Látsz minket világ? – szólt a szünetben kedvesen, integetéssel és mosollyal körítve egy, a színpadon álló fiatalúr a kamera felé fordulva, gyermeki tudása által egyértelmű jelzést adva arról, hogy bizony, itt és most érdemes neki is szerepet kapnia, mert valami egészen különleges dolog részese, ami mindannyiunk számára feledhetetlen élmény marad az idei bécsi magyar rendezvények színes kavalkádjában. „Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát!” Akár lehetne ez is jelen cikk összefoglaló mondata, ami a 2022. november 5-én, a Napraforgók Bécsi Néptánc és Népzene Egyesület szervezésében megrendezett 23. Bécsi Magyar Táncháztalálkozóról szól, és akkor itt be is fejeződhetne történetünk, ha a szerző nem érezné fontosságát annak, hogy elmesélje az eseményen szerzett élményekkel tarsolyában, hogy milyen receptúra által valósulhat meg egy színvonalas, sikeres, népünk kultúráját méltóan képviselő ausztriai magyar esemény, amelyről mindannyian büszkén indulhattunk hazafelé, úgy éjszaka két óra tájékán. A táncháztalálkozóról Látsz minket világ? címmel a rolunk.at egy 23 perces filmet is készített, amelyet a cikk végén lehet megtekinteni.
Mielőtt azonban belekezdenénk a „Hogyan főzzünk jó rendezvényt?” irományba, fontos leszögezni, hogy semmilyen írott beszámoló, fotó, a helyszínen rögzített, vagy élőben közvetített képi anyag nem tudja helyettesíteni azokat a benyomásokat, élményeket, amelyeket egy program látogatása során kaphat az ember, éppen ezért ily módon is biztatjuk a cikk olvasóját, hogy tájékozódjon, válogasson, és látogasson el a bécsi magyar kulturális szervezetek programjaira, mert bizony bőven van miből meríteni, és általuk akár heti szinten is töltekezni.
VÉGY EGY KULTÚRHÁZAT, AMI BIZONYULJON KICSINEK!
A 23. Bécsi Magyar Táncháztalálkozónak egyik legfontosabb, elengedhetetlen “alapanyaga” maga a helyszín, a Mariahilf Rendezvényközpont (Veranstaltungszentrum Mariahilf) volt, amely a háromszáz fős színháztermével, a száz fős erkélyével, és a negyven fős előterével is szűkösnek bizonyult ezen a bizonyos november eleji feledhetetlen esten. A délutáni órákban az aprók táncával kezdődő rendezvény helyiségei az esti gálaműsorra csordulásikg megteltek, sőt – nem túlzás, – még azon a bizonyos csilláron is csüngtek volna tucatnyian, ha lett volna olyan, így akiknek nem jutott hely a színházteremben, azok a büféként üzemelő, kilencven fő befogadóképességgel rendelkező előadóterem folyékony és szilárd megoldásaiban részesülhettek rövidebb ideig tartó sorban állás mellett.
A sikeres helyszín egyik titka az volt, hogy a rendezvény szervezője, a Napraforgók Táncegyüttes, évek óta, immáron hagyományszerűen a városon beül tömegközlekedéssel rendkívül jól megközelíthető Königseggasse 10. szám alatt tartja az éves táncháztalálkozóját, ahová a törzsközönség már csukott szemmel is eltalál minden évben úgy november tájékán, a Bécs bármely pontján élő, újonnan érkező érdeklődők pedig a helyszínt különféle módszerek által felkutatva, örömmel nyugtázhatták a megközelítési lehetőségek sokszínűségét.
