londonban pénzt és fegyvert szerzett, s bibliák közé rejtve hétezer puskát és kétszáz vadászfegyvert személyesen sikerült becsempésznie az országba. Jegybankó prést is vásárolt, ezzel nyomtatták a híres Kossuth-bankókat. Angliai tapasztalatairól Pesten személyesen is beszámolt Kossuthnak.” – ezeket a sorokat olvasta fel Radics Éva március 15-én.

Az idei eseményen, amelynek a több, mint száz fős érdeklődés miatt az alsóőri Kultúrház adott otthont, különleges helytörténeti újdonságok is elhangzottak: Gyenge Judit beszélt néhány gondolat erejéig Wimmer jó barátjáról, a felsőőri református lelkész Szijj Györgyről, akinek ’48-as ténykedését részletesen feldolgozta Judit édesapja, Gyenge Imre felsőőri református püspök. Tőle ismert az a tény is, hogy Szíjj Györgyöt – pápai diákkorából – szoros barátság fűzte Petőfi Sándorhoz.

Közreműködött Soskó András operaénekes, Gráf Györgyi zongoraművész: Erkel Ferenc Bánk bán című operájából a Hazám, hazám áriát adták elő, de „A csitári hegyek alatt” című magyar népdalt Kodály Zoltán feldolgozásában is kaphatták tőlük a jelenlévők. Ambrus Károly tárogatón kísérte az éneklőket: a közismert ’48-as dalok közül felcsendült a „Kossuth Lajos azt üzente”, a „Gábor Áron rézágyúja”, a Himnusz, továbbá a Székely Himnusz – Radics Éva minden alkalommal megénekelteti a közönséget.

A csaknem másfél órás program a reformkori költők, írók műveit mutatta be, helyet kapott Petőfitől a „Nemzeti dal”, „A szabadsághoz”, az „Európa csendes, újra csendes…”, „A XIX. század költői, a „Föltámadott a tenger”, „A farkasok dala”, Vörösmarty Mihálytól az „Előszó”, a „Keserű pohár”, illetve az „Átok”, Arany Jánostól a „Széchenyi emlékezete, Jámbor Páltól „A honvédekhez”, Vajda Jánostól az „Önkéntes dala”, Kányádi Sándortól a „Nyergestető” és „A kökösi hídon”, Juhász Gyulától a „’48 március 15.”, elhangzott Görgei levele, Wimmer beszéde magyarul és németül, és „A walesi bárdok” sem maradt ki a gazdag ünnepi repertoárból.

2024-ben az eddigiekhez képest a fellépők száma is magas volt, a meghívott előadóművészekkel együtt húszan közreműködtek: Ambrus Károly, András Ferenc, Bács Melinda, Békés István, Binder Gyöngyi, Csíki Zoltán, Dézsi-Szente Péter, Gúthy László, Gyenge Judit, Jencsik Eleonóra, Kelemen László, Kovács József, Szabó János, Szarka Tibor, Száva Mária Anna, Tóth Mónika.