A sikeres helyszínválasztás másik nagy titka az épület jellegéből adódik: A belváros közeli művelődési ház minden négyzetmétere ontja magából a különösebb magyarázatot nem igénylő, klasszikus magyar kultúrházas életérzést, amelynek bűvöletében generációk nevelkedtek hosszú évtizedek alatt, és amely cseppet sem mellékesen maga a magyar táncházmozgalom egyik bölcsője és legfontosabb közvetítő tere a mai napig. A 6. kerületi Mariafhilf Rendezvényközpont épületében úgy érezhette magát a táncháztalálkozóan a vendég, mintha Magyarországon lett volna, közvetlenül a forrás, vagy kinek jobban tetszik: a tűz mellett ülve, de leginkább táncolva.
TÖLTSD MEG A SZÍNPADOT PROGRAMOKKAL, DE HA LEHET, A NÉZŐTERET IS!
A 23. Bécsi Magyar Táncháztalálkozó szervezői késő délutántól a hosszú éjszakába nyúlóan, jól felépített rendezvénystruktúrát kínáltak több mint tíz órán át a nagyszámú vendégsereg számára, és mindezt úgy, hogy egy perc szusszanásnyi időt sem hagytak az eseményre érkező kikapcsolódni vágyóknak. A délutáni óráktól a rábaközi gyermektáncházban a tájegységről hozott táncos játékokkal ismerkedhettek a színpad előtti, székektől felszabadított nézőtér parkettjén a legifjabbak, majd a korosztálynak szóló, bőröndből elővarázsolt jelmezek nyomán interaktív zenés, vásári komédiát idéző különös mesejáték szereplőivé válhattak a Somos együttes zenés utazása által.
Az ifjúsági és felnőtt táncházban a rendezvény egyik főszereplőjének, a Szanyi Bokréta Néptáncegyüttesnek a tagjai, Kontreczné Németh Nikoletta vezetésével rábaközi táncokat tanítottak a táncoslábú leányoknak és legényeknek, majd moldvai és magyarszentbenedeki lépésekkel és figurákkal is lehetőség volt az ismerkedésre az est fénypontját jelentő „Húzzad édes muzsikásom” elnevezésű gálaműsor előtt, amely a nézőtér gyors székekkel történő berendezését követően, több mint két órán át a színpadra irányította az ötszáz fős rendezvénylátogató közönség figyelmét.
NEM CSAK A MENNYISÉG, HANEM A MINŐSÉG IS SZÁMÍT.
A 23. táncháztalálkozó tánctanárai, zenészei és fellépő táncosai voltak, akik már az előzetes programismertető alapján is garanciát jelentettek a magas színvonalú rendezvény megvalósulására: Józsa Zoltán (Bambi) és Décsi Adrienn (moldvai tánctok tanítása), Antal Áron és Horti Réka (magyarszentbenedeki táncok tanítása), Szanyi Bokréta Táncegyüttes (rábaközi táncok bemutatása), Napraforgók Táncegyüttes (gyimesi és magyarpalatkai táncok koreográfia), Napraforgócskák (szatmári táncok), Csík János és barátai zenekar (koncert), Koncz Gergely és zenekara (koncert), Somos zenekar (koncert), Greznár Zoltán és zenekara (koncert), Szabó Kocsi Zsuzsanna népdalénekes, Konkoly Csenge népdalénekes.
PROGRAMOK TERÉN A KOCSMÁRÓL SE FELEDKEZZ MEG! MERT JÓ BÜFÉNEK NINCSEN PÁRJA.
A Mariahilfer Straße-tól úgy kétszázötven méter távolságra található rendezvényközpont bejárata mellett közvetlenül elhelyezkedő előadóterem adott otthont a táncháztalálkozó büféjének, amely kizárólag magyarországi alapanyagokból készült ételeket és italokat kínált széles választékban, az jóféle házipálinkától, a Balatonszeleten, a pirospaprikás zsíroskenyéren, és téliszalámis szendvicseken át, a magyar pincészetekből érkező borokon keresztül, egészen a pogácsáig, nem is beszélve a házi készítésű toroskáposztáról, és az ott található minden ehetőbe és ihatóba is belecsempészett jókedvről és hangulatról, amely a rendezvény egyik központi terévé varázsolta a helyiséget.
A színháztermi programok mellett a büfé többfunkciós helyiségként is működött a táncháztalálkozó ideje alatt: A szervezők a késő délutáni és kora esti órákban jó érzékkel biztosítottak otthont a terem egyik szegletében a gyermek kézműves foglalkozásoknak, amelyeken similabda és bőrtarisznya készítése várta a legkisebbeket, miközben a szülők a pulton felsorakozó finomságokat kóstolhatták, mintegy ráhangolódva az est folyamán, szintén a gasztro-helyiségben megnyitásra kerülő folkkocsmára, ahol a táncháztalálkozó gálaműsorának kiváló muzsikusai húzták a vidámat és a keservest egyaránt, miközben időnként el-elcsattant a bécsi éjszakában a kultúrház előtti kis téren Kontrecz Krisztián az híres Rábaközi párnafonatú karikás ostora is.
A FŰSZER MINDIG A KÖZÖSSÉG.
Minden sikeres receptúrának meg van a maga különös kis titka, ami által a gondosan megálmodott és létrehozott “teremtmény” (legyen az egy étel vagy éppen egy rendezvény) egyedi, csak rá jellemző tulajdonságokkal bír. Ez a titkos összetevő a bécsi néptánc és népzene ünnepének esetében vélhetően a magyar hagyományaink, kultúránk iránti csillapíthatatlan szerelem, az abból táplálkozó elszántsággal társuló küldetéstudat, és a mindezeket erősítő akarat, amely egy maroknyi szervező csapat munkája nyomán Bécsi Magyar Táncháztalálkozó néven mutatkozott meg idén is a nagyvilág előtt.
A fentieken túl azonban kell még valami, ami a jól sikerült étel karakterjegyeit, maradandó élményt alkotva emeli ki: A só, amelynek ízes kristályai 2022. november 5-én, maga az évtizedek óta töretlenül, jókedvűen dolgát vállaló és feladatát teljesítő közösség tagjai voltak, akiknek a munkája által gondozott gyümölcsfák terméseiből minden évben újra meg újra, mi magunk, az eseményt szervező Napraforgók Táncegyüttes közösségén kívül létező, de az általuk közvetített értékek mentén gondolkodó rendezvénylátogatók is részesülhetünk.
A 23. Bécsi Magyar Táncháztalálkozó okán, a magyar néphagyományok egy szeletét bemutató, különféle programokból felépülő rendezvényre indult el az ember, majd az első mosolygós arcokat megpillantva vendégségbe érkezett meg a Napraforgók kis magyar közösségéhez, amely úgy tárta ki szélesre kapuit a világ felé, hogy bárki pillanatok alatt nem csak mint látogató volt jelen másokkal egy térben és időben, hanem a közösség részévé is válhatott, jó szóra, kedvességre, barátságokra, vagy éppen szerelemre találva.
A táncháztalálkozóról “Látsz minket világ?” címmel egy 23 perces filmet is készített a rolunk.at, amelyben többek között Tarcsai Helga, a rendezvény főszervezője és Csík János, Kossuth-díjas zenész is elmondja az eseményhez kötődő gondolatait:
A Napraforgók Bécsi Néptánc és Népzene Egyesület tovább folytatva a hagyományt, 2023-ban, immáron 24. alkalommal fogja megszervezni és megrendezni a Bécsi Magyar Táncháztalálkozót, amelyre szeretettel várnak minden érdeklődőt! Az eseményről természetesen a rolunk.at is be fog számolni.
A 23. Bécsi Magyar Táncháztalálkozó kiemelt támogatói voltak: Bécs városa, a Bundeskanzleramt Österreich, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, a bécsi 72. Széchenyi István cserkészcsapat, és a Bethlen Gábor Alap.
Kovács Attila
(fotó és film: Kovács Attila)
Az íráshoz kapcsolódó ajánló:
- A Napraforgók Táncegyüttes weboldala.
- A rendezvény szervezőjének facebook felülete.
Akár ez is tetszhet